 |
| Kép forrása: Moly |
Ismertető:
A londoni székhelyű British Library bőkezű támogatójának lányát elevenen megsütik egy antik ércbikában. Az ókori kéziratok után kutató Enid Markopoulos feltehetően olyan leletre bukkant, amely nem csupán világraszóló irodalmi csemege és kultúrtörténeti szenzáció, hanem potenciális fegyver is – az árából akarják fedezni egy őrült politikai játszma költségeit. Minderről azonban fogalma sincs a könyvtár két ifjú munkatársának, akiket a másik főszponzor, egy különc MI6-ügynök lord állít rá az esetre. Pat Foster könyvtári mindenes és Bertie Hook restaurátor, akik kalandos küldetéseiken már bizonyították rátermettségüket, Európa legizgalmasabb városaiban követik a halott lány verses rejtvényüzeneteinek nyomát. A szédületes száguldás közben Pathez csapódik egy titokzatos, gyönyörű nő, Rómában pedig feltűnik a halott lány húga, aki nem marad közömbös Bertie iránt. A CIA is tud a kézirat létezéséről, ám érdekeik azt diktálják, hogy az ősi pergamen ne kerüljön nyilvánosságra. A klónozott Qayin ügynököt vetik be, aki mindig egy lépéssel a könyvtárosok előtt járva gyilkol. Két ember látta eddig a kéziratot, már mindkettő halott…
Áprilisi olvasásom, az emléke már kicsit megkopott.
Alapjában véve nem egy rossz könyv. A fülszöveg figyelemfelkeltő. Szeretem az ehhez hasonló, izgalmas, pörgő cselekményű, rejtélyekkel tűzdelt történeteket. Bíztam benne, hogy ez is ilyen lesz. (Akaratlanul is a Da Vinci-kódot láttam sokszor magam előtt.)
Néhol túl gyorsnak találtam a cselekményt. Nem szeretem, ha vontatott a sztori, és negyven oldalon keresztül nem történik semmi sem, de az sem jó, ha pikk-pakk rájönnek egy-egy rejtvény megoldására. Akkor sem, ha kiváló a tudásuk.
A legvége ötletes, de az ilyen témájú könyveknél kicsit kiszámítható.
Jó, jó, de nem lesz a kedvencem.
Alapjában véve nem egy rossz könyv. A fülszöveg figyelemfelkeltő. Szeretem az ehhez hasonló, izgalmas, pörgő cselekményű, rejtélyekkel tűzdelt történeteket. Bíztam benne, hogy ez is ilyen lesz. (Akaratlanul is a Da Vinci-kódot láttam sokszor magam előtt.)
Néhol túl gyorsnak találtam a cselekményt. Nem szeretem, ha vontatott a sztori, és negyven oldalon keresztül nem történik semmi sem, de az sem jó, ha pikk-pakk rájönnek egy-egy rejtvény megoldására. Akkor sem, ha kiváló a tudásuk.
A legvége ötletes, de az ilyen témájú könyveknél kicsit kiszámítható.
Jó, jó, de nem lesz a kedvencem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése