Agatha Christie: Pókháló

Kép forrása: priceminister.com

Ismertető: 

A helyszín a Hailsham-Brown család kenti otthonának (Copplestone Court) szalonja. Sir Rowland Delahaye és Hugo Birch számozott poharakból borokat kóstolgatnak. Háziasszonyuk, Clarissa Hailsham-Brown találta ki nekik ezt a játékot, mivel az idő nem volt megfelelő a golfozásra. A férfiak versenyeztek, ki tudja pontosan meghatározni, melyik pohárban milyen bor van. 

Közben beesik Jeremy Warrender is, aki esőkabátban rótta a távot a parkkapu és a terasz között, mert úgy tudta, hogy a hercoszlovák miniszternek viszonylag rövid idő alatt sikerült megtennie. Mondanom sem kell, mindkét játék vége döbbenet. Clarissa ugyanis előszeretettel lódít és talál ki történeteket. Ezért is van az, hogy amikor az igazat mondja, senki nem hisz neki, és ezt nem is átallja szóvá tenni.

Az adott estén, miután az idő kitisztul, Clarissa barátai vacsorázni mennek a közeli golfklubba. Ő otthon marad Pippával, a mostohalányával. Vendége érkezik, aki – mivel nem érte el célját – hamarosan távozik. Nem sokára hazaér férje, Henry is, de pár perc múlva már úton van egy nagyon titkos találkozóra.

Clarissa tesz-vesz, de ahogy pakolászik, majdnem átesik a nappaliban egy hullán. Hirtelen nem tudja, mit csináljon. A rendőrségnek szóljon-e inkább vagy a barátainak? Végül az utóbbi mellett dönt – ám senki nem hisz neki egészen addig, míg nem szembesülnek ők is a rideg valósággal. S ha mindez nem lenne elég, kisvártatva megjelenik a rendőrség is. A nyomozás közepette azonban a hullának lába kél…

Ki a gyilkos? Hol a hulla? És ki tüntette el? Mindenre választ kapunk ebben a habkönnyű színdarabban.

Vélemény:

Rövid, de annál érdekesebb a cselekménye ennek a valóban könnyed darabnak. (Olvastam Agatha Christie több színművét is, de nem tudok hozzászokni a tagoláshoz.) Adott egy füllentésre hajlamos nő, akinek egy idő után azt sem hiszik el, ha igazat mond. Akad is belőle gondja bőven, ám ő inkább játéknak fogja fel az egészet. Szerintem Laura az egyik legjobb Christie-karakter. Egyedi, szerethető, egyáltalán nem sablonos. Tetszett az elejétől a végéig, de színpadon látva biztosan élvezhetőbb a játéka.

A sztori kisebbet üt, mint a Tíz kicsi néger (amit a világ legjobb Agatha Christie-könyvének választottak meg az olvasók), mert nem nehéz rájönni a tettesre, ugyanakkor kellemes kikapcsolódást ígér.

Szívből ajánlom mindenkinek! Remélem, egyszer Magyarországon is bemutatják a darabot.

És végül álljon itt néhány érdekesség a színdarabról:

~ Agatha a színdarabot kifejezetten Margaret Lockwood számára írta, aki a '40-es évek elismert filmsztárja volt.  

~A West End-i bemutatója csak 1954. december 13-án volt a Savoy Theatre-ben, ahol 774 előadást ért meg.  

~1955. március 7-én II. Erzsébet királynő, Fülöp herceg és Margit hercegnő is a közönség tagjai voltak.  

~2001-ben Charles Osborne készített regényadaptációt ugyanezen a címen.