tag:blogger.com,1999:blog-68498229947533057712024-03-13T05:22:03.785+01:00Könyvsziget blog@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.comBlogger156125tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-45621512162596533942022-08-12T17:09:00.008+02:002022-08-13T10:07:27.275+02:00Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon (Felföldi rejtélyek 2.)<p></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody></tbody></table></span><span style="font-family: times;"><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi15rltIXwQREA9NjhnoPIr_xd6NmD_1AF0tu_kbsbIVbSxSwwa93DjB4Rw6QdhazPZHNesQ2TcBhGWBn_Fe6CbT5P1ke45ahVneiYb8pW2dMSypJcwU4kXBKwp4aXRvUI05WqJFyYZHJ-MQtJ8PMoTUZe0jAlZ0hKD_X4M_ByU3_U_ap0E_uc_j0jd/s602/8675177_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="602" data-original-width="400" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi15rltIXwQREA9NjhnoPIr_xd6NmD_1AF0tu_kbsbIVbSxSwwa93DjB4Rw6QdhazPZHNesQ2TcBhGWBn_Fe6CbT5P1ke45ahVneiYb8pW2dMSypJcwU4kXBKwp4aXRvUI05WqJFyYZHJ-MQtJ8PMoTUZe0jAlZ0hKD_X4M_ByU3_U_ap0E_uc_j0jd/w133-h200/8675177_5.jpg" width="133" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">Forrás: libri.hu</span></td></tr></tbody></table>Lottie Kelsey szülővárosában, Montrose-ban igyekszik maga mögött hagyni a múltat, minden jót és rosszat, ami Edinburgh-ben történt vele. Újult erővel veti bele magát az újságírásba, témája pedig az épp a városkában zajló krimifesztivál. Egyik interjú a másik után, érdekesebbnél érdekesebb könyvek... S egy hulla. Egyik este hazafelé menet talál rá a hírhedt kritikus, Trevor Blackwood holttestére, és ezzel akaratlanul is belecsöppen egy újabb nyomozásba. Próbálja magát távol tartani tőle, ám egy vérbeli újságírónak ez nem megy könnyen. Ráadásul felbukkan Tristan Hunter is, akivel hónapokkal korábban együtt nyomozott egy sorozatgyilkos ügyében... Az emlékek kísérteni kezdenek, a sebek felszakadnak, az érzelmek újra felszínre kerülnek... De nem lehetnek nyugodtak, mert v</span><span style="font-family: times;">alaki figyeli minden lépésüket.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><a name='more'></a><span style="font-family: times;">A <i>Lowdeni boszorkányhajsza</i> folytatása még talán az első résznél is jobb lett. Kidolgozottabb, összeszedettebb, s persze izgalmasabb... Méltó befejezése az első résznek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Tetszett szinte minden. A két idősik, amin játszódott a történet, és amik végül összeértek, eggyé váltak, s ezzel minden értelmet nyert és lezárult. Pár dologra rájöttem, néhányra nem, de így is elégedett vagyok. Főleg úgy, hogy egy, az első rész olvasása közben bennem motoszkaló sejtésem beigazolódott. :))))</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Ebben a kötetben nem csak a korábban megismert történet, de Tristan jellemfejlődése is folytatódik, s mire a könyv végére érünk, már nyoma sincs a korábbi pokróc nyomozónak...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Tetszett, hogy szinte mindenkiről derültek ki jó/rossz dolgok, amiket nem feltétlenül sejtünk az elején, ezáltal nagyon színes lett a szereplők köre. A mellékszereplők közül Francesca lett a legszimpatikusabb, róla szívesen olvasnék egy külön kötetben. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A végjáték a főgonosszal talán kicsit rövid lett, de végül azt kapta, amit érdemelt. Talán tudta, hogy másként nem végződhet.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Az epilógusban pedig talán megtudunk egy titkot, noha nincs konkrétan kimondva, de meg sem lepődtem rajta. Én is gondoltam rá. :) </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Judit ismét remekül szőtte a szálakat. Le a kalappal. :) </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-73809847108431078312022-08-10T19:40:00.010+02:002022-08-13T10:07:57.671+02:00Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza (Felföldi rejtélyek 1.)<p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px;"></p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-Zg47Qh1Oc9VfnAMl6d6HbeRl4ng44C0QlFpP1IrlIzii5g8f9GyUPxfNbdA4ke3l1USK5bpPbdXEaeEA-Yhj3ai2pdnT8sxad2-_bFaP8ztC2Rl8VebDGL6kgYxGcf9sgZKaM5SoLNUPFDFuIRrJorez0vzCflDIKgrcrRxrcivrtQzXstoMLPmD/s2423/3013883.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="color: black; font-family: times;"><img border="0" data-original-height="2423" data-original-width="1607" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-Zg47Qh1Oc9VfnAMl6d6HbeRl4ng44C0QlFpP1IrlIzii5g8f9GyUPxfNbdA4ke3l1USK5bpPbdXEaeEA-Yhj3ai2pdnT8sxad2-_bFaP8ztC2Rl8VebDGL6kgYxGcf9sgZKaM5SoLNUPFDFuIRrJorez0vzCflDIKgrcrRxrcivrtQzXstoMLPmD/w133-h200/3013883.jpg" width="133" /></span></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: times;">Forrás: lira.hu</span></td></tr></tbody></table><p></p><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Lottie kotnyeles újságíró, akinek minden vágya, hogy bűnügyek ról írjon, és maga mögött hagyhassa a kultúra rovatot.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Tristan Hunter egy kemény zsaru, aki a nagy lehetőségre vágyik, amivel visszakaphatja korábbi londoni munkáját. Amikor a lány szomszédja eltűnik, akarva-akaratlanul is egymás mellé sodródnak, s kénytelenek együttműködni. De vajon hová vezet, ha olyannal kell dolgoznod, aki ki nem állhat? Hogy oldasz meg egy ügyet, ha a gyilkos olyan, mint egy szellem?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /><span><a name='more'></a></span></span></div><div style="text-align: justify;"><b><u><span style="font-family: times;">SPOILERES ÉRTÉKELÉS</span></u></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Abszolút 5 csillag. Nagyon gyorsan beszippantott a történet, és amikor csak tehettem, faltam az oldalakat.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: times;">Volt pár gyanúsítottam, akikhez a történet előre haladtával társult még valaki, de most csődöt mondott a tudományom… </span><span class="off_text" style="background-color: white; font-family: times;">Úgy kell nekem, aki Agatha Christie-n edződött…</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: times;">A csavar egyik része megfordult az én fejemben is, s mivel úgy lett, azt a pontot boldogan és büszkén zsebeltem be. :)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: times;">Lottie karakterét nagyon megszerettem, és a végére azért már Tristant is… Ahogy levetkezte magáról az előítéleteket... Hatalmas jellemfejlődésen ment át, és ki tudja, más hogyan reagált volna hasonló helyzetben. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: times;">Voltak becsapós mozzanatok, amikről úgy gondoltam, tudom, hova vezetnek, aztán kiderült, hogy mégsem. :/ Pedig vannak krimik, amikben egy-egy hasonló „elszólásból“ lehet rájönni a megoldásra. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; font-family: times;">A vége is jól zárult, úgy gondolom. Végre nem az a tipikus „együtt maradnak“ sablon, és noha meglepő, de nem zavart a függővég sem.</span></div><p style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 15px; line-height: 1.5em; margin: 10px 0px; text-align: justify;"><br /></p><div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-43878957990394366022021-12-23T20:35:00.005+01:002022-02-01T18:23:41.270+01:00A manó és a rénszarvas<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><div style="text-align: left;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEihP_3uPaVH1xshqFDqYE3Y-K147edqFICg20j8y7vzixLJjzjSwRXY01RGSTQyTackBRJn3atBdl0WbbLNA9F2kcrEMPayhEr3UC7apykoF-cgif2fAMt5DdTfdxb4as_8PgMnK_axUy3VnXU6NV4S57GYe7rURcbP3PlK2wIZ87lCKH9uCrQ1-Awy=s1300" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="973" data-original-width="1300" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEihP_3uPaVH1xshqFDqYE3Y-K147edqFICg20j8y7vzixLJjzjSwRXY01RGSTQyTackBRJn3atBdl0WbbLNA9F2kcrEMPayhEr3UC7apykoF-cgif2fAMt5DdTfdxb4as_8PgMnK_axUy3VnXU6NV4S57GYe7rURcbP3PlK2wIZ87lCKH9uCrQ1-Awy=s320" width="320" /></a></div>Hol, hol nem, élt egyszer egy manó nem kisebb álommal, minthogy a Mikulásnak dolgozhasson. De annyira apró volt, hogy a társai állandóan kinevetté, és ezáltal elhitte, hogy ő csak mezei manó lehet majd, ha kijárja az iskolát.</div></div><p></p><p style="text-align: justify;">– Te akarsz dolgozni? Hiszen az asztalt sem éred fel.</p><p style="text-align: justify;">– A legkisebb dobozt sem bírod el.</p><p style="text-align: justify;">Manócskánk szorgalmas volt, mindig tisztességesen megtanult mindent, amit kellett, ám társai addig csúfolták, míg nem egy nap indult, hogy maga bizonyítsa a többi manónak, igenis ő is bekerülhet a legjobbak közé. Az erdő felé vette az irányt, vissza se nézett. Addig ment, míg el nem fáradt. Körülnézett, de sehol nem látott egy teremtett lelket sem.<span></span></p><a name='more'></a><p></p><p style="text-align: justify;">– Ezt jól megcsináltad, Eliot – korholta magát. – Eltévedtél. Na, ebből mássz ki valahogy! </p><p style="text-align: justify;">Ekkor neszt hallott az egyik hóborította fenyő mögött. Óvatosan elindult a hang felé, mely – ahogy közeledett – egyre hangosabb lett. Mire a fához ért, már mindent értett. Egy kölyök rénszarvas sírdogált.</p><p style="text-align: justify;">– Szia! – köszönt neki a manócska. – Miért sírsz? Talán megsérültél?</p><p style="text-align: justify;">A szarvas ahogy meghallotta a hangot, ijedtében futásnak eredt... egyenesen neki egy másik fának. Jajgatva rogyott a hóba.</p><p style="text-align: justify;">– Most már igen – felelte sajgó orrára gondolva.</p><p style="text-align: justify;">– Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.</p><p style="text-align: justify;">– Semmi baj. Mit keres egy magadfajta városi manó az erdő közepén?</p><p style="text-align: justify;">– Megszöktem, hogy beálljak a Mikuláshoz dolgozni – mondta –, de eltévedtem.</p><p style="text-align: justify;">– Jaj, te szegény.</p><p style="text-align: justify;">– Te rénszarvas vagy. Nem tudod, hol van a háza?</p><p style="text-align: justify;">– Dehogynem, azonban ilyenkor nem tanácsos zavarni.</p><p style="text-align: justify;">– Nekem azonban muszáj vele beszélnem, hogy bizonyítsam neki, vagyok annyira jó, hogy dolgozhassam neki.</p><p style="text-align: justify;">– Sok sikert – mondta a kis rénszarvas, majd hátat fordított a manónak, és visszahuppant a fa alá.</p><p style="text-align: justify;">– Akkor nem segítesz? – kérdezte Eliot.</p><p style="text-align: justify;">– Menj mindig észak felé, el sem tévesztheted.</p><p style="text-align: justify;">– Te nem jössz velem?</p><p style="text-align: justify;">– Köszönöm, nem. Én világgá indultam, csak gondoltam, megpihenek kicsit – felelte a kis rénszarvas durcásan.</p><p style="text-align: justify;">– Eltévedtél te is, igazam van? – kérdezte a manó. Mivel nem kapott választ, leült a kis rénszarvas mellé.</p><p style="text-align: justify;">– A nevem Eliot. És a tied?</p><p style="text-align: justify;">– Roddy.</p><p style="text-align: justify;">– Nagyon örvendek. Mi késztet egy olyan kecses állatot, mint te arra, hogy megszökjön?</p><p style="text-align: justify;">Roddy – noha senkinek nem akart róla beszélni –, azt vette észre magán, hogy csak mesél és mesél.</p><p style="text-align: justify;">– Tudod, nehéz egy híres szánhúzó gyerekének lenni. Apám azt akarja, hogy a nyomdokaiba lépjek. De ügyetlen vagyok, és a repülés sem megy, pedig minden nap igyekszem...</p><p style="text-align: justify;">– Miért nem mondod meg neki?</p><p style="text-align: justify;">– Viccelsz? Nem értené meg. Ő az egyik legjobb, legerősebb, legbüszkébb... Mindig minden úgy van, ahogy eltervezi. Pedig engem a zene és a tánc jobban érdekel. De szerinte az csak időpazarlás.</p><p style="text-align: justify;">– Hát, így tényleg nehéz.</p><p style="text-align: justify;">– És te? Miért épp a Mikulás?</p><p style="text-align: justify;">– Mert ha felvesz a csapatába, akkor a többi manó az iskolában, aki megállás nélkül piszkál, látni fogja, hogy kemény munkával bármik lehetünk, amik csak lenni szeretnénk.</p><p style="text-align: justify;">– Amúgy nem hinnék el? </p><p style="text-align: justify;">– Úgy érzem, bizonyítanom kell nekik.</p><p style="text-align: justify;">– Én nem értek ezzel egyet. Ki kell állnod magadért, nem lenne szabad elhinned a sok butaságot, amit a társaid mondtak. Ha van célod, amiről tudod, hogy elérhető, ne hagyd, hogy mások eltántorítsanak tőle. Tudnod kell, hogy te is érsz annyit, mint mások, és ha igazán hiszel az álmodban és teszel érte, bármit elérhetsz. És nem baj, ha néha pihensz egy kicsit. Mindössze egy valaki van, akinek bizonyítanod kell.</p><p style="text-align: justify;">– Ki?</p><p style="text-align: justify;">– Saját magad.</p><p style="text-align: justify;">Eliot elgondolkodott. Roddynak teljesen igaza van.</p><p style="text-align: justify;">– Kérdezhetek én is valamit? – hallatszott egy mély, dörmögő hang a hátuk mögül.</p><p style="text-align: justify;">– Mikulás! – kiáltott egyszerre a két pajtás. De míg Eliot örömében, Roddy szégyenkezve, és igyekezett a manó háta mögött elbújni. Nem sok sikerrel.</p><p style="text-align: justify;">– Rég hallottam ilyen fiatalt ennyire mély és igaz gondolatokkal. Roddy, ne bújj el. Semmi okod nincs rá. És nagyon értékellek. Ami viszont érdekelne, hogy miért nem fogadod meg a saját tanácsodat?</p><p style="text-align: justify;">– Nem értem – felelte a kis rénszarvas.</p><p style="text-align: justify;">– Azt javasoltad Eliotnak, hogy álljon ki az álmai mellett. Neked is ezt kellene.</p><p style="text-align: justify;">– Ha valaki, Mikulás, te ismered az apám. Sosem értené meg.</p><p style="text-align: justify;">– Nem tudhatod, amíg nem avatod be az álmaidba.</p><p style="text-align: justify;">– Hogy bizonyítsak neki? – szomorodott el Roddy.</p><p style="text-align: justify;">– Magadnak kell bizonyítanod, épp te mondtad az imént – felelte a Mikulás. – Véletlenül éppen lesz pár nap múlva egy táncverseny. Ma estig lehet nevezni.