Mittelholcz Dóra: Tündérmese kis szépséghibával

Kép  forrása: Moly

Ismertető:

 

Ez a könyv nem egy tipikus történet a rákról, nem megható, szívbe markoló vagy lírai. Ez a könyv egy 33 éves lány igaz története, aki immár negyedik éve küzd a méhnyakrákkal. Egy valódi, hús-vér ember vallomása az élet olyan kérdéseiről, amikről nem szoktunk beszélni. Szükségletekről, szexről, szenvedésről és vidám pillanatokról, feladásról és talpra állásról. Arról, hogyan lehet akár két sztómával is teljes életet élni, hogy miért fontos a testünk ismerete és az önvizsgálat, vagy hogy mivel segítheti és mivel nehezítheti a környezet egy rákos beteg életét. Dóra csatája még tart, de egy dolog már eldőlt: ő élni akar, és ezért bármit hajlandó megtenni. Mittelholcz Dóra több mint egy évtizedes újságírói múltja már bizonyította írói kvalitásait, a könyv műfajával azonban korábban nem próbálkozott. Barátai unszolására vállalta, hogy papírra veti küzdelmét a méhnyakrákkal. Célja ezúttal is ugyanaz, mint újságíróként: az emberek tájékoztatása és motiválása, csak most nem a mások példáján, hanem a saját személyes történetén keresztül.

Vélemény:

 

Nem, ez nem egy szépirodalmi mű. Sokkal több annál. Egy véresen komoly betegséggel küzdő lány kendőzetlen őszinteséggel, néhol fanyar humorral elmesélt története. Ha nem tudnám, mi történt Dórival, talán más szemmel olvastam volna a könyvet. Nem volt bennem az az izgatottság, vajon mi vár rám az utolsó oldalakon.

Annyi idős vagyok, mint Dóri volt, mikor megtudta, hogy beteg. Jómagam évente megyek szűrésre, már hosszú ideje, mert ennyivel tartozom magamnak, a kislányomnak, a férjemnek. És ezt tanácsolom mindenki másnak is.

Elgondolkodtató dolgokról olvashatunk, mint pl. a rendszeres ellenőrzések, de a biztonságos szex témája is előkerül, és ezek olyan dolgok, amik mellett nem mehet el csak úgy az ember.

 

Remélem, hogy aki kézbe veszi ezt a vallomást/élettörténetet, az leül egy kicsit és átgondolja az életét. Sosem lehet tudni, és sosem állhatunk úgy a dolgokhoz, hogy „Á, ez velünk sosem történhet meg.” Pedig éljen bárki bármilyen életet, a rák nem válogat. Igenis lehetünk mi a következők a sorban.

Komoly témát taglal az írás, és talán ezért is, amikor némely humorosabb részen elnevettem magam, elszégyelltem magam. De komolyan. Hiszen milyen jogon nevetek, amikor ez a lány ilyen szörnyűségen ment keresztül? Még akkor is, ha neki Sz ügynök és a többiek elfogadása humorral keverve adott egy kis megnyugvást? Hogy könnyebben elfogadja a dolgokat.

Ez a könyv rengeteg mindent ad, talán mindenkinek mást és mást. Én azt mondom, hogy a teljesen természetes kételkedés és harag mellett, amit Dóri érzett, reményt, erőt és hitet mindenképpen. Bízni kell, és képességeinkhez mérten erősnek lenni.

A vége… Igen, nincs konkrét lezárás, de hát minden könyvet lehetne unalomig folytatni, hiszen ott a jövő. E könyv végében ott a hit és a remény.