Helena Silence: Enigma

Kép  forrása: Moly

Ismertető:

A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.

Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.

Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Vélemény:

Egyedi, eredeti történet, korábban még nem találkoztam hasonlóval. Főleg magyar szerzőtől nem. Jóval a megjelenést követően, egy éve hallottam róla először; pontosabban az Ezüsthíd első részletei keltették fel a figyelmem. Már akkor látszott, hogy Helena remekül ír.

Tetszett a stílus, nem unatkoztam a történeten sem. Kicsit kiszámítható volt, sok meglepetés nem ért, ennek ellenére viszont azt mondom, hogy jó könyv. Érdekesek a szereplők, nem azok az unalomig ismételt sablonfigurák. Mindenki talál magának kedvencet, az enyém Zoé lett. Van egy stílusa. :) Alexet viszont nem sikerült megkedvelnem (még a második részben sem).

A vége nagyon meglepett, pontosabban ahogy véget ér. Azt hittem, hiányos példányt olvasok. De így visszagondolva talán pont így a jó. S megelehet épp ezért a fiatal magyar írók közül (ebben a témában) Helena lett az első számú kedvencem. Várom, hogy olvashassak még tőle.