Eredményhirdetés – 100 szavas

A délelőtt folyamán kikerült a végeredmény az Aranymosás oldalára. Most sem kerültem be a legjobbak közé, de sebaj, szívesen játszom. Egyszer majd sikerül. :D A feladat világteremtés/városi legenda volt. És most íme a beadott írás:

Kimerülten szálltam fel a metróra. Rajtam kívül csak egy tagbaszakadt férfi és egy szőke nő tartózkodott a kocsiban. Ahogy robogtunk, éreztem, hogy egyre jobban körül ölel a félelem palástja. Nem bírtam levenni a tekintetem a férfi bicepsztől csuklóig futó tetoválásáról. Eszembe jutott a reggeli lapban megjelent rendőrségi felhívás, és amint megálltunk, fejvesztve menekültem le a szerelvényről. A nő követett, a férfi maradt. „Mi a baj?” – fordult hozzám a szőke. „Nem láttad a bal karján végigfutó töviskoszorút? Azt beszélik, pont ilyen van a metrós gyilkosnak is.” „Tévedsz. Neki a jobb karján van.” – mondta, majd feltűrte a pulcsija ujját: „Nézd csak!”

100 szónak is egy a vége :)

Holnap eredményhirdetés az Aranymosás oldalán az idei év első 100 szavas feladatával kapcsolatban. Érdekes megoldások születtek, közel negyvenen gondoltuk úgy, megmutatjuk, szerintünk milyen egy városi legenda.

De addig, míg várunk, álljon itt a tavaly Halloweenre írt kis szösszenetem:

– Hallo, Vín! Indulhatunk?

– Egy perc és kész vagyok. Kérsz valamit?

– Mid van?

– Szemgolyó nyalóka és hajcukor.

– Köszi, kihagyom. Tetszik a jelmezed.

– Nekem is. Belebújni viszont fél órámba került.

– De megérte. Dögös vagy benne.

– Csak sajnálom az előző gazdáját. Harcolt érte rendesen, de végül én nyertem.

– És ő most hol van?

– Elvitettem a kórházba. Csont és bőr volt szegény.

– Nem lep meg. Manapság mindenki csak fogyni akar. Tudsz adni egy vese turmixot? Kövérít a ruhám.

– Hogyne. De aztán siessünk, mert ha nem érjük el az éjféli hajót, itt ragadunk.

100 szavas játék

Éljen!!!!!

Már nagyon vártam!

Pénteken, január 17-én 100 szavas írástechnikai játék lesz az Aranymosás weboldalán!

Nagyon szeretem őket, mert igazi kihívás mindegyik. Míg egyesek a kisujjukból kirázzák, addig másoknak sok időbe telik megalkotni a szöveget, melynek témája bármi lehet, ahogy a hangulata is. Korábban is részt vettem már néhányon, de akadt olyan is, ami kifogott rajtam. De a beérkezett megoldásokat látván nem is csodálkoztam ezen. A kiválasztottak minden esetben megérdemelten nyertek.

Izgatottan várom, az idei első feladatra mit találtak ki Aranymosóék! :)

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

VIGYÁZAT! CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!



Kép  forrása: Moly

Adott egy lány, Hannah Baker, aki öngyilkos lett.

Adott egy fiú, Clay Jensen, aki a lány titkos imádója.

És adott néhány másik fiatal, akik közvetve felelősek a lány haláláért.

Clay egy nap az iskolából hazaérve különös csomagot talál az ajtajuk előtt, melyet neki címeztek. Hét magnókazettát talál benne, melyen Hannah azokat az okokat sorolja fel, amik ahhoz vezettek, hogy véget vessen az életének. Clay egész éjjel a várost rója, elmegy a legtöbb helyre, ahol Hannah élete fordulatot vett, miközben végig a lány hangját hallgatja egy régi walkmanen. Mire a szalagok végére ér, az ő élete is gyökeresen megváltozik, és olyan összefüggésekre lel, melyeket korábban nem vett észre.

A szerzőnek ez az első megjelent könyve, s mint általában, ilyenkor bőven özönlenek a negatív kritikák, de adódik szép számmal lelkendező vélemény is.

Az új tanuló

Marcinak hívták. Aprócska termetű, szeplős kisfiú volt, vörös hajjal, de bája nem ebben rejlett. Inkább a kisugárzásában, az élethez és az emberekhez való hozzáállásában. Tízévesen új iskolába került, mert az édesapja a nagyvárosban kapott munkát. Nem utasíthatta vissza, mert szükségük volt a pénzre, hogy a kisfiút taníttathassa. Tibor nem volt anyagias, de ha élni akartak, akkor költözni kellett. Negyven éves elmúlt, mikor a békés vidéki életet felcserélték a nagyváros nyüzsgő forgatagára.

Köd

A köd hirtelen szállt le a városkára. Annyira sűrű volt, hogy az emberek még az orrukig sem láttak. Az autók vagy csak lépésben haladtak vagy sehogy. Szinte minden megbénult. Ez a hirtelen jött időjárás segített valakinek abban, hogy tervét véghez vigye.

A pad



Barna volt. Nem túl sötét, nem túl világos. Egyszerűen csak: barna. Az ember keresve sem találhatna ugyanilyen mintázatú padot. Sokféle ember ült már rajta: gyerekek egyedül, gyerekek a szüleikkel, szülők gyerekeik nélkül, özvegyek, elváltak, magányosak, boldogok, boldogtalanok, felső-vezetők, munkanélküliek, hajléktalanok, és még sorolhatnám. 

Gyakran össze is firkálták, sőt, párszor késsel is véstek bele neveket, dátumokat. Ám amikor a tettes odament, hogy művét megmutassa barátainak, annak hűlt helyét találták.

Üdvözlet

Üdvözlet minden Olvasómnak!

Sokadik írói név és blog után – azt hiszem – megállapodtam. Nem lesz több változtatás, csak írás, írás, írás – amennyiben időm engedi (házi)munka és egy gyönyörű, maholnap 19 hónapos kislány mellett.

A neten 2010 óta találhatók meg írásaim, és abban az évben ért a megtiszteltetés (melyre álmomban sem gondoltam), hogy egy pályázatra beküldött novellám két másikkal egyetemben megjelent egy antológiában. Az esélytelenek nyugalmával írtam meg és adtam be, közben pedig vártam, milyen hatással lesz az olvasókra. A legtöbb szavazatot kapó novella bekerült a könyvbe, de közben a zsűri is tanácskozott. Az ő nyertesük lettem én. Ki sem tudom mondani, milyen jó érzés volt, mikor egyik este leültem megnézni a leveleim, és az oldal főszerkesztőjének üzenete várta a postafiókban, hogy megnyissam. El sem tudtam képzelni, vajon miért írt pont nekem. Kiderült, hogy ők az én novellámat tartották a legjobbnak, így automatikusan járt 10 A/5-ös oldalnyi ingyenes publikáció. Szóhoz sem jutottam. :)

Mivel a novellám nem volt olyan hosszú, nekiültem, és egy este alatt megírtam még két, rövidebb hangvételű szösszenetet. (Minél többször olvasom el őket, annál inkább tudom, hogy nem éppen a legjobbak, már ami a fogalmazást illeti, ezért mielőtt ide kikerülnek, csiszolok rajtuk egy keveset.) 

Addig is, fogadjátok szeretettel a fent említett, nyertes novellát (kicsit kikupálva).

Kellemes olvasást kívánok, s remélem, gyakran visszajártok majd!

Kritikát minden mennyiségben fogadok, legyen az pozitív vagy negatív. Az építő kritikákból lehet a legtöbbet tanulni, s nekem, írópalántának ez nagyon fontos.

Szeretettel: Andi