</p><p style="text-align: justify;">– Nem is tudom...</p><p style="text-align: justify;">– Szóval, nekem azt tanácsolod, hogy kövessem az álmaim, bármilyen nehéz is az oda vezető út, de te megfutamodsz? – kérdezte a manócska. </p><p style="text-align: justify;">Roddy elszégyellte magát. A többieknek teljesen igaza van.</p><p style="text-align: justify;">– Hát jó. Megpróbálom – pattant fel határozottan a kis szarvas. – Benevezek a versenyre. De ugye ejöttök majd megnézni?</p><p style="text-align: justify;">– Ki nem hagynám – felelte Eliot. Azzal Roddy elsietett.</p><p style="text-align: justify;">– És ami téged illet, Eliot... – kezdte a Mikulás. – Csodálom az elszántságod, és nagyon megtisztel, hogy nálam szeretnél dolgozni a gyárban.</p><p style="text-align: justify;">– Köszönöm szépen – mondta izgatottan a kis manó.</p><p style="text-align: justify;">– Azonban... jelenleg sajnos nemet kell mondanom.</p><p style="text-align: justify;">– Nem értem. Hisz én... – kezdett bele a manó, de a Mikulás közbevágott.</p><p style="text-align: justify;">– Azt mondtam, jelenleg. Még túl fiatal vagy, de pár év múlva elég idős leszel, és akkor szívesen veszem a jelentkezésed, ha továbbra is ez lesz az álmod.</p><p style="text-align: justify;">– Tényleg? – csillant fel a Eliot szeme. – El se tudom mondani, mennyire örülök.</p><p style="text-align: justify;">– Ez a beszéd. Nem szabad sosem csüggedni, hanem felállni és tovább menni. Teljesíts továbbra is legjobb tudásod szerint az iskolában. És kövesd minden álmod.</p><p style="text-align: justify;">– Igazad van, Mikulás. Így teszek majd. De azt hiszem, most már ideje hazaindulnom.</p><p style="text-align: justify;">– Gyere velem, a szánom itt parkol nem messze. Elviszlek.</p><p style="text-align: justify;">Eliot sosem hitte volna, hogy egyszer a Szánon utazhat. Amikor megálltak a kis manó háza előtt, mindenki köréjük sereglett, hogy megcsodálhassák a járművet.</p><p style="text-align: justify;">– Köszönök szépen mindent, Mikulás.</p><p style="text-align: justify;">– Nagyon szívesen, Eliot. Ne feledd a táncversenyt. Roddynak támogatásra lesz szüksége.</p><p style="text-align: justify;">– Ott leszek.</p><p style="text-align: justify;">A Mikulás elhajtott, Eliot pedig iskolatársai féltékeny pillantásai közepette bement az otthonába.</p><p style="text-align: justify;">Két nappal később izgatottan várakozott a színpad előtt, amit a Mikulás háza közelében állítottak fel, de Roddyt sehol nem látta. Elindult, hogy megkeresse, és biztosítsa arról, hogy helyesen cselekszik. Az egyik fenyő mellett meg is látta új barátját, s már majdnem odament hozzá, amikor észrevette, hogy az az apjával veszekszik.</p><p style="text-align: justify;">– De apa, miért nem hagyod?</p><p style="text-align: justify;">– Nem ez a sorsod.</p><p style="text-align: justify;">– Hol van az megírva, hogy nekem is szánt kell húznom életem végéig? Hiszen tisztességesen még repülni sem tudok.</p><p style="text-align: justify;">– De táncolni igen?</p><p style="text-align: justify;">– Igen, apa. És tudod mit? Nem érdekel, ha a mai versenyen utolsó leszek is, legalább megpróbáltam. És nem adtam fel.</p><p style="text-align: justify;">– Haszontalanság... – morgott az apja. – Mire mész majd vele később?</p><p style="text-align: justify;">– Nem tudom. De inkább örülnél, hogy van, ami boldoggá tesz.</p><p style="text-align: justify;">– Én...</p><p style="text-align: justify;">– Mindig csak az a fontos, hogy te mit akarsz. Megkérdezted tőlem bármikor, hogy mihez lenne kedvem? „Menjünk fel az égre, szép a kilátás. Repüljünk, mert ragyogó idő van.” De azt egyszer sem vetted észre, hogy tériszonyom van.</p><p style="text-align: justify;">Az idős rénszarvas ledöbbent.</p><p style="text-align: justify;">– Ezt miért nem mondtad soha?</p><p style="text-align: justify;">– Ó, hogy én hányszor, de hányszor próbáltam. De sosem hallgattál meg! – sírt Roddy. – Most az egyszer szeretném azt csinálni, ami boldoggá tesz.</p><p style="text-align: justify;">Azzal a kis rénszarvas sarkon fordult, és elindult a színpad felé, ahol már gyülekeztek a fellépők. Eliot odalépett az idős szánhúzóhoz.</p><p style="text-align: justify;">– Tudja, én mindig csodáltam önt a fegyelmezettsége és maximalizmusa miatt. De nem csak a munkájában kellene a tökéletességre törekednie. Csodás, bölcs fia van, csak észre kellene vennie – mondta a manó, majd Roddy után sietett, magára hagyva a megtört rénszarvast.</p><p style="text-align: justify;">A színpadon megjelent a Mikulás, és megnyitotta a versenyt. Szebbnél szebb táncokat láthattak a nézők. Roddy utolsóként lépett színpadra, ám mikor a zene megszólalt, ő mozdulatlan maradt. A közönség összenézett, pár fiatal elf füttyögni kezdett. Eliot a Mikulás tekintetét kereste, és mikor az bólintott, felsétált Roddy mellé.</p><p style="text-align: justify;">– Bízz magadban – mondta neki.</p><p style="text-align: justify;">– Nem megy. Azt sem tudom, mit keresek itt – felelte riadtan a kis szarvas.</p><p style="text-align: justify;">– Hogy valóra váltsd az álmod. Higgy magadban, menni fog.</p><p style="text-align: justify;">Roddy belenézett a kis manó szemébe, és több támogatást látott benne, mint egész élete során az apjáéban.</p><p style="text-align: justify;">Eliot a színpad szélére ült, a zene újra felharsant, Roddy pedig táncolt, úgy, mint még soha. Teljesen felszabadult közben, és ragyogott a lelke, mikor a dallamok elhalkultak.</p><p style="text-align: justify;">A zsűri sokáig tanácskozott, a versenyzők idegesen várták az eredményt. Mikor a Mikulás fellépett a színpadra, mindenki elcsendesedett.</p><p style="text-align: justify;">– Igazán mesés produkciókat láthattunk, de csak egy nyertes lehet. Ő pedig nem más, mint Nília, gyönyörű balett előadásával. Gratulálunk.</p><p style="text-align: justify;">A kis manólány boldogságtól sugárzó arccal lépett fel a Mikulás mellé és vette át a trófeát.</p><p style="text-align: justify;">– A zsűri úgy döntött – folytatta a Mikulás –, hogy idén kioszt egy rendkívüli különdíjat is, amit nem más kap, mint Roddy.</p><p style="text-align: justify;">A kis rénszarvas remegő lábakkal ment fel a színpadra, és alig jutott szóhoz, mikor megkapta a díját.</p><p style="text-align: justify;">– Büszke vagyok rád, amiért ki mertél állni az álmodért.</p><p style="text-align: justify;">– Köszönöm szépen! – felelte Roddy, majd Eliottal együtt távoztak.</p><p style="text-align: justify;">– Én is büszke vagyok rád. Megcsináltad! – mondta a manó.</p><p style="text-align: justify;">– Nem nyertem, de tudod, Eliot, nem bánom, egy cseppet sem. Bizonyítottam magamnak, és ez elég. Remélem apa is...</p><p style="text-align: justify;">– Én is... – felelte az idős szarvas, mikor melléjük ért. – És mindent sajnálok.</p><p style="text-align: justify;">– Ez sokat jelent, apa. Köszönöm! – mondta Roddy. – Ugye még nem kell hazamennünk? Meg szeretnék mutatni Eliotnak néhány helyet.</p><p style="text-align: justify;">– Menjetek csak. Nem sietünk sehova. De ne kószáljatok messzire.</p><p style="text-align: justify;">– Nem fogunk.</p><p style="text-align: justify;">A két barát boldogan járta körbe a várost, és megfogadták egymásnak, hogy mindig hűek maradnak az álmaikhoz.</p><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-53851315309919694112021-11-10T12:30:00.056+01:002022-08-13T12:41:24.534+02:00A három nővér<p><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: justify;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8Ip4gFD7QjKPutuU7sEhLo9Uir_Kdxm3HbUmeMo39WyH7C8hfErqcA8l1cWjDudvCijJcGXz3Q6ImQivtWdqg2bDFjSFHWmx9F_UrAL_uAmQPwr5jB_VN1TSmRbuNasa0ekvhDM5wXJNLphhT-wfaLQBiveNvyUb2iwBmRXIxq9iwgPCK1JxjB4Yb/s320/FB_IMG_1660387315427.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="320" data-original-width="252" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8Ip4gFD7QjKPutuU7sEhLo9Uir_Kdxm3HbUmeMo39WyH7C8hfErqcA8l1cWjDudvCijJcGXz3Q6ImQivtWdqg2bDFjSFHWmx9F_UrAL_uAmQPwr5jB_VN1TSmRbuNasa0ekvhDM5wXJNLphhT-wfaLQBiveNvyUb2iwBmRXIxq9iwgPCK1JxjB4Yb/w158-h200/FB_IMG_1660387315427.jpg" width="158" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: google</td></tr></tbody></table></p><div style="text-align: justify;">Létezett egyszer, nem is olyan régen egy kis város egy hatalmas hegy tövében, ahonnan egyszer csak eltűnt az öröm, a hit, és a remény.</div><p></p><p style="text-align: justify;">Ahogy az évek teltek és fejlődött a világ, az élet egyre monotonabbá vált: mindenki minden nap ugyanazt csinálta: az emberek reggel felkeltek, iskolába-munkába mentek, majd haza. Alig szóltak egymáshoz, mindenki a saját dolgával, gondjával-bajával volt elfoglalva, idejük sem volt egymásra. A játszótéren a hintákban nem ültek gyerekek, a kis tavon a csónakok üresen ringatóztak, a sétányokat befedték az utolsó falevelek...</p><span><a name='more'></a></span><p style="text-align: justify;">Ebbe a városba érkezett meg a semmiből néhány héttel karácsony előtt három nővér. A település szívében lévő téren nyitottak egy kis üzletet, finom kávéval és különlegességekkel várták a vendégeket. De az első vásárló csak nem akart megérkezni.</p><p style="text-align: justify;">– Ezt nem értem – mondta a középső, miután két hét után sem tért be hozzájuk senki. – Mindent úgy csináltunk, ahogyan mondták. </p><p style="text-align: justify;">– Pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell. Csak legyél türelmes – felelte az idősebb.</p><p style="text-align: justify;">– Tudom, de nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz. Korábban ennél sokkal könnyebben ment.</p><p style="text-align: justify;">– Hetek óta figyeljük őket, láthatóan nem érdekli őket semmi. Csak azt a kütyüt bámulják naphosszat a kezükben. És a gyerekek is ezt látják. Valaki valahol valamit nagyon elrontott.</p><p style="text-align: justify;">– Nekem talán van egy ötletem – szólt közbe félénken a legkisebb testvér, apró mosollyal a szája sarkában.</p><p style="text-align: justify;">Másnap kiült az üzlet elé egy színes képeskönyvvel, és nekiállt olvasni. Pár perc múlva egy kislány állt elé.</p><p style="text-align: justify;">– Szia! – köszönt neki.</p><p style="text-align: justify;">– Szia! – felelte félénken a kislány. – Te mit csinálsz?</p><p style="text-align: justify;">– Olvasok – mutatta neki a könyvet. – Szívesen megmutatom neked is. Szeretnéd?</p><p style="text-align: justify;">– Igen.</p><p style="text-align: justify;">Elhelyezkedtek a padon, a legkisebb nővér pedig boldogan nézte, ahogy a kislány csodálkozva lapozza a könyvet. A változást a levegőben is érezni lehetett.</p><p style="text-align: justify;">– Neked adom, ha szeretnéd.</p><p style="text-align: justify;">– Igazán? – csillant fel a kislány szeme. – Nagyon szépen köszönöm.</p><p style="text-align: justify;">Miután elváltak egymástól, a testvért faggatni kezdték nővérei.</p><p style="text-align: justify;">– Ezt hogy csináltad?</p><p style="text-align: justify;">– Magam sem tudom, egyszerűen csak tudtam, hogy lesz, akinél egy könyv fog változást hozni.</p><p style="text-align: justify;">– Szerinted ez elég lesz?</p><p style="text-align: justify;">– Biztosan nem, de kezdetnek megteszi. És innentől már jön a többi magától.</p><p style="text-align: justify;">S bizony, igaza lett. Csak nem éppen úgy, ahogy várta. Kisvártatva egy mérges asszonyság csörtetett be a boltba, mögötte a síró kislánnyal. Lecsapta a könyvet az asztalra.</p><p style="text-align: justify;">– Ezt ki adta a lányom kezébe?</p><p style="text-align: justify;">A nővérek megrökönyödve meredtek a nőre, majd előlépett a legkisebb:</p><p style="text-align: justify;">– Én voltam – mondta büszkén.</p><p style="text-align: justify;">– Ehhez nem volt joga.</p><p style="text-align: justify;">– Az ajándékozás nem jog kérdése.</p><p style="text-align: justify;">– A lányomnak nincs ilyesmikre szüksége.</p><p style="text-align: justify;">– Akkor mire van?</p><p style="text-align: justify;">Az asszony szóra nyitotta a száját, de hang nem jött ki a torkán. A kis üzlet pultjára meredt a tekintete, aminek a sarkán egy régi játékbaba ült. Szoknyája csupa fodor, barna göndör haját kis kalap takarta.</p><p style="text-align: justify;">– Ezt honnan szerezték? – kérdezte a nővéreket.</p><p style="text-align: justify;">– Régiségeket árulunk. Ez a baba egy idős asszony hagyatékából került hozzánk.</p><p style="text-align: justify;">– Pont ugyanilyen babám volt kislány koromban. Órákig tudtam vele játszani. – Arca megváltozott, ahogy elöntötték az emlékek: a gondtalan gyermekkor évei, hogy milyen boldog is volt akkoriban.</p><p style="text-align: justify;">– Mama! – szólította a kislány kisvártatva. – Visszakaphatom a könyvet?</p><p style="text-align: justify;">– Hogy? Ó, igen kicsim, persze. És... khm... a baba mennyibe kerül?</p><p style="text-align: justify;">– Ennyi volt az ára – mondta az asszonynak, miközben a kislány örömét figyelte, ahogy boldogan öleli a könyvet.</p><p style="text-align: justify;">Aznap este az asszony házának ablakában különös fény gyúlt. </p><p style="text-align: justify;">Másnap délelőtt a nővérek boltjába egy férfi lépett be. Félszegen köszönt, majd tétován vizslatni kezdte a polcokat.</p><p style="text-align: justify;">– Segíthetünk? – kérdezte az idősebb nővér. – Mi az, amit keres?</p><p style="text-align: justify;">– Nos, nem is tudom.</p><p style="text-align: justify;">– Talán van valamink, amit tetszene – mondta, majd az egyik felső polcról leemelt egy kopott kis vonatot, és a férfi kezébe adta.</p><p style="text-align: justify;">– Úgy vélem, valami ilyesmire gondolt.</p><p style="text-align: justify;">A férfi a döbbenettől lerogyott az egyik székre, és könnyei által mázsás tehertől szabadult meg a szíve és a lelke is. Megrohanták a régi idők emlékei, ahogy az apjával a kis házuk padlásán a villanyvasúttal játszottak napestig. Ó, azok a boldog idők.</p><p style="text-align: justify;">– Pontosan erre volt szükségem – felelte, miután megnyugodott. – Mennyibe kerül?</p><p style="text-align: justify;">– Csak egy telefonhívásba – válaszolt a nővér, majd eltűnt az üzlet hátulját takaró függöny mögött.</p><p style="text-align: justify;">A férfi előkapta a mobilját, másodpercekig csak nézte, de tudta, hogy a nőnek igaza van. Arca égett a szégyentől, míg kikereste a számot, szíve vadul kalapált, míg várta, hogy felvegyék a vonal túlsó végén. „Apa? Karácsonyra otthon leszek.”</p><p style="text-align: justify;">Estére újabb különös fény gyúlt, immár a férfi házának ablakában.</p><p style="text-align: justify;">A kis bolt híre azonnal elterjedt a városban, és az elkövetkező napokban bárki betért, nem távozott üres kézzel... sem üres szívvel. Ugyanakkor az üzlet hátuljában egyre több kisebb-nagyobb doboz halmozódott fel.</p><p style="text-align: justify;">Ahogy egyre közeledett a karácsony, az emberek – és ezzel együtt a házaik ajtajai is – kezdtek megnyílni egymás felé. Az utcán mosolyogva köszöntötték egymást, türelmesebbek voltak a gyerekeikkel, segítőkészebbek az idősekkel... A parkok és játszóterek megteltek, éve óta újra volt a városnak közös karácsonyfáját, melyet együtt díszítettek. Szentestére minden otthon megtelt zenével és hálával, az ablakokban pedig ott volt az a rejtélyes fény, és többé el sem tűnt.</p><p style="text-align: justify;">Karácsony másnapjára lehullt a hó: a gyerekek rohantak szánkóért, répáért... A családok az egész napot a szabadban töltötték... A három nővért soha többet nem látták. De örökké hálásak voltak azért, amit tettek.</p><p style="text-align: justify;">S hogy kik voltak? A Hit, a Remény és a Szeretet.</p><div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-80413423708724566132021-09-05T15:08:00.005+02:002021-09-05T15:16:10.353+02:00Anna Starobinets: A Harag Karmai/A Fosztogató (Állati nyomozók 3-4.)<div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihkYw0IJtIiBHo9NXf3TzhlT2GGdksROR0_K0fHgNwBKGAxzaQ0Kv8k0zYpEtXYwwGWzHSFIYXaRmR-_vBiZlPZWZbm_54dYYTSG8V28WldvulCBkgmKoFFTWQHuW1O8yvTTH6coDldeg/s500/covers_691173.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="352" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEihkYw0IJtIiBHo9NXf3TzhlT2GGdksROR0_K0fHgNwBKGAxzaQ0Kv8k0zYpEtXYwwGWzHSFIYXaRmR-_vBiZlPZWZbm_54dYYTSG8V28WldvulCBkgmKoFFTWQHuW1O8yvTTH6coDldeg/w141-h200/covers_691173.jpg" width="141" /></a></div>Nagyon vártam már az új könyvet az első kettő különlegessége miatt. <i>A Harag Karmai </i>an érdekesek az új karakterek (Sarki Róka, Sarlósfecske Mester, Vakondok), de tetszett, hogy sok korábbi szereplő is visszatért.</div><span><a name='more'></a></span><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A cselekmény nagyon jó. Az ékszer- és Markíz-rablás; ahogy Borzmacska epekedik a cicalány után; ahogy Főborz azon elmélkedik, hogy egyedül marad venségére... Nem tudnám nyugdíjasként elképzelni. Pár szereplőt a végére nagyon sajnáltam, amiért ilyen sorsot szánt nekik Starobinets, másokért egy kicsit se vérzett a szívem. Remélem, hogy <i>A Fosztogató</i>ban azért lesz változás. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az alapötlet remek, a kivételezés zseniális, a csattanójára meg nincsenek szavak... Rengeteg krimit olvastam, de erre valahogy nem számítottam. Le a kalappal az írónő előtt. Így 3 történet után is látszik, hogy nem egy kaptafára írja a könyveket, mindig tud újat mutatni és mondani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><i>A Fosztogató</i>ban már az első néhány oldal után azt vártam, hogy az egyik karkter mikor és hogyan fog pofára esni. Nagyon nem kedveltem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A cselekmény itt is nagyon jó, egyedi, és így érthető, hogy együtt adták ki a két részt.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Új szereplők, csavaros történet, titkok, leleplezések... Nehéz visszafognom magam, hogy ne írjak le mindent, de nem akarok spoilerezni a kötetről, így csak annyit mondok, hogy akinek tetszett az első két könyv, ezeket se hagyja ki. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A fordítást ezúttal is Gy. Horváth Lászlónak koszonhetjuk, az illusztrációkat pedig Marie Muravskinak. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Csak ajánlani tudom. </div><div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-54277293379649210232021-07-06T22:26:00.006+02:002021-07-26T19:58:04.473+02:00B. Tóth Erika: A kislány, akinek a fáján madarak ülnek<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgiUJG1aDT6hX_mCEytS2zkNREM_bmI_97nFRytAlUB96zHqtmS1petahbtVazKLuTwC-XHF-2vGknaKTEoNLS9ZvuSFkHm2L82tKxBnySAPPMv37HnWDkE-6wNcitBNtp4cVbvmZcSfk/s882/IMG_20210706_222718.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="746" data-original-width="882" height="169" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgiUJG1aDT6hX_mCEytS2zkNREM_bmI_97nFRytAlUB96zHqtmS1petahbtVazKLuTwC-XHF-2vGknaKTEoNLS9ZvuSFkHm2L82tKxBnySAPPMv37HnWDkE-6wNcitBNtp4cVbvmZcSfk/w200-h169/IMG_20210706_222718.jpg" width="200" /></a></div>Egy gyönyörű, igaz történet tárul az olvasó elé, egy akkor még kicsi, de ma már tizennyolc éves fiatal nőről.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Mit tehet egy édesanya, ha a szeme fényéről kiderül, hogy beteg? Megálmodja, hogy segíthetne rajta.</span></div><div style="text-align: justify;"><span><a name='more'></a></span><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Léna, a mindig mosolygós, kicsi lány egyik napról a másikra egyre többet betegeskedik, és már csak árnyéka önmagának... Kedvetlenné válik. Szülei orvosról orvosra járnak vele, de senki nem tudja megmondani, mi is pontosan a kislány baja. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Egyik nap, mikor az erkélyen nézik a felhőket, anya és lánya álomba szenderül. Az anya különös álmot lát egy fáról, melyet annyira szeretnek a madarak, hogy mindegyik rajta akar fészkelni. Ám ez a fának inkább bánatot okoz, hisz majd' megfullad. Segítséget kér hát barátjától, a kis kék pillangótól, aki elhatározza: mindent megtesz, hogy időben megmentse azt, aki oly fontos neki... </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTm3xfRLLf5ATHpMLi0_JGDVs4qg8OvXXKTUmxt88If9Wcvn4S5oDWll09VdfripBc5MsVFqakfL8IqwNcp2606J3vjFkKONuJLgIQegDi5eQIgruvRX-Loz1ep3bD1bClX4JyVbOu000/s1563/IMG_20210706_222732.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1104" data-original-width="1563" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTm3xfRLLf5ATHpMLi0_JGDVs4qg8OvXXKTUmxt88If9Wcvn4S5oDWll09VdfripBc5MsVFqakfL8IqwNcp2606J3vjFkKONuJLgIQegDi5eQIgruvRX-Loz1ep3bD1bClX4JyVbOu000/w200-h142/IMG_20210706_222732.jpg" width="200" /></a></div></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">A történet tele van hasonlatokkal, rejtett utalásokkal, melyeket csak olvasás közben értünk meg. Ilyen pl. a fa és a madarak, vagy a különleges 65-ös szám. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Nehéz így írni róla, hogy nem mondok el mindent, de akkor mit hagynék másoknak?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Ez a mese gyógyít, és egyszer s mind tanít, méghozzá sok mindenre. Többek között arra, hogy küzdjünk, sose adjuk fel, s higgyük: minden rosszból van kiút.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Paksi Veronika illusztrációi meseszépek, remekül illeszkednek a meséhez. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: times;">Köszönöm, kedves Erika, hogy elolvashattam, s szívemből kívánom nektek a legjobbakat, Lénának pedig hosszú, boldog életet! </span></div><div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-68964450803494067762020-07-02T21:10:00.004+02:002021-09-05T15:09:21.788+02:00Anna Starobinets: A farkaslak (Állati nyomozók 1.)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0IL9CiEJS5dPAKVx0cXLV9JXSckEukE71J_MYqXJeqMG36RNJA9rT5TdJRXypymJ9Q4rhRdvE8tPTEXj1O8pB8kIuATL1F2mcq3kVKTl9id6uHnGm9CTIcghKlNdxRjO3B3N3YpCdtjI/s1600/covers_597742.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="354" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0IL9CiEJS5dPAKVx0cXLV9JXSckEukE71J_MYqXJeqMG36RNJA9rT5TdJRXypymJ9Q4rhRdvE8tPTEXj1O8pB8kIuATL1F2mcq3kVKTl9id6uHnGm9CTIcghKlNdxRjO3B3N3YpCdtjI/s200/covers_597742.jpg" width="141" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Végy egy orosz írónőt, a gyerekként sokat hallgatott/olvasott állatmesék alapjait, majd gyúrd össze egy nagy tál humorral és egy adag rejtéllyel. A végén megkapod eme nagyszerű olvasmányt, amit nem élvezhetnénk Gy. Horváth László kitűnő fordítás nélkül.<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Mondanom sem kell, faltam a sorokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már a megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésem a könyv, mikor találkoztam vele a fordító oldalán. (Arról nem is beszélve, hogy az itt megemlített néhány karakter miatt - is - biztos voltam benne, hogy nem veszek majd <strike>borz</strike>zsákbamacskát. Kívánságlistára is tettem menten.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fő és mellékszereplők, a helyszínek szuperek, színesek, érdekesek. Elég csak megemlíteni pl. a fizetőeszközöket, valamint a kocsma ét- és itallapjának kínálatát (hogy magának a helynek a nevét ne is említsem).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már az első mondat megmosolyogtatott. Főborzzal, Borzmacskával (alborz) és Jot kojottal (pincér) újabb remek karakterek születtek, akiket mindenkinek meg kell ismernie. Jópofák, viccesek... Semmi erőltetettség nincs benne, könnyed kis olvasmány. Nem tudtam letenni. A második rész pedig csak arra vár, hogy kinyissam. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A megoldás nem okozott meglepetést, de mindez semmit nem von le abból a tényből, hogy ez egy szórakoztatő kötet, ezért is bátran ajánlom mindenkinek. :)</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">UPDATE: 2021.02.12.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A második részről itt olvashattok:</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">https://moly.hu/ertekelesek/4303081</div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-29098368046922654072020-01-03T17:42:00.000+01:002020-01-03T17:42:22.852+01:00Kovács Attila – Micsoda költözés! (Pipacs utca 1.)<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7l74XQhYxyx-P2EK_xHM6N17YubzfEImIw64mIqnbczsKgQgCHtmYGsMCcrqq1OIfD-d5bBktvhIVq_N1TXH5TccAw8tjTrzaH5l57jHWE10FmLW82n7ORwx7rpLv6ds5QLGJxnO3FuU/s1600/covers_579313.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="338" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7l74XQhYxyx-P2EK_xHM6N17YubzfEImIw64mIqnbczsKgQgCHtmYGsMCcrqq1OIfD-d5bBktvhIVq_N1TXH5TccAw8tjTrzaH5l57jHWE10FmLW82n7ORwx7rpLv6ds5QLGJxnO3FuU/s200/covers_579313.jpg" width="135" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Forrás: moly.hu</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 14px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">De még milyen! Nem hiszem, hogy túl sok olyan ember létezik, akiknek ilyen kalandos költözésben lett volna része.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 14px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Abszolút ötösre értékelem!</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 14px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Attilában sosem csalódom, eddig ami könyvét olvastam, mind megfogott. Remekül tud gyereknyelven írni.</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 14px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Aki szerette Howardékat, az Lalit és Hédit talán még jobban fogja. </span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 14px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mezei Lali és népes családja Siófokról Szilasvárra, azon belül a Pipacs utcába költözik. Már az első nap sem mentes az izgalmaktól, és még hol van a könyv vége... Lali megismerkedik Hédivel, a (sok)mindent tudó könyvmollyal, aki a felső szomszéduk. Sokat van egyedül, de nem unatkozik, mert a bátyja mindig kitalál neki valamit. A két gyerkőc beszélgetni kezd, majd gyanús dologra lesznek figyelmesek: eltűntek a játszótéri játékok alól a parafák. Ki vitte el és mi célból? Történt-e bűneset? A páros azonnal nyomozásba kezd, amit néha megakaszt Lali kisöccse, Zsom, s ezáltal kellemetlen helyzetekbe kerülnek.</span><br />
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 14px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tetszett, hogy magyar helyszínen játszódik, a nem hétköznapi nyitással pedig azonnal magába szippantott a történet. A két főszereplő nagyon cuki, Laliékról pedig a Lármás Család jutott eszembe; bár ott kicsivel több volt a gyerek…</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 14px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A borító szuper jó, Orbán Orsolya remek munkát végzett, ahogy az illusztrációkkal is!</span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 14px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nagy detektívregény-falóként a cselekmény már azelőtt tetszett, hogy kézbe vettem volna a könyvet. A Sasszem duót nem lehet nem szeretni, csak szurkolni nekik végig, hogy legyen felnőtt, aki hisz nekik, és ne gördüljenek túl nagy akadályok eléjük. Persze, mint minden ilyen könyvben, túl unalmas lenne, ha minden zökkenőmentesen történne. :) </span></div>
