 |
| Kép forrása: Moly |
Joe Goldberg, egy kis East Village-i könyvesbolt eladója egy nap úgy érzi, valóra vált az álma, mikor besétál a boltba egy fiatal írópalánta, Guinevere Beck. Beck megtestesíti mindazt, amire Joe valaha is vágyott: gyönyörű, vagány, okos, és hihetetlenül szexi – egyszerűen tökéletes.
Joe rafinált módon kezdi behálózni Becket, és hála a lány okostelefonjának, Instagram-, Twitter- és Facebook-fiókjának, hamarosan sikerül is közel kerülnie hozzá. De Joe még sokkal többre is képes, hogy hatalmába kerítse rajongása tárgyát.
És vajon Beck valóban olyan angyali és ártatlan teremtés, amilyennek Joe látja? Vagy ő még sokkal sötétebb titkokat rejteget?
Caroline Kepnes kötete vérfagyasztó beszámoló a könyörtelen, eszelős szerelemről. Betekintést enged egy mániákus elméjébe, hasonlóképp, mint John Fowles híres regénye, A lepkegyűjtő. Perverz módon romantikus thriller, amely az utolsó oldalig izgalomban tartja az olvasót.
Vélemény:
A fülszöveg, mondanom sem kell, rögtön megfogott, igazi, vérfagyasztó thrillerre számítottam. Erre kaptam egy könyvet, ami az első szótól a karaktereken át az utolsó pontig beteg. Se szeretni, se sajnálni nem tudtam senkit. És nem azért, mert szívtelen lennék.
Több izaglomra és körömrágásra számítottam, amolyan paplanalábújokafélelemtől érzésre. De ez elmaradt. Oka lehet a narráció is, nem tudom. (A Szívritmuszavar esetében még érthető, de ennél a könyvnél indokolatlannak tartom az E/2-t.)
Hirtelen lett vége, mindenféle csattanó nélkül, és becsapva éreztem magam. Mitől ez az év thrillere?
Egyre inkább azt látom, hogy nem pusztán arra mennek rá a fülszöveg írói, hogy felkeltsék az olvasó érdeklődését, hanem arra is, hogy félrevezessék. Nem ez volt az első könyv, amit úgy ajánlanak, hogy „úgysem találod ki, ki a gyilkos”, vagy „tövig rágod a körmöd izgalmadban”. A legtöbb embernél ez lehet, hogy működik, de nálam nem. Nem azért választok egy könyvet, mert X vagy Y híresség az egekbe magasztalta. Ha tetszik az ismertető (és a részlet), akkor elolvasom. A végéig, mert félbehagyni nem szeretek könyvet. Nagy nehezen ezen is átrágtam magam, de hogy többet nem veszem kézbe, az is biztos.
Remélem Claire Kendal Mindent rólad c. könyve semmiben nem fog erre hasonlítani.
Több izaglomra és körömrágásra számítottam, amolyan paplanalábújokafélelemtől érzésre. De ez elmaradt. Oka lehet a narráció is, nem tudom. (A Szívritmuszavar esetében még érthető, de ennél a könyvnél indokolatlannak tartom az E/2-t.)
Hirtelen lett vége, mindenféle csattanó nélkül, és becsapva éreztem magam. Mitől ez az év thrillere?
Egyre inkább azt látom, hogy nem pusztán arra mennek rá a fülszöveg írói, hogy felkeltsék az olvasó érdeklődését, hanem arra is, hogy félrevezessék. Nem ez volt az első könyv, amit úgy ajánlanak, hogy „úgysem találod ki, ki a gyilkos”, vagy „tövig rágod a körmöd izgalmadban”. A legtöbb embernél ez lehet, hogy működik, de nálam nem. Nem azért választok egy könyvet, mert X vagy Y híresség az egekbe magasztalta. Ha tetszik az ismertető (és a részlet), akkor elolvasom. A végéig, mert félbehagyni nem szeretek könyvet. Nagy nehezen ezen is átrágtam magam, de hogy többet nem veszem kézbe, az is biztos.
Remélem Claire Kendal Mindent rólad c. könyve semmiben nem fog erre hasonlítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése