Tracey Garvis Graves: Kötelék

Kép  forrása: Moly

Ismertető:

Amikor a harmincéves tanárnőnek, Anna Emersonnak nyári munkát ajánl a Callahan család, hogy tanítsa a fiukat a Maldív-szigeteken bérelt nyaralójukban, gondolkodás nélkül rábólint a trópusi munkanyaralásra. T.J. Callahannek viszont semmi kedve elutazni. Már majdnem tizenhét éves, és ha a súlyos betegsége nem lett volna elég, az első tünetmentes nyarát a szüleivel és rengeteg tanulnivalóval kell töltenie.
Anna és T.J. egy hidroplánon közelítenek az úti céljuk felé, hogy csatlakozzanak a szülőkhöz, amikor a pilóta végzetes szívrohamot kap, ők pedig az Indiai-óceánba zuhannak. Szerencséjükre, kisodródnak egy sziget partjára. De bármennyire is idillikusnak tűnik a hely, gyorsan kiderül, hogy lakatlan, nincs ivóvíz és élelem, sem menedék. Csupán egyetlen céljuk lehet, hogy életben maradjanak, amíg megmentik őket.
A napokból azonban hónapok, sőt évek lesznek, s miközben megtanulják, hogyan gondoskodjanak magukról, Anna rájön, bármilyen veszélyek leselkednek is rájuk a szigeten, az a legnagyobb, hogy T.J. időközben kamaszból férfivá érett.

Vélemény:

Hm, kezdjük az elején. Gondolom, a legtöbben már olvastatok/láttatok hasonló alaptörténetű könyvet/filmet. Példaként ott a Robinson Crusoe, a Számkivetett, vagy épp A kék lagúna. Olvasás közben nekem a két utóbbi sejlett fel itt-ott, bizonyos jeleneteknél, talán nem véletlenül. Nehéz újat mondani ebben a témában, mert ha azt nézzük, akkor egy lakatlan szigeten nem sok mindent lehet csinálni. Persze az írók úgy szövik a cselekmény fonalát, ahogyan akarják, és ez most is remekül sikerült.

A magyar cím kenterbe veri az eredetit, talán mondanom sem kell.

Érzelmekkel teli könyv, olvastatja magát, nem igen lehet letenni. Jó választás volt a váltott nézőpont, így jobban megismerhettük a két főszereplőt, a gondolataikat.

Tetszett, hogy nem egy szokványos szerelmi szálat szőtt bele az írónő, és teljesen életszagú helyzeteket, mindennapos problémákat is felvetett benne. Tudott újat mutatni, és ezért külön dicséret. Nem tömködte tele annyi sablonos dologgal, amitől unalmassá válhatott volna.

A vége borítékolható volt, sőt, az epilógus legvégén kiderülő tény sem lepett meg, csak mosolyogtam rajta egyet. :D

Tanulság: soha ne veszítsd el a reményt.