<div style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-size: 14px; line-height: 1.5em; margin-bottom: 10px; margin-top: 10px; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Csak ajánlani tudom, mert könnyed, kalandos, szórakoztató, s noha már jócskán elmúltam tízéves, ugyanúgy izgultam a kis csapatért, mint a korukbeliek. Remélem a kislányomnak is tetszeni fog majd, amikor megismertetem vele a Howard-történetekkel együtt.</span></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-35548299527842093822019-10-23T16:31:00.002+02:002019-10-23T16:31:42.624+02:00Steve Cavanagh – T1z3nhárom<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjn-99F8bFkDBi015sE7TOdayTVj1a8ynvkwJoC9ueqoXuMgSeLGcf5mmnGwwkcQyRXFyt5puz5rPxMOl4H6BGlcOuNhh71ce_aurRAc8ZH_XdYUKnw1ARlY6bXE5Uko8idJRYAHxN2FI/s1600/T1z3nh%25C3%25A1rom.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjn-99F8bFkDBi015sE7TOdayTVj1a8ynvkwJoC9ueqoXuMgSeLGcf5mmnGwwkcQyRXFyt5puz5rPxMOl4H6BGlcOuNhh71ce_aurRAc8ZH_XdYUKnw1ARlY6bXE5Uko8idJRYAHxN2FI/s200/T1z3nh%25C3%25A1rom.jpg" width="131" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: moly.hu</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Ha azt hiszed, olvastál már ilyen könyvet, nagyon tévedsz. Rengeteg krimit olvastam már életem során, volt köztük olyan is, ami bírósági tárgyalásról szólt... de ez más volt. Egyáltalán nem sablonos, tele van meglepetéssel, nem várt fordulattal. Persze mindenre rá lehet jönni. Idővel, és kellő odafigyeléssel. Csak ajánlani tudom.</div>
<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
A híres színész, Bobby Solomont azzal vádolják, hogy meggyilkolta feleségét és biztonsági főnökét. A bizonyítékok ellene szólnak, de a védelem csapatába frissen bekerült Eddie Flynn figyelmét nem tudja elkerülni egy sor gyanús körülmény, ami arra sarkallja, hogy nem higgyen el mindent elsőre, amit lát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Izgalmas, feszültséggel teli, lendületes, eredeti és remekül megírt könyv, remek szereplőkkel. Magával ragadnak a történések, és csak azt veszed észre hogy este alatt a felét elolvastad...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az olvasó előtt nincs rejtve az, ami a legtöbb krimiben fejtörést okoz. Itt és most nem az a lényeg és a legfontosabb kérdés, hogy ki, hanem az, hogy hogy a manóba... Végig azon izgulhatunk, hogy mikor jön rá a főszereplő is a gyilkos kilétére. Időben? Vagy már késő lesz? És arra, hogy hogyan tette, amiket tett? Hogy volt rá képes? Cavanagh briliánsan válaszolta meg ezeket a kérdéseket.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eddie Flynn remek karakter, egészen megszerettem. Egy szélhámosból lett ügyvéd, aki egyik pillanatról a másikra kerül bele egy világraszóló gyilkossági tárgyalásba. Amiben magára maradna, ha nem találna segítőket, akik a könyv (vagy <span style="color: white;">életük</span>) végéig hűségesen segítik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy ne lőjek le egy poént sem...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dollár Bill teljesen igazivá vált a könyv lapjain, aki akár létezhetett is volna. Remekül kidolgozott karakter, nem marad titok a múltjában... Hátborzongató férfi, és el sem tudom képzelni, hogy hogyan lehet leélni egy olyan életet, mint amilyen neki jutott...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tetszett, hogy szinte az egész történet egy tárgyalóteremben játszódik, és sok olyan dolgot megtudtunk arról, ami más könyvekből nem igazán derül ki. Milyen a védőügyvéd és az ügyész, no meg az esküdtek kis csoportján belüli viszony. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végig reméltem, hogy lesz majd egy pici csavar még a végén, de ez elmaradt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először furcsának találtam, hogy Flynn negyedik történetét adták ki először. Érdekelne a többi is, hogy egészében megismerhessük őt. Persze a magánéletéről már elég sok minden kiderült, ami az előző kötetekben történik, így az nem szolgálna meglepetéssel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak! :)</div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-71880515298195216492019-01-25T20:02:00.000+01:002019-01-25T20:04:00.998+01:00Fiona Hayes: 51 játékos ötlet...<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtNf1AZXUNPBZyRvRHnyBNoKEiandk-6XXt5EkJ4Hn10rmmR5mKSmb58JeXsJ9hr2IOwh4H9hoIFOuRkwcc1dedF9nI27kbtlasEl0vA5yCkwYRK9npaJVD-oIU4Is4MzQVB3ygVXBjfM/s1600/IMG_20190125_195705.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1459" data-original-width="1600" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtNf1AZXUNPBZyRvRHnyBNoKEiandk-6XXt5EkJ4Hn10rmmR5mKSmb58JeXsJ9hr2IOwh4H9hoIFOuRkwcc1dedF9nI27kbtlasEl0vA5yCkwYRK9npaJVD-oIU4Is4MzQVB3ygVXBjfM/s200/IMG_20190125_195705.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
...WC-papír gurigára és tojástartóra</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon ötletes könyv mind a kettő, és remek alap arra, hogy e rohanó világban kellemesen eltöltsük az időt a gyerekeinkkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
A kedvencem a wc-papír gurigás könyv volt, mert meglátásom szerint azzal sokkal egyszerűbb dolgozni. Tojástartó sokféle típusú és meretű van, némelyiknek kerekebb, másnak szögletesebb a tartó része. Abból nem is volt olyan egyszerű megalkotni a kiválasztott mintát, és a legtöbbhöz sajnos nem is tudtuk a plusz alapanyagot beszerezni, pl. a hungarocellgömböt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy mókust vagy békát könnyebb összeállítani, még ha nem is kapunk mozgó szemet. Akkor ott a jó öreg fekete filctoll.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összevetve jókat lehet nevetni vagy épp morgolódni, ha nem úgy sikerül az állatka, az autó vagy a szemüveg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kisebb-nagyobb gyerekkel is szívesen ajánlom a könyveket, mert mi is jobb a csemeténkkel közösen eltöltött időnél.</div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-86561711560490918902019-01-18T14:22:00.000+01:002019-01-18T14:22:54.451+01:00Carrie Cooper: Kétségekbe zárva<div style="text-align: justify;">
<b>ENYHÉN SPOILERES VÉLEMÉNY, ELOLVASNI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE. :)))))</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmdSHF_kxOHX5V9hRTa2o-eocl5hu-EfElbc5VsHSc3lffdFpCiNwUb5IVdUtO3VQTh3vY6sjULqLxkIm97d3nzkeQiQIKC2PBkx-_jmWSnloTUgc4_XMIoGwptKG5ur55RpZU1p6Xodg/s1600/covers_504997.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmdSHF_kxOHX5V9hRTa2o-eocl5hu-EfElbc5VsHSc3lffdFpCiNwUb5IVdUtO3VQTh3vY6sjULqLxkIm97d3nzkeQiQIKC2PBkx-_jmWSnloTUgc4_XMIoGwptKG5ur55RpZU1p6Xodg/s200/covers_504997.jpg" width="131" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 12.8px; text-align: center;">Forrás: moly.hu</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Ez a könyv letehetetlen volt. Egy dolgot sajnálok, hogy nem volt időm korábban kézbe venni. De ahogy nekiálltam, nem tudtam vele leállni. Azonnal tudni akartam, hogy mi lesz a vége, s noha tudtam, hogy ez csak az első rész, mégis kicsit letaglózott, hogy most a második rész megjelenéséig várnom kell arra, mi történik Liliékkel. Elképesztő egy csaj, hogy bárhol és bármikor képes kalamajkába keveredni, sőt, kisebb-nagyobb veszélybe kerülni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már az első két rész is remek volt, de ez majdnem viszi a prímet. Igaz, ebben nem volt annyi veszély, mint a két korábbiban, de mégis az írásmód és az események miatt faltam a sorokat. Vártam, hogy mikor derül ki valami piszkos titok Laconte-ról. Azt megtudjuk, hogy annyira tud olvasni az emberek arcáról, viselkedéséből, hogy úgy manipulálja őket, hogy azok észre sem veszik. És azért ez is gonoszság, na persze egy bérgyilkossal vagy drogbáróval nem lehet összehasonlítani. Ezért is ülök tűkön, hogy kiderüljön minden az új könyvben.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Lilinek és Nikosznak a csillaga elég faramuci helyzetbe sodorta őket, nem tudják felhőtlenül élvezni egymás társaságát, mert valami mindig közbejön. De hát enélkül mit is lehetne írni róluk, nem? :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, ki hogy van vele, de Mark egyáltalán nem lopta be magát szívembe. Elhiszem, hogy neki a munkája (és Nikosz) a legfontosabb, de akkor is: azért lett volna ideje megismerni Lilit. Vagy ha mást nem, hát Nikosz miatt megpróbálhatná kedvelni. Igaz, hogy a lány sem egyszerű eset, de Mark sem panaszkodhat. :) Párszor én is ki tudtam volna kaparni a szemét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó volt Zacet és Johnt újra „látni”, a titkos kedvencem még mindig az előbbi. Ő csendesebb figura. :) De jókat mosolyogtam John-on, igazi nőcsábász humorzsák. :))))) Remélem a második kötetben kicsit több szerepük lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A sztori jó, a karakterek egyéniségek, nem igazán tudnék hibát említeni. Aki az eddigi történetek alapján megismerte Nikoszt és Lilit, annak nyilvánvaló volt, hogy azért nem minden az, aminek látszik. El persze elbizonytalanodhatunk, ahogy Lili is, és nem is szívesen lennék a helyében, amikor olyanokat kell hallani, amiket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mia szimpatikus lett, kis elesett, magányos mivoltával. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele. Ahogy arra is, mi lesz Laconte sora, mert – most meg lehet kövezni – nekem még ő is elég szimpi lett (azzal együtt, hogy tudom, ő a rossz fiú).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm az élményt, kedves Carrie, várom a folytatást! :)</div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-40765630591905261682018-12-16T16:35:00.001+01:002018-12-16T16:53:21.634+01:00Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc2OyY4rVgAQHg6TffOir2O8iyMyNmP3B_BMZfhSdIo7nTltM2qOYcOBw-osfnbRNDc1BXfz2EtI-0IRjgCjoM3RxOtlNdh8kQUd5BbV7sFIlSdnMjTN2T2b6wH-Fk84CjZKfAtstuUk4/s1600/covers_437890.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="351" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc2OyY4rVgAQHg6TffOir2O8iyMyNmP3B_BMZfhSdIo7nTltM2qOYcOBw-osfnbRNDc1BXfz2EtI-0IRjgCjoM3RxOtlNdh8kQUd5BbV7sFIlSdnMjTN2T2b6wH-Fk84CjZKfAtstuUk4/s200/covers_437890.jpg" width="140" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Már a megjelenés óta érdekelt a könyv, bíztam benne, hogy egyszer lesz szerencsém elolvasni. Ez a nap ma jött el. A történet annyira remek, úgy magába szippantott, hogy kevesebb, mint hat óra alatt el is olvastam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A karakterek egytől egyig szimpatikusak, Peti és Tünde rém aranyosak és okosak, de Kata és Tibor is szerethető.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A sztori pörgős, kalandos, nem lehet megunni. Aki belekezd, azonnal tudni akarja, mi lesz a vége. Várja a nyomokat, hogy vajon hova vezetnek, milyen akadályok gördülnek a kis kincskeresők útjába, hogyan alakul a kapcsolatuk…</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"></span><br />
<a name='more'></a><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nagyon tetszett még benne Peti fejlődése: az, honnan indult a könyv elején, milyen volt, és a kalandok, valamint az Egerben megismert emberek hatására mivé vált, hová ért a történet végére.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nem tudom, egyedül vagyok-e vele vagy sem, de olvasás közben együtt nyomoztam a gyerekekkel, minden kis morzsára rákerestem a neten, de nem igazán jártam sikerrel. :)))))</span></div>
<br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A városbéli hitelességhez nem tudok hozzászólni, mivel nem mondhatnám, hogy ismerem az egri nevezetességeket és látnivalókat.</span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">
</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Azt nem mondom, hogy meghozta a kedvet az Egri csillagokhoz, de ha a lányom abba a korba lép, akkor előbb ezt a könyvet adom a kezébe, és csak utána a kötelező olvasmányt. Talán nagyobb lelkesedéssel olvassa majd, mint annak idején én.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Pár perce tettem le a könyvet, de rögtön kedvem támadt elutazni Egerbe. Nagyon régen már jártam ott, de nem nagyon volt időnk bejárni a várost. De ahogy a könyvből kiderült, egy hétvége erre nem is elég. :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Tetszettek benne az utalások a magyar szerzőkre, és a végén Farkas Zoltánra. Azon nagyon jót mosolyogtam! Plusz csillag érte! ;)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kincskeresést, a kalandokat, a nyári könyveket, Eger városát és Bíró Szabolcsot. :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A könyvet nagyon szépen köszönöm a Főnix Könyvműhelynek.</span></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-6228384155950512192018-10-24T11:54:00.000+02:002018-10-24T11:54:41.566+02:00J. K. Smith: Káosz a köbön<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYne-s5FZmFDO5hyE-z4Q8B1-3LH718lexeoYZjw84HNRcMMvY0QFdDw5Q2GX0CTDppdEmmpUwGx92-qjYNnOjFzN1sHRNvz6MBqdhw70efwCi2_9DCN9kOg1RENJUA27st3d72GdlygE/s1600/covers_482849.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYne-s5FZmFDO5hyE-z4Q8B1-3LH718lexeoYZjw84HNRcMMvY0QFdDw5Q2GX0CTDppdEmmpUwGx92-qjYNnOjFzN1sHRNvz6MBqdhw70efwCi2_9DCN9kOg1RENJUA27st3d72GdlygE/s200/covers_482849.jpg" width="131" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Felirat hozzáadása</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<b>Figyelmeztetés: csak akkor olvasd el az értékelést, ha már túl vagy a könyvön!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét nem csalódtam. Judit olyan stílusban ír, ahogy kevesen, rögtön beszippant a történet, és a végéig nem is ereszt el. Apropó vége, erről majd később.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP3RHd5262F3X22Fz14tgjyiPaFYsWpGO8q4Ma1dT_8_-ruuprMvRoWSPhsMy7AcJMWpWnOSOBFjn9cuNFK3dQwTIK9xXxCIeCiENy_Agl-LA2kcH267T5f8ECrQqRwYY9qQ4fMJ5WpNY/s1600/Alya0.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="900" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiP3RHd5262F3X22Fz14tgjyiPaFYsWpGO8q4Ma1dT_8_-ruuprMvRoWSPhsMy7AcJMWpWnOSOBFjn9cuNFK3dQwTIK9xXxCIeCiENy_Agl-LA2kcH267T5f8ECrQqRwYY9qQ4fMJ5WpNY/s200/Alya0.png" width="200" /></a>Andi vagány csajszi, s noha van róla leírás, én inkább úgy képzelem el, mint Alya (Katicabogár és Fekete Macska kalandjai), csak idősebb kiadásban. Abszolút ráillik a személyisége. Végig ő lebegett a szemeim előtt, ahogy haladtam a történettel.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a>A sztori ott folytatódik, ahol az első véget ért. Mintha mi se történt volna.