Tina Seskis: Túl messzire mész

Kép  forrása: Moly

Ismertető:

 

Gondoltál már arra, milyen lenne egyik napról a másikra otthagyni régi életedet? Magad mögött hagyni minden gondot, fájdalmat és rettegést?
Senkitől el sem köszönni, és belevágni egy másik életbe? Nevet, sőt személyiséget cserélni?

Emily Coleman sokáig azon kevesek közé tartozott, akiknek ilyesmi meg sem fordul a fejében: boldogan éldegélt szerető családjával egy szép nagy kertes házban. És nevelgette a kisfiát. Noha a múltja több generációra visszamenően kínosnál kínosabb titkokat rejtett, Emily jól boldogult a felnőtt életben. Nem így ikerhúga, Caroline, a nem várt második gyerek, akinek túl kevés jutott az anyai szeretetből. Caroline labilis idegzetű felnőtté cseperedett, aki a gyermekkori mellőzöttség traumáját önpusztítással és féltékenységi játszmákkal igyekszik feloldani.
Úgy fest tehát, hogy problémás húgát leszámítva Emily körül nagyjából minden rendben van. Míg egy napon mégiscsak fogja magát, az éj leple alatt felszáll a londoni vonatra, és otthagy csapot-papot. Itt kapcsolódunk be Emily történetébe. És nem fér a fejünkbe: miért? Miféle szörnyű titok lappang Emily végletes döntése mögött?

Vélemény:

 

Hm, hm…
Rögtön érdekelni kezdett a könyv, így örültem, mikor megszereztem.

 

Érdekes volt, ahogyan a történet megelevendett a szemünk előtt: egyszerre E/1-ben és E/3-ban. Több szálon futott a sztori, amik aztán 20-30 oldallal később összefonódtak. De hiába figyeltem oda mindenre, a legvégén mégis becsapottnak éreztem magam. Nem lövök le poént, így nem írom le a csavart, de hogy az utóbbi idők egyik legagyafúrtabbja, az már biztos. (Vagy pedig nagyon benéztem valamit/elsiklottam valami fölött.) Ilyen hatással rég volt már rám könyv, szó szerint leesett az állam, és nekiálltam visszaolvasni. Rengeteg variációt feljegyeztem magamnak olvasás közben: részletekben igazam lett, de a teljes csavarra szerintem senki nem jöhet rá. Ehhez talán (túl sok) köze van a fülszövegnek is, meg merném kockáztatni, hogy kicsit félrevezető.

 

Tetszett a titok, a rejtély, ami szinte az utolsó oldalakig kíséri az embert. Akadt azonban néhány rész, ami szerintem kicsit felesleges, bár ha belegondolunk, akkor talán szükséges a karakterek bővebb megismerése céljából.  A legvége kicsit túlzónak hat, leír egy eseményt, arra meg még rátesz pár lapáttal.

 

A szökés miértje elgondolkodtató, van, aki egyetért vele, van, aki nem. Én még nem döntöttem. Ennek ellenére nem egy rossz könyv. Ha vége a kihívásnak, lehet, hogy újra elolvasom, azokat a bizonyos részeket biztosan, hogy tisztább képet kaphassak.