<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már az elején majd megpukkadtam a nevetéstől, amit – tekintve a frissen műtött hasamat – vissza kellett fognom: nem lett volna szerencsés, ha újra vissza kellett volna vinniük egy kis belső varrásra, mert szétnyílik a kacagástól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így rögtön adok is egy első tanácsot: friss műtét után NE, várjatok vele legalább két hetet, amikor már sem köhögéstől, sem tüsszentéstől nem rázkódik a hasatok. (haslekötőt sajnos ilyenkor nem használ).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval, az elejénél tartottam. Pault már akkor megkedveltem, mikor egy szál gatyában állt a csajok előtt. Tudtam, hogy ebből csak jó sülhet ki; tele poénáradattal, és cikis, röhögéstől székről lefordulós jelenetekkel. Nem tévedtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jaj, annyi minden volt a fejemben, mikor letettem a könyvet, most meg szedhetem össze az emlékeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó volt visszatérni a Walker-farmra, és újra találkozni a szereplőkkel. Kicsit az emlékük már megfakult, de ahogy haladtam ezzel a könyvvel, úgy idéződtek fel jelenetek az első könyvből. Ami külön pluszpont, hogy remekül bele lett építve a második könyv is (hogy hogyan, azt nem mondom meg, olvasd el te is, és megtudod. ;) ). /jaj, olyan nehéz spoiler mentesen írni, vigyáznom kell, mit gépelek./</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Tomot nem sikerült annyira megkedvelnem, és nem csak azért, amit tett vagy nem tett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy durranás Koriéknál tényleg nem semmi, ahogy az is, ami Paullal történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg vicces helyzet, sokszor minden a feje tetején áll, igazi káosz uralkodik a szereplők életében, kinél ezért, kinél azért. De nem lenne igazi J. K. Smith-könyv egy-egy váratlan fordulat nélkül, így a sok nevetés mellett azért el is gondolkodunk, elérzékenyülünk, mérgelődünk kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az <i>Utószó</i>ra nincsenek szavaim, azt el kell olvasni, át kell érezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem, akikhez beköltöznek Walkerék (nagyszülőktől unokákig), azoknak nem lesz unalmas életük. Ők sem hibátlanok, de sokan szerintem bármit megadnának, ha ilyen családban élhetnének, vagy legalább a baráti körében tudhatnák őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokan voltunk/vagyunk vele úgy, hogy még olvasnánk Róluk, de azt hiszem, így kerek egész a történet, és nem csak Andiéké, hanem Líviáé is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Drága Judit, még sok ilyen könyvet! ;)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;"><i>A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!</i></span></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-47874145660588937252018-10-09T19:20:00.000+02:002018-10-11T19:30:27.585+02:00Peter Swanson: Védtelenül<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM5zA9Y8PIA9hG3Ki69ZSLTh4qAkilHqIv0rteNMXe-l0Huv6C-ulW9vU7ceMhlEyg418f_pIzznwg9_4GetRqY3uvWAfyzgT0C1GrQpgxhHHkpp2q7wYtVF-dkYbJHwjfLRukp9fhLHQ/s1600/covers_462578.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM5zA9Y8PIA9hG3Ki69ZSLTh4qAkilHqIv0rteNMXe-l0Huv6C-ulW9vU7ceMhlEyg418f_pIzznwg9_4GetRqY3uvWAfyzgT0C1GrQpgxhHHkpp2q7wYtVF-dkYbJHwjfLRukp9fhLHQ/s200/covers_462578.jpg" /></a><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Épp, hogy becsuktam a könyvet. Fogalmam sincs, mit mondhatnék… Az viszont biztos, hogy alig vártam, hogy vége legyen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Eléggé vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Mintha egy thrillerbe oltott izé… nem is tudom, mi lenne, de nem az igazi, az biztos. Egy műfaji katyvasz. Hogy nem szerettem, az biztos. <a name='more'></a>Se a cselekményt, se a szereplőket. Nem rágtam tövig a körmöm, hogy most akkor kivel mi történik a következő oldalon. Az Egy gyilkosság árához képest ez sajnos a béka segge alatt van, már bocsánat. Haragszom Swansonra, mert biztosan többre is képes. Mintha nem is ő írta volna. Nem éreztem elég kidolgozottnak, mintha egy hét alatt csapta volna össze. A karakterekben rengeteget benne hagyott, úgy gondolom nem bontotta ki őket teljesen. És semmit nem segített se a több nézőpont, se az időbeli ugrálás. Ez most nem sikerült…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az egyik első szó, ami eszembe jutott, az a beteg. A könyv, a főszereplők, mindenki. A-Z-ig. Ki ezért, ki azért. A tettes indítéka sem magyarázódott meg teljesen. A főszereplő lány nagyon peches, ez kiderül abból, kikkel hozza össze a sors. Az utolsó pár oldal meg már szinte felesleges, csak arra jó, hogy egy pici jó is történjen. De az előtte lévő 284 oldal ellensúlyozására egyáltalán nem elég. Csavart vártam, amolyan igazi thrillerekre, krimikre jellemzőt, de hiába.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ez nagy csalódás volt. Remélem a Gyönyörű hazugságok (amibe már belekezdtem) ennél sokkal jobb lesz. Bíztam benne, hogy túlzás a 71%, de sajnos egyet kell értsek. Sőt, talán még annyit sem ér. :(</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-68325473757316201302018-10-08T21:08:00.000+02:002018-10-08T21:08:16.905+02:00Joël Dicker: A Baltimore fiúk<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc0gYI_oILjyBP40l11EQqhFdV2UZ7Wxe7LhG_uY-1YbpmjOygeQnRWEdvMHxSCPzsIji5c1z6JtZD8illPmOQTKWMIosuw0zCftV1zJI31AEM9nBEakL40_sGDowwfj2HDHzzrXsXnm4/s1600/Baltimore.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="324" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgc0gYI_oILjyBP40l11EQqhFdV2UZ7Wxe7LhG_uY-1YbpmjOygeQnRWEdvMHxSCPzsIji5c1z6JtZD8illPmOQTKWMIosuw0zCftV1zJI31AEM9nBEakL40_sGDowwfj2HDHzzrXsXnm4/s200/Baltimore.jpg" width="129" /></a></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az Igazság a Harry
Quebert-ügyben című könyv nagyon tetszett. Miután befejeztem,
rákerestem az írójára, és jelent meg másik kötete is magyarul.
Így rögtön landolt az is a kívánságlistámon. Nem olyan régen
sikerült is csere útján hozzájutnom, és alig vártam, hogy
nekikezdhessek.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">De megérte. Mert ez a
könyv valahogy azonnal magába szippantott, ahogyan tette azt az
előző is. Faltam az oldalakat, és tűkön ülve vártam, hogy
kiderüljön, a következő oldalon mi fog történni a
Goldman-fiúkkal, Duke-kal, Alexandrával, vagy a többiekkel.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kerek egész történet,
amiben nem maradt lyuk és megválaszolatlan kérdés. Szép, vicces,
ugyanakkor megható, szomorkás könyv, akinek a szereplői
pillanatok alatt befészkelik magukat a bőrünk alá, és a végéig
ott is maradnak.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Gondolom a legtöbb
olvasót az érdekelte, mi is lehetett az a tragédia, kivel történt,
miért és hogyan. Erre szinte csak a legvégén kapunk választ. Nem
nagyon van szereplő, akit nem lehet a szívünkbe zárni, kivéve
persze talán Luke, de hát ez azt hiszem érthető is.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Duke üde színfoltja a
történetnek, biztosan sokan vágynak hasonló kutyusra.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Spoiler nélkül nem
tudom, lehet-e érdemben beszélni erről a könyvről. Igaz, hogy
hosszú, több, mint ötszáz oldal, de így kerek egész. Nem
emlékszem felesleges jelenetre vagy szereplőre benne, bár az is
igaz, hogy amikor hosszú szünet után ismét megjelent egy adott
helyszín, gondolkoznom kellett azon, hogy ehhez most mi is köthető?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mindezek ellenére ez egy
nagyon szép történet, és örülök, hogy megismerhettem a
Baltimore-ok történetét. Hisz ez nem csak a fiúkról szól, hanem
Anitáról és Saulról is.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A romantika valamennyire
másodlagos benne, mégis szorosan kapcsolódik a cselekményhez, nem
lehetett volna csak úgy kihagyni. Minden pont a helyén van, mint
egy puzzel-ben. Napvilágra kerülnek rég elfeledett dolgok, családi
titkok, és a végén minden értelmet nyer.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Marcus, Hillel,Woody,
Scott, Alexandra, Anita, Saul, Patrick... Felejthetetlen
karakterek...</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Feltétel nélküli
barátság, család, szerelem, féltékenység, irigység, harag,
bosszú, félreértés... mind megtalálható az oldalakon.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nem lehet csak úgy,
egyféle érzelemmel végigolvasni. Az egyik oldalán talán még
nevetünk, a másikon már elérzékenyülünk, a következőn meg
már mérgelődünk.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Csak ajánlani tudom ezt
a gyönyörű családregényt, aki teheti olvassa el. Annyi viszont
biztos, hogy nem pár nap alatt fogja elfelejteni, és napokig a
hatása alatt lesz! :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-33357472073868424762018-07-06T17:07:00.002+02:002021-10-01T20:16:07.514+02:00Egyszervolt pillanat<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFB4W0CRQzr1PDl4X8cnBfIrGeuT-fAzKZG5Y7wrJyZpLT7kQNqcGA_jKQRC61bkb3L8xr0dSIL-PGK7DxteifMzPykwG_es5dZPi3t-QalzfDTbNSwKeKYinFjAAMWUbiPkmSxWuL9pQ/s1600/park-3082128_960_720.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="635" data-original-width="960" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFB4W0CRQzr1PDl4X8cnBfIrGeuT-fAzKZG5Y7wrJyZpLT7kQNqcGA_jKQRC61bkb3L8xr0dSIL-PGK7DxteifMzPykwG_es5dZPi3t-QalzfDTbNSwKeKYinFjAAMWUbiPkmSxWuL9pQ/s320/park-3082128_960_720.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Valéria izgatottan készülődött, mint egy tinédzser, aki az első randevújára indul. Igaz, ő már túl volt fiatalságán, ő azonban minden alkalommal remegett. Maga sem értette miért, hiszen már negyvenöt is elmúlt. Tudta persze, hogy nem helyes, amit művel, s főleg az nem, hogy hazudnia kellett, de érezte, hogy ha most nem teszi meg ezt a lépést, akkor egész életében bánni fogja. Még akkor is, ha később kiderül, hogy jobban tette volna, ha marad, ahol van.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Rajtam nem fog múlni – mondogatta.</span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tervébe még legjobb barátnőjét sem avatta be. Félt, hogy lebeszélné – persze joggal, s mi több, sikerrel. Margit értett a nyelvén, és mindig nagyon meggyőzően érvelt, már fiatal koruk óta. Éppen ezért tartotta titokban mindenki előtt, hogy biztos legyen abban, nem fog meghátrálni.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span></span></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Eljött az indulás ideje. Felemelte kopott bőröndjét, melybe gondosan elrakott mindent, amire szüksége lehet, és kibaktatott a verandán át a rendezett udvarra. Nem akart visszanézni a házra, rossz ómennek tartotta, de néhány lépés után valami kezdte erősen visszafelé húzni. Felnézett a kicsiny, takaros épületre, melyben annyi szép évet leélt, és összeszorult a szíve. Nem lehet, hogy most az egyszer téved? – fészkelte be magát a gondolat a lelkébe. Nem – rázta meg magát, majd emelt fővel kisétált a nyikorgó kiskapun. Gondosan bezárta maga mögött, vetett egy utolsó pillantást a kertre, a görbe barackfára, a rozoga, üres kutyaólra, majd sarkon fordult és elindult. Előre betanulta a szöveget, amit akkor mond, ha megkérdezik, hová tart. De egy lélekkel sem találkozott.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nyugodtan bandukolt a kis park felé, melynek közepén hidegvizű patakocska csörgedezett. Fölötte vastag fahíd ívelt át – egyik oldalán a régi élete maradéka, a másikon pedig várta az új. Egyre sebesebben szedte a lábát, de túl korán ért oda. Sehol senki. Nekitámaszkodott a korlátnak, lehunyta a szemét, hallgatta a patakot és a felette repdeső madarakat, és próbált nem gondolkodni. Félt, hogy a józan esze felülírja azt, amit a szíve diktál. Nem akarta. Változni vágyott, és hitte, hogy majd nála megkapja. „Fiatalabb férfiemberben sose bízz!” – hajtogatta megboldogult anyja egész életében, de hogy miért, az sosem derült ki. Hisz megannyi példa volt arra, hogy működhet egy ilyen kapcsolat. Ő is hitte. Remélte. Bízta. Mert hát a tizenkét év az mégiscsak tizenkét év.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A hídon várakozva elmerengett eddigi életén. Minden elszalasztott lépés és kihagyott pillanat eszébe jutott. Néha visszasírta ezeket – mostanában pedig egyre többet –, és elmerengett azon, mi lett volna, ha… Hol lenne most, ha igent mond az első kérőjének? Ha megfogadja anyja tanácsát, és belőle is varrónő lesz? De amint visszatért a valóságba, rájött, hogy mindez hiába: a múltat megváltoztatni nem lehet; a jelenben kell élnie – de úgy igazán –, hogy legyen jövője.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A patak partján a cseresznyefák már virágba borultak. A lenge szellő belekapott az ágakba, a szirmok elváltak tőlük, és pajkos kergetőzésbe kezdtek az asszony körül. Vészesen közeledett az időpont, a gyomra pedig hirtelen összeszorult. A gombóc csak nőtt a torkában, és azon kapta magát, hogy nagy hibát készül elkövetni. Nem sokkal később azonban elhessegette magától a gondolatot, és mélyeket lélegezve megnyugtatta magát. Amikor legközelebb az órájára nézett, meglepve látta, hogy már két órája várakozik. Szája keserű mosolyra húzódott, a szíve megrepedt egy darabon. – Milyen ostoba voltam. Anyámnak igaza volt. De rajtam nem múlt – mondta. Sóhajtott egy nagyot, hogy a súly, mely a lelkét és a mellkasát nyomta végre lezuhanhasson. Szemét lehunyva a nap felé fordult, s hagyta, hogy patakzó könnyeit felszárítsák a sugarak. Majd nagy levegőt vett, felemelte a bőröndjét, és elindult haza, a családjához, vissza a múlt felé vezető úton.</span></span></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-31496026582577887322018-06-09T14:24:00.002+02:002018-06-09T14:24:43.751+02:00Sienna Cole: Lefelé a folyón<div style="text-align: justify;">
<i><b><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Spoilert is tartalmazó értékelés következik.</span></b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></i></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaVdxZiJIx0P7SUHQ396_3vhaaCfliH-0uJNoD4MOVyuU4v-Laq76cxlAuShqtfjgwyCpKe_WzgVCVjV-omle4vbZHt38VjpRFu7dt_KrTfQ7bCXblMCrBwwCiklK3tVIPLnHJkFPNZdw/s1600/IMG_20180609_1403431.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1045" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaVdxZiJIx0P7SUHQ396_3vhaaCfliH-0uJNoD4MOVyuU4v-Laq76cxlAuShqtfjgwyCpKe_WzgVCVjV-omle4vbZHt38VjpRFu7dt_KrTfQ7bCXblMCrBwwCiklK3tVIPLnHJkFPNZdw/s200/IMG_20180609_1403431.jpg" width="130" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kép: saját</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nyomasztó, izgalmas, drámai…</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ezek jutnak először eszembe Sienna Cole új könyvéről.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">2002-ben Alice Carrington minden sajtónak eljuttat egy levelet és egy fényképet, melyben nyilvánosságra hozza, hogy viszonya volt annak a középiskolának az igazgatójával, ahová járt. A hírből azonnal botrány lesz, de míg a férfit elviszik a rendőrök, addig Alice-t nem tudják kikérdezni, mert eltűnt. A levél feladása után összepakolt, majd nyoma veszett. Ezzel azonban olyan események láncolatát indítja el, amire ő maga sem számít.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A történet három szemszögből bontakozik ki előttünk. Elsőként ugrunk az időben tizenöt évet, és megismerjük Lynn Walkert, aki egy tennesseei porfészekben dolgozik pincérnőként. Egyedül neveli a lányát, miközben egykori élettársa , Scott börtönben ül. Ha nem lenne elég gondja, még a Scott által felhalmozott tartozást is neki kell kifizetnie. Ezért pedig sokszor olyat tesz, amire ő maga sem büszke. Egy napon azonban megismeri Jeffet, a régen híres festőt, és ezzel megváltozik az élete.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">*</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHs0gpvdSrT6mmsl7E5H_1ZMwMzH-d1QP0NatlDbn7n1vK221rqNoU2oudXemjFwNBMRab-_K4Gm9X1Fy3qMEkDZRQjPXfDhQgu1viR8jIKHLlcH7uUOgVRuE3iaI7OfnnBg3PJqxIZY4/s1600/map_of_hohenwald_tn.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="947" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHs0gpvdSrT6mmsl7E5H_1ZMwMzH-d1QP0NatlDbn7n1vK221rqNoU2oudXemjFwNBMRab-_K4Gm9X1Fy3qMEkDZRQjPXfDhQgu1viR8jIKHLlcH7uUOgVRuE3iaI7OfnnBg3PJqxIZY4/s320/map_of_hohenwald_tn.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Frank Carringtonnak minden fontosabb volt, mint a családja. A munkája volt a mindene, a feleségét és a gyerekeit pedig egyre többször hanyagolta. Mikor botrány lett a lánya írt levélből, és kiderült, hogy Alice eltűnt, igazi tigrisként harcolt. Nem csak azért, hogy Holden megkapja a méltó büntetést, amiért megrontott egy kiskorút, hanem azért is, hogy megtalálja imádott kislányát. Először még az egész családnak hihetetlen volt, hogy Ally mit tett, mi vihette rá erre, hisz nem ilyennek ismerték. Frank egyfolytában a nyomozókon lógott, és teljesen megváltozott. Érezte, hogy valaminek lennie kell, és tudta, hogy meg is fogja találni. De ezzel egy időben egyre inkább eltávolodott a családjától. Majd Ally keresése során egy friss nyom Hohenwaldba vezette, ahol megismerte az akkor huszonnégy éves Lynnt, és ezzel a sorsa új irányt vett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">*</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Jeffrey Mills sosem ismerte az apját. Az anyjával nőtt fel, aki azonban mélyen vallásos volt, és eszerint is nevelte a fiát. Nehéz volt barátokat szerezni, és amikor sikerült neki, az anyja azt sem nézte jó szemmel. Viszont így találkozott először nagy szerelmével: a festészettel. És innentől nem volt visszaút. A főiskolán tanára hatására alapjaiban változott meg az élete. Egyik napról a másikra olyan világba került, amiről álmodni sem mert soha. De Ally Carrington eltűnése az ő életét is felbolygatta…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ugyan egyik szereplő élete, múltja sem makulátlan, mégis Jeff az, aki a legtöbb szörnyűségen keresztülment. Sosem volt igazán helye sehol. Talán ő az, akit a leginkább megismerhettünk a könyvalapjain. De Lynn és Frank is remekül meg lett alkotva. Ahogy haladunk előre a történetben, minden apró mozzanat a helyére kerül, és ami az elején még mély gödör, az egyre inkább betemetődik, míg a végére elsimul minden. Milyen érdekes, és milyen igaz: <i>„<span style="background-color: white; color: #171f27;">Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, és New Yorkban elered az eső.</span>”</i> Egy apró kis dolog mennyi gondot okozhat, egy valaki tette pedig mekkora folyamot indíthat el három másik ember életében…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az egész könyv tele van fájdalommal, sötétséggel, titkokkal és érzelmekkel. Ettől olyan valós. Az epilógusnál eszembe jutottak azok a műsorok, amik egy külföldi csatornán mennek, és régi rejtélyekről mesélnek. Igaz történet is lehetne a <i>Lefelé a folyón</i>, hiszen a benne szereplő emberek akár a szomszédaink is lehetnének (akikről nem is sejtenénk, hogy nem azok, akiknek mondják magukat, vagy épp sötét titkot őriznek), és bárkivel megtörténhetne, ami a könyvben. Ettől olyan életszagú.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Rekordgyorsasággal végeztem vele, amikor csak időm volt, már vettem is kezembe. Letehetetlen volt, minden oldalán tűkön ülve vártam, hogy vajon mi történik pár lappal később. Nem csalódtam, örülök, hogy elolvastam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kedves Sienna, köszönöm az élményt, a könyvet pedig az Álomgyár Kiadónak. :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-15372843756320761242018-05-30T20:59:00.000+02:002020-08-09T21:02:09.907+02:00Aki a virágot szereti...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5sR7aix80KwWp39DJCVK1Cm_ZnC-GYB8dXJs52l-huf5Tdp1e1F8TdfeFnU_iySGvihwxuQtxl9UkjEWbk0SSHDCON8kmAOMJs8HT2jKGfKc-LazSwg02myjBShwBsuTV8_vBBgDts1U/s1600/c20935b33ab53f9e13b441c18ae7833b-e1487882469690.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" data-original-height="410" data-original-width="728" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5sR7aix80KwWp39DJCVK1Cm_ZnC-GYB8dXJs52l-huf5Tdp1e1F8TdfeFnU_iySGvihwxuQtxl9UkjEWbk0SSHDCON8kmAOMJs8HT2jKGfKc-LazSwg02myjBShwBsuTV8_vBBgDts1U/s200/c20935b33ab53f9e13b441c18ae7833b-e1487882469690.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;">Friss</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"> orgona-illat lengte be a környéket. A tavaszi szél háztól házig vitte, a falusiak pedig tudták: ahogy kinyílik a bokor, az utcát ellepik a legények, és mind Ervin bácsi kapuja körül fognak tolongani, hogy kapjanak egy ágat, melyet szívük hölgyének adhatnak. Nem voltak mohók és türelmetlenek, tisztelték az öreget és felnéztek rá. A lányok pedig irultak-pirultak, és büszkék voltak, hogy ők milyen nemes virágot kaptak.</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><br /></span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"></span></span></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: georgia, "times new roman", serif;">Sehol nem voltak olyan szép és illatos virágok, mint az öreg kertész udvarában. Ervin bácsi olyan féltő gonddal nevelte növényeit, ahogy szülő a gyermekét. Becézgette a hajtásokat, s bizony néha még dudorászott is nekik. Kedvencei azonban egész életében az orgonabokrai voltak. Drága édesanyja imádta őket nagyon; az irántuk táplált szeretetét pedig ő is örökölte.</span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><div style="text-align: justify;">
<span style="color: #222222;"><br /></span></div>
<span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
Minden reggel a nap első sugaraival ébredt, és amíg bírta, ápolta a növényeket. Valahányszor elfáradt, készített magának egy bögre kamillateát, megpihent a verandán, és gyönyörködött a látványban. Kankalin, jácint, nárcisz, és még megannyi színes virág otthona volt a kicsiny kert, mégsem volt zsúfolt. Szép rendben sorakoztak egymás mellett az ágyások; rend volt ott is, ahogyan Ervin bácsi lelkében. Megbékélt az életével, sosem panaszkodott. Elfogadta, amit a sors neki szánt: Ágnest, aki negyven éven át volt hű társa, míg egy betegség el nem vitte. A fiát és a lányát, akiket tisztességgel nevelt fel, de a rohanó világ mégis más irányba terelt: nem elégedtek meg azzal, amijük volt, mind többet és többet akartak. Ezért egy jobb élet reményében évtizedekkel ezelőtt külföldre költöztek, ezzel magára hagyva az öreget. Ervin bácsi azonban sosem adta át magát a szomorúságnak és a magánynak, igyekezett mindig mindenből a legjobbat kihozni, és mindenben a jót megtalálni. Szerette a gyermekeit, és minden évben várta az ünnepeket, hogy újra lássa őket. De azok sosem jöttek, nem írtak… Az első hónapokban még keresték telefonon, de a hívások között egyre hosszabb és hosszabb idő telt el, mígnem teljesen elmaradtak. „Nem érünk rá, sok dolgunk van.”– mondták utoljára.</div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
Amikor első gyermekük nem születhetett meg, nem hibáztatott érte senkit, mert bizton hitte, hogy okkal történt. Tartotta a lelket a feleségében a vetélés után, ápolta és minden nap friss virágot tett az ágya mellé. Nagyokat sétáltak, és az asszony hetek múlva már képes volt mosolyogni. Ervin bácsi igazi gyógyír volt a számára.</div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
Amikor Ágnest eltemette, nem rogyott le a sírra zokogva, hogy miért vette el őt tőle Isten, hanem felnézett az égre és megköszönte, hogy ily hosszú ideig a társa lehetett. Hiszen megannyi ember sosem tapasztalja ezt meg életében.</div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
A faluban is mindenkihez volt egy kedves szava, és a gyerekek is tudták, hogy ez a különös öregember ritka kincse a településnek. Egy-egy alkalommal minden – a háza előtt elsétáló – hölgynek adott egy szál virágot, ezzel is szebbé téve a napjukat.</div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
Ahogy teltek az évek, Ervin bácsiból is szép lassan kezdett elfogyni az erő. Egyre többször ült le a kis padra a fűzfa alá, és egyre lassabban itta a teáját. Keze is többször remegett, lába sem bírta már a törékeny öreg testet.</div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
Mikor életének fonala elfogyott, gyerekei is hazaértek. De míg ők rezzenéstelen és érzelemmentes, addig a falu lakosai könnyáztatta arccal kísérték utolsó útjára. Végakarata szerint nyughelye az orgonabokrok árnyékában lett. Amikor ezt hetekkel a halála előtt megemlítette a szomszédainak, azok zavartan néztek rá, nem értették, miért ne a felesége mellé temessék. Ő pedig csak mosolygott, hisz tudta, hogy nem a test számít, hanem csakis a lélek. Ágnes lelke pedig mindig is az orgonákban élt tovább.</div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</span><span style="background: rgb(255 , 255 , 255); color: #222222;"><div style="text-align: justify;">
Virágillat lengte be a környéket, de Ervin bácsi kapujánál már nem tolongott senki.</div>
</span></span><div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-51307878261298138862018-05-27T11:44:00.002+02:002018-06-18T21:20:05.408+02:00Agatha Christie: Az egérfogó – Színdarab Kaposváron<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDEV0s9Obs5x-1N-MwwxUB4GdK9OOo5kMc0rwh_xUoWlcAKt-ttj_-u70jIgqdbFU_cy8girRp9NgKxnxNZFoSqRUmvXblu_V3VFehmsd_F9PXI8rFchqBKonfKqOomxUfe9q6jWGZNCg/s1600/resized_600x600_egerfogo-ill1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDEV0s9Obs5x-1N-MwwxUB4GdK9OOo5kMc0rwh_xUoWlcAKt-ttj_-u70jIgqdbFU_cy8girRp9NgKxnxNZFoSqRUmvXblu_V3VFehmsd_F9PXI8rFchqBKonfKqOomxUfe9q6jWGZNCg/s200/resized_600x600_egerfogo-ill1.jpg" width="166" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Régi álmom vált valóra 2018. május 4-én, amikor is végre láthattam kedvenc Agatha Christie-színdarabomat. Olvastam a <a href="http://konyvsziget.blogspot.hu/2015/01/agatha-christie-harom-vak-eger.html">kisregény</a>t és a <a href="http://konyvsziget.blogspot.hu/2016/11/agatha-christie-negy-szinmu.html">színdarab</a>ot is, és korábban össze is gyűjtöttem róla néhány <a href="http://konyvsziget.blogspot.hu/2016/11/az-egerfogo-65-eve.html">érdekesség</a>et is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A Csiky Gergely színház társulata játszotta a darabot, a rendező pedig Kelemen József volt. Egy vele készült<a href="https://www.csiky.hu/hu/hirportal/olvasas/szinhaz-nem-muzeum"> interjú</a>ban olvastam, hogy igyekeztek úgy színpadra vinni, hogy a mai kornak megfeleljen. Minimális változtatásokra persze szükség volt (például nem sílécen érkezett a nyomozó, hanem motoros szánon), amik nem vettek el semmit a lényegből, az előadás élvezhetőségéből. Noha nem egy vidám darab, de Németh Virág dramaturgnak hála egyes jeleneteken jókat nevetett a közönség. Főleg Mrs. Boyle és Christopher csipkelődésein. S ezek nem hogy elvettek, inkább hozzáadtak a darabhoz.</span></div>
<br />
<br />
<br /><br />SZEREPLŐK<br /><br /><br />Mollie Ralston - Dunai Csenge e.h.<br /><br />Giles Ralston - Mohácsi Norbert<br /><br />Christopher Wren - Benedek Dániel e.h.<br /><br />Mrs. Boyle - Csonka Ibolya<br /><br />Metcalf őrnagy - Nyári Oszkár<br /><br />Miss Casewell - Mészáros Sára<br /><br />Mr. Paravicini - Gyuricza István<br /><br />Trotter felügyelő - Hüse Csaba<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Le a kalappal a színészek előtt, mert nem könnyű tetőtől talpig téli öltözékben végigjátszani egy ilyen hosszú darabot, miközben a reflektorok is melegítik őket. Nekünk nézőknek is melegünk volt kicsit.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Dunai Csenge remekül alakította Mollie-t, és a Christ játszó Benedek Dániel is nagy tapsot érdemel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Képeket <span style="font-size: large;"><a href="https://www.csiky.hu/hu/eloadas/eloadas/egerfogo-1#tab_kepek">itt</a></span> láthattok a darabból.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Összességében hatalmas élmény volt, gratulálok a színháznak és a színészeknek! Köszönjük!</span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div class="szinlap_sz" style="background: rgb(255, 255, 255); box-sizing: border-box; color: #5c6873; font-family: open_sansregular, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0px auto; padding: 10px; text-rendering: optimizeLegibility; width: 565.313px;">
<div class="szinlap_row" style="box-sizing: border-box; display: flex; flex: 1 1 0%; line-height: 2em; text-rendering: optimizeLegibility;">
<span class="szinlap_row_jobb" style="box-sizing: border-box; order: 3; text-align: right; text-rendering: optimizeLegibility;"><br /></span></div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-52775626549548894882018-05-27T11:03:00.003+02:002018-05-27T11:03:43.031+02:00J. K. Smith: Ismert ismeretlen<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_GGibYmRFvOhMMzrAeeVBLVItIL3gNf9bDRCLt30BXjBdOgvqEc2V6xOPr_WP5PbhivZDlwL9ynFAjdnFIzJoShPPj82p-dqW93CGE5b456-3Gowr16fmKe5wSYwT-AFQ1ST_VWEdefc/s1600/covers_481244.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_GGibYmRFvOhMMzrAeeVBLVItIL3gNf9bDRCLt30BXjBdOgvqEc2V6xOPr_WP5PbhivZDlwL9ynFAjdnFIzJoShPPj82p-dqW93CGE5b456-3Gowr16fmKe5wSYwT-AFQ1ST_VWEdefc/s200/covers_481244.jpg" width="131" /></a><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Mindig kellemes meglepetés olyan könyvet olvasni, amitől az elején fél egy kicsit az ember. Rengeteg olyan művel találkozni, aminek sablonosnak tűnik a fülszövege, és sokszor bizony a történet is az. J. K. Smith könyvénél azonban most is találtam valami mást, valami pluszt, ami miatt rögtön nem a sablonosság jutott róla eszembe.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Judit <a href="https://konyvsziget.blogspot.hu/2017/08/j-k-smith-szerelem-hirdetesre.html">első könyvével</a> is így voltam, kellemesen csalódtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lívia szerethető karakter, a munkahelye, barátai, családja pedig olyan, amilyen közegben szívesen élne az ember. Mindig számíthattak rá a kollégái, ügyesen irányította őket, akik meg is hálálták ezt neki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A cselekmény könnyed, humoros, megható; jókat mosolyogtam rajta. Azonban a vicces jeleneteken kívül kapunk a való életben is komoly témákból, mint pl. a családon belüli erőszak, a mentális bántalmazás. Ezekről is kell beszélni, bár sokan még mindig tabutémaként kezelik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nana igazi cukipofa, Tom pedig hát… Ő Tom. Aki igyekszik a feszített munkatempója mellett normális, hétköznapi életet élni, amiről mind tudjuk, hogy nem könnyű.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ajánlom azoknak, akik szeretnének kicsit (vagy nagyon) kikapcsolódni, és rövid időre kiszakadni a mindennapok malomkerekéből.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Kíváncsian várom a Káosz a köbön c. regényét is! :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ha érdekel a könyv, kattints ide: <a href="https://moly.hu/konyvek/j-k-smith-ismert-ismeretlen">Moly.hu - J. K. Smith: Ismert ismeretlen.</a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak</span></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-14804451319174592162018-03-25T14:04:00.001+02:002018-03-25T14:04:10.460+02:00Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAM7jGCT5KFOjgmJlTwBi1k84moTSWrQakvUBmd7LKY-ZEf_oONRwbXonRQltb52n11lPJUiOcu_TrkNTLWslzhlhyphenhyphen8feU61wmBsPWgKUjk350oM_39nQ-xu13lW8L4miRw_s_UQvvj3Q/s1600/ugynok-tusarkuban-lili-green-sorozat-2-resz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1056" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAM7jGCT5KFOjgmJlTwBi1k84moTSWrQakvUBmd7LKY-ZEf_oONRwbXonRQltb52n11lPJUiOcu_TrkNTLWslzhlhyphenhyphen8feU61wmBsPWgKUjk350oM_39nQ-xu13lW8L4miRw_s_UQvvj3Q/s200/ugynok-tusarkuban-lili-green-sorozat-2-resz.jpg" width="131" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: alomgyar.hu</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><u>Fülszöveg:</u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Lili Green megtapasztalta, hogy a sors egy váratlan fordulattal milyen könnyen a feje tetejére állíthatja az életét. A felkavaró kalandok után örömmel veti bele magát az erőszaktól és gengszterektől mentes, békés hétköznapokba. A nyugalom azonban nem tart sokáig: ezúttal Lili maga ugrik fejest egy FBI-akcióba, hogy segítsen megmenteni egy barátja életét. A megbízás nem mindennapi kihívások elé állítja: az éjszakai bárok erotikával túlfűtött világában kell elvegyülnie, majd a nyomok egy elit klub rejtett drogüzletéig vezetnek. A kezdetben sem egyszerű ügy egyre veszélyesebbé válik, és Lili – híven önmagához – pillanatok alatt ismét az események sűrűjében találja magát, az érzelmei pedig csak tovább csomózzák az amúgy is szövevényes szálakat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Képes lesz Lili a tapasztalataira és az ösztöneire támaszkodva megállni a helyét egy olyan ügyben, amelynek sikerén egy jóbarátja élete múlik? Vajon a váratlan kalanddal a sors a szerelmesek pártjára áll, vagy végleg elszakítja őket egymástól?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az Ügynök tűsarkúban a nagysikerű Lili Green-sorozat második epizódja, amely önálló regényként is letehetetlen olvasmány, tele izgalommal, fordulattal és szenvedéllyel. A sorozat első részéért (A szemtanú) Aranykönyv díjra jelölt Carrie Cooper ismét különleges kalandot ígér a romantikus krimik kedvelőinek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><a name='more'></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<u><br /></u></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><u>Vélemény:</u></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Abszolút 5-ös könyv. Zseniális! Nagyon tetszett, az első rész szintjét mindenképp megütötte, sőt, szerintem túl is szárnyalta. Gördülékeny szöveg, nem unalmas leírások, izgalmas cselekmény. Az olvasó sosem unatkozhat, mindig történik valami váratlan esemény.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Jó volt újra „találkozni” az első részben megismert karakterekkel, bár azt nagyon sajnálom, hogy Zac háttérben maradt. Valahogy nekem ő lett a férfiak közül a szívem csücske, már <b>A szemtanú</b>ban is.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">A fő és mellékszereplők egytől egyik remekül megírtak. Waltertől a hideg kirázott, ő egy igazi pszichopata állat. Fredet sajnáltam, mert megkedveltem, ahogy Lili is. Szerintem sokan szeretnénk olyan jó emberismerők lenni, mint ő. (És nem csak ebben cserélnénk vele, hanem a humorában, rátermettségében, kitartásában is.)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Amanda: nos, róla nem igazán tudom, mit mondjak. Igazi cicababa, aki 0-24-ig a reflektorfényben akar lenni, és azonnal robban, hogy ha csak egy fél pillanatra is, de valaki árnyékot vet rá. Érdekelne, hogy lett ilyen, mi vezette idáig. Szívesen olvasnék róla, egy novellában akár.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">John hozta a formáját, jókat derültem rajta, és azon, hogy milyen szituációkba keveredik, köszönhetően magának, vagy akár Lilinek. Nem lehet nem kedvelni, én is bírom a stílusát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">A vége nem ért meglepetésként, valahogy sejtettem, hol kötött ki főhősnőnk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Öröm volt falni az oldalakat, mert ilyenkor kikapcsol az ember, és kicsit más lehet, mint ami. Kibújhat a szürke hétköznapokból, és néhány órára elrepülhet egy más világba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">Köszönet érte, Carrie, hogy megírtad. :) És </span><span style="font-family: Georgia, "Times New Roman", serif;">le a kalappal előtted, személyedben újabb kedvenc írót avattam. :D</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Már nagyon várom a következő könyveket. :)))</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>A recenziós példányért köszönet illeti az Álomgyár kiadót. :)</i></span></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-53100589046811988172018-03-04T14:14:00.000+01:002018-03-04T14:23:21.017+01:00George Cooper: Gyalogút<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir9BqvoFXNp_FLK7WieZo3RgiLOp_mRQ52kErkqzI8OdnPWxpGaaFNP8vNwoGvvyKioHEQm0JHXosrRZ9qZtgE1QrNSo0VUpKogwZt_Gj6f7ZMzQvHaiqHhPDULuR1JY4TWP4o1i7yHfA/s1600/covers_451144.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="329" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir9BqvoFXNp_FLK7WieZo3RgiLOp_mRQ52kErkqzI8OdnPWxpGaaFNP8vNwoGvvyKioHEQm0JHXosrRZ9qZtgE1QrNSo0VUpKogwZt_Gj6f7ZMzQvHaiqHhPDULuR1JY4TWP4o1i7yHfA/s200/covers_451144.jpg" width="131" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: moly.hu</td></tr>
</tbody></table>
<i style="font-family: georgia, "times new roman", serif; text-align: justify;"><i><u>Fülszöveg:</u></i></i><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>
</i><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</span><br />
<div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A Magánügyből megismert magánnyomozó, Dave Bexley ismét úgy érzi, minek elvállalni egy ügyet, ha kettőt is lehet – aztán jön a többi magától. Először egy bánatos víg özvegy orvul meggyilkolt férjének gyilkosát kell előkeríteni, majd egy bájakkal erősen megáldott hölgy zsarolóit megállítani. Tetejében még megtalálja a titkosszolgálat is, hogy elveszett biológiai fegyverek után kutasson. És, mivel a nap 24 órából áll, képbe kerül a korábban eltűntnek hitt, titokzatos Leslie Morton is, és az általa hajszolt mágnesfegyver. </span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Bár Dave néha úgy érzi, csupán gyalog a sakktáblán – de tudjuk jól, akár egy gyalog is képes játékokat eldönteni.</span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">
</span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<a name='more'></a><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">
<u><div style="text-align: justify;">
<u><i>Vélemény:</i></u></div>
</u><div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon vártam már a folytatást.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első könyv elég sokáig volt a kívánságlistámon, így igyekeztem a folytatást hamarabb beszerezni. A kiadótól sikerült is elég hamar, de aztán közbejött egy durván két hónapig tartó olvasási válság, amikor a kislányom mesekönyvein kívül nem tudtam mást a kezembe venni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De szerencsére ennek vége, és örülök, hogy ezzel a könyvvel kezdtem a 2018-as évet. Talán nem kerül az a bizonyos léc magasra, de az biztos, hogy nehéz lesz ezt remek írást bárkinek túlszárnyalnia.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet zseniális. Nagyon tetszett benne, hogy több esetben is nyomozniuk kell. A szálak kuszálása mesteri, a nemzetközi piacon is simán megállná a helyét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A már megismert karakterek most is szuperek, jókat mosolyogtam a tetteiken, mondataikon. Tom hozta a formáját, de könnyedén, nem erőltetetten. Nem lehet nem szeretni. Ahogy a többieket sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem igazán lehet spoilerezés nélkül beszélnem erről a kiváló könyvről, így csak annyit mondok: higgyetek nekem és olvassátok el. Rekeszizom-dolgoztató, könnyfacsaró, izgulós krimi, amit mindenkinek szívből ajánlok. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak.</div>
</span></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-61880391256737474202018-02-26T19:00:00.001+01:002021-07-22T15:32:12.424+02:00Írói pályázatok, avagy az első tollvonástól a publikálásig<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Amikor
az ember (gyermeke) írni kezd, akaratlanul is eszébe jut, de jó lenne, ha
egyszer kiadnák a könyvét. Vagy ha nem akarunk ennyire előre rohanni, akkor egy
hozzá értő ember őszinte véleménye mindenképpen jólesne. Az írókat összegyűjtő
weboldalakon azonban sokszor nem kapunk megfelelő mennyiségű vagy minőségű kritikákat.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span></span></p><a name='more'></a><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">A
digitális világ megjelenése óta egyre több pályázattal találkozunk az
interneten. Az online magazinoktól kezdve a könyvkiadókig végtelen számú
lehetősége van az írópalántáknak a megmérettetésre. Mindenféle műfajban,
versben vagy prózában, rövidebb vagy hosszabb terjedelemben… a sor végtelen.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Ezekre
legtöbbször kezdő írók – olyan – műveit várják, amik még nem jelentek meg, sem
online, sem nyomtatásban. Tehát célszerű friss művekkel jelentkezni, amit még a
saját blogunkon sem tettünk közzé.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">A
legtöbb pályázaton online vagy nyomtatott publikálási lehetőséget lehet nyerni,
vagy éppen ajándékcsomagot, és nem ritka az sem, ahol ezek mellett anyagi
juttatás is üti a szerző markát. Az internetes és e-könyv megjelenés tény és
való, több emberhez eljut, mint a papír alapon kiadott könyv, de az mégis más:
kézzel fogható, igazi, maradandó. Én előnyben részesítem azokat a
lehetőségeket, ahol nyomtatásban lehet megjelenni, mert végül is sok írónak ez
a legnagyobb álma. És egy kötetben szerepelni másokkal, már majdnem olyan, mintha
saját könyvünk lenne. Én így tekintek arra a két antológiára, amiben eddig
írásaim jelentek meg, és nem titok: mind a kétszer pályázaton nyertem a
publikálást (ugyanazon az oldalon).</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Elárulom
azt is, hogy hol. A Holnap Magazin oldalán. Itt folyamatosan, havi szinten van
lehetőség arra, hogy megmérettessük az írásunkat vers és novella kategóriában.
(A Pennán kívül ezt az egy oldalt ismerem, ahol ilyen rendszerességűek.) Mindkettőn
belül két lehetőség van: vagy adott címre kell megírni a verset/történetet,
vagy megkötés nélkül.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Lejjebb
elárulom a titkom, mert hiszem, hogy ez (is) segített.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> </o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mire figyelj egy pályázatnál</span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Van,
aki ösztönből jól ír, és csak minimálisan kell javítania az írásán később, és
van, akinek szenvednie kell. Nem jöhet a siker rögtön az elején, nem állhatunk
neki így. Kell az alázat, és semmiképp sem szabad elbíznunk magunkat.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Egy
mű esetén legfontosabb szerintem a jó témaválasztás – persze sok kiíró szab
erre irányuló feltételeket, de van, ahol nincs megkötés –, és a megfogalmazás. Az,
hogy egy adott témára nem olyan történetet írunk, amilyet mindenki más,
sorsdöntő lehet. Például: a szerelem témára tízből nyolcan (ha nem kilencen)
biztosan férfi-nő kapcsolatról írnak. A szeretetnél már nagyobb eséllyel
lesznek olyanok, akik pl. szülő-gyerek vagy testvéri kapcsolatról írnak. De nem
szabad itt megállni. Gondoljátok tovább. Ma már nagyon sokan vannak, akik a
saját nemükhöz vonzódnak. Ezzel is lehet már egy csavart vinni a cselekménybe.
Vagy: egy korábbi pályázatnál a cím „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Romantikus
találka</i>” volt. Elsőre a már fent említett férfi-nő szituáció jut az
eszünkbe, csak más-más körítéssel. Én megcsavartam, és egy <a href="http://holnapmagazin.hu/proza.php?proza_id=16610">könyv címe</a> lett. </span><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">A szeretet
esetében pedig: növények, állatok is szerethetnek, sőt, tárgyak is. (Erre a
témára íródott négy éve az egyik gyakorlati feladatom itt a Pennán (Egy szó,
ezer történet /<a href="http://konyvsziget.blogspot.com/2014/02/eredmenyhirdetes-egy-szo-ezer-tortenet.html?m=1">A fűzfa</a>/). Az írói fantázia határtalan.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Már
azzal ki fogtok tűnni a sok pályázati anyag közül, hogy nem a megszokott, sok
esetben várt módon írjátok meg a verset/novellát. Ha a zsűri látja, hogy el
tudtok rugaszkodni a biztostól, már nagyobb esélyetek lesz. (Persze ugyanolyan
fontos a nyelvezet, a helyesírás, a pályázati kiírásban szereplő kritériumok
betartása is.) Garancia persze sosincs, de én hiszek abban, hogy merjünk újulni
és kockáztatni.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Nem
mindegy az sem, milyen hosszú a mű. A legtöbb esetben megszabják a terjedelmet,
célszerű ezen belül maradni. Ugyanakkor egy hosszú írás is lehet olyan unalmas,
mint egy rövidebb tartalmas és sokatmondó.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Akadnak
fizetős pályázatok is, amivel az adott (online) magazin/kiadó további munkáját,
vagy épp adott esetben a nyertes műveket tartalmazó kötetek legyártását teszik
lehetővé. Én személy szerint ezek fölött nyugodt szívvel siklok át. (Az megint
más lapra tartozik, ha maga a pályázat ingyenes, és a nyertes ajándékkötetet
kap, de a további példányokat meg kell vásárolni.) Jobban szeretem az ingyenes
pályázatokat, és amikor idő, de főleg ihlet engedi, részt is veszek rajtuk.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">A
szárnyaikat épp csak bontogató palánták közül sokan persze félnek a
pályázatoktól, és ez normális. De ha olyan a kiíró oldal, rengeteget lehet
tanulni is. Bizonyos oldalakon lehetőség van arra, hogy már meglévő írásokat
közzétegyenek, amiket a tagok véleményezhetnek. Minél többet gyakorol valaki,
és persze ha megfogadja a tanácsokat, annál több tapasztalatot szerez, és
idővel gördülékenyebben, magabiztosabban fog írni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> </o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mennyit számít a tapasztalat</span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><br /></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Felmerülhet
a pályázókban a kérdés: kinek van nagyobb esélye? Egy kezdőnek vagy egy
tapasztaltabb, sok éve író személynek? Azt hiszem, ez nem számít olyan
mértékben, mint sokan gondolják. És nem is szabad, hogy így álljanak neki a
pályázatnak. Nem szabad úgy felfogni, hogy én kezdő vagyok, nem érhetek el
sikereket. (Élő példák például az Aranymosáson nyert szerzők, akiknek sokszor
már az első könyvük kiadásra került.)</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Sokak
példája bizonyítja, hogy nem lényeg, mióta ír az ember: ha a zsűrinek tetszik
az írás, akkor nyerhet. Az élettapasztalat persze lényeges lehet, elvégre egy
idősebb pályázó, aki több mindent megélt, hitelesebben tudja ábrázolni azokat
az időket, amiket egy jóval fiatalabb csak kellő utánajárással. Persze zsűrije
válogatja, kinek szavaz bizalmat. Van, ahol a tapasztaltabb, múlttal rendelkező
íróra voksolnak, mert „ő már letett valamit az asztalra”, szemben a fiatallal,
akinek „még van lehetősége”. De nem szabad, hogy ez eltántorítson bárkit is
pályázatoktól, mert nem minden zsűri egyforma. Van, aki az újat, a frisset
keresi, és nem érdekli, mit ért el a pályázó. Mert nem biztos, hogy az adott
műve megüti a szintet.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> </o:p></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Nyeremények<o:p></o:p></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><br /></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Ezeken
a pályázatokon általában három nyertes van, néha négy a különdíjassal együtt.
Ők mindenképp nyernek. De mi a helyzet a többiekkel? Nos, ez is pályázatfüggő.
Ha a kiírásban szerepel, akkor a zsűritagok véleményezik a kapott pályaműveket,
de a legtöbb esetben válasz és kritika nélkül maradnak a pályázók. Kivételek ez
alól talán azok az oldalak, ahol folyamatosak és publikusak a pályázatok, tehát
bárki, aki az oldalra téved, elolvashatja, és (sok esetben regisztráció után)
leírhatja a véleményét az olvasott műről.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mégis,
akinek az írása bejut, már nyert. Sok fiatal írónak az Aranymosás a valóra vált
álom, még akkor is, ha az első körön nem jut túl a regény-részletük.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Persze
vélemények nélkül nehéz továbblépni, főleg ha nem tudod, min bukott el az
írásod. De ha már közzéteszik a versed vagy novellád, akkor eljut majd
másokhoz, és egy idő után megismerik majd a neved. Ez azonban egy zárt
pályázatnál nem feltétlenül működik, ha csak a nyertes műveket publikálják.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> </o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">A kritikák</span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><br /></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">A
kezdő írók legnagyobb hibája, hogy túlontúl elfogultak a saját alkotásukkal
szemben, és nem szívesen veszik a negatív kritikát, akkor sem, ha az építő
jellegű. A legtöbb esetben nekitámadnak a véleményezőnek, és azt mondják, hogy
őket nem érti meg senki. Pedig egy ilyen vélemény sokszor többet segít, mint
egy ajnározó pozitív egy baráttól vagy családtagtól. A lényeg, hogy a kritikus
el tudjon vonatkoztatni az írótól, és ne azért mondja, hogy tetszik, mert jóban
vannak, hanem mert úgy is gondolja. Nem elég, ha az író azt mondja, bármilyen
kritikát szívesen fogad, úgy is kell gondolnia. És ami a legfontosabb,
hasznosítania is kell azokat.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Akadnak
persze trollok is, akik csak becsmérlik és ócsárolják mások alkotását, pusztán
heccből. Az ilyenekkel egyáltalán nem szabad foglalkozni, őket az élteti, ha
bosszanthatják a másikat.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Ami
fontos, hogy egy kritika se vegye el a kedvünket az írástól. Ha így lenne,
nagyon sokan csak a fióknak írnának, vagy még annak se. Építkezni kell a kritikákból,
a saját hasznunkat kell, hogy szolgálják. Rágjuk át rajtuk magunkat többször.
Nézzük meg, hogy mennyi igazságtartama van. Vannak semmitmondó negatív
vélemények, ezekkel nem igazán lehet mit kezdeni. Maximum rákérdezni az
írójától, hogy mi nem tetszett neki az írásban, szerinte min kellene javítani.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mindenképpen
meg kell tanulni elfogadni a kritikákat, mert azok nélkül újra és újra
elkövetjük ugyanazokat a hibákat. De, mint írtam korábban, egy pályázatnál, ha
tetemesebb mennyiségű mű érkezik be, akkor nem feltétlenül van arra kapacitás,
hogy egytől egyig minden írást véleményezzen a zsűri. El kell fogadni azt is,
hogy nem kapunk visszajelzést, vagy ha mégis, akkor csak pár mondatosat, amivel
sokszor nem tudunk mit kezdeni.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Van,
aki könnyebben viszonyul a kritikákhoz, míg másoknak nehezebben megy az
alkalmazkodás. Ez normális, nincs két egyforma ember, így az írókat sem lehet
összehasonlítani. De a kritikához való viszonyulást meg lehet tanulni. Az első
írásaimnál én is könnyen megsértődtem egy-egy negatív véleményen. De kis idő
múlva rájöttem, hogy ez gyerekes viselkedés. Meg kellett találnom bennük a
segítő szándékot, és amikor ez sikerült, onnantól kezdve tudtam, hogy min kell
javítanom a későbbiekben.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> </o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Gyakori hibák</span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><br /></span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Gyakori
a pályázó</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">knál, hogy csak leírják, ami eszükbe jut, és már küldik is a
pályázatra az anyagot. Ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetnek. Akármennyi idő
is van egy pályázatra, dolgozni kell az íráson. Nem sikerülhet elsőre
tökéletesen megírni. Még annak sem, akinek jó a helyesírása. Nem csak az
fontos, hogy miről írunk, hanem az is, hogyan. Az írót minősíti, ha gyenge
művet ad be. Joggal hihetik róla, hogy nem elég körültekintő, és sajnálja az
időt a szöveg gondozására. Mert lehet, hogy egy nagyon jó történetet olvashatna
a zsűri, de ha már az első mondatok hemzsegnek a helyesírási hibáktól,
valószínűleg senkinek nem lesz kedve folytatni. Néhány pályázati kiírásban már
ez is kitételként szerepel: az ilyen műveket nem fogják elolvasni.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Léteznek
bétázó csoportok, ahol egy-egy elkészült írásunkat megmutathatjuk másoknak,
akik szívesen mondanak róla véleményt mind tartalmi, mind formai oldalról. Ha
valaki bizonytalan, azoknak mindenképpen jól jön néhány béta (egy nem elég),
sokat lehet tanulni tőlük is. Egy bétázó kiválasztásánál fontos, hogy ne
feltétlenül olyan személyt válasszunk, akik korban közel áll hozzánk. Célszerű
más nemű és korú embereket választani, mert ők jobb esetben más szemmel látják
a történetet.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">A
helyesírás-ellenőrzőn kívül a szinonimaszótár is a barátunk (nem csak a google).
Bizony, ha olyan témában írunk, akkor hasznunkra válhat ez a kis segédlet.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Ami
gondot okoz még, az a sok szóismétlés. Ha elkészült az írás, mindenképp
futtassunk rajta végig egy szókeresőt, és ahol tudjuk, fogalmazzuk át a
mondatot. A sok ismétlődés szemet szúr a bíráknak, és lehet, hogy jó a
történet, de egy ilyen baki miatt csúszunk le dobogóról.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Szintén
előforduló hiba, hogy egy olyan témáról ír az alkotó, amit csak felületesen
ismer. Mindig kellő körültekintéssel kell utána járni a dolgoknak. Nem lehet
csak úgy félvállról írni például a biológia a fegyverekről.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mindenképp
érdemes többször átolvasni a pályázatra szánt írást, mert sokadjára is
találhatunk benne fogalmazási hibát.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><o:p> </o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Összegezve:</span></b></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;"><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Ha
pályázatra írsz:</span></p><p class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18pt;"></p><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;"><ul style="text-align: left;"><li><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Ne aggódj, ha
kezdő vagy, lehet, hogy akkor épp jobbat írsz, mint egy tapasztaltabb írótárs.</span></li><li><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Ne elégedj meg a
megszokottal! Merj újítani, változtatni.</span></li><li>Fontos a
helyesírás, a külalak, a megfelelő tagolás.</li><li><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Mindig kellőképp
járj utána a témának, amiről írsz, mert egy történelmi vagy logikai tévedés
akár a győzelembe is kerülhet.</span></li><li><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Az első kudarcból
is fel kell tudni állni, nem nyerhetünk elsőre. Nem lehetetlen, de ne bízzuk el </span></li><li><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Ne tántorítson el a
folytatástól egy negatív kritika, inkább fogadd meg a bennük rejlő tanácsokat.</span></li></ul></span><div><!--[if !supportLists]--><p></p><p><!--StartFragment-->
<!--EndFragment--></p><p class="MsoListParagraphCxSpLast" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18pt;"><!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Symbol; font-size: 12pt; mso-bidi-font-family: Symbol; mso-fareast-font-family: Symbol;"><span style="mso-list: Ignore;">·<span style="font: 7pt "Times New Roman";"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-family: "Times New Roman",serif; font-size: 12pt;">Gyakorolni,
gyakorolni, gyakorolni.<o:p></o:p></span></p>
<!--EndFragment--></div><div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-29106789673470283742018-02-03T18:00:00.003+01:002021-10-01T20:13:58.234+02:00Félelem – Egy történet három szemszögből<div class="m_3653812545132976595gmail-MsoListParagraphCxSpFirst" style="background-color: white; color: #222222; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">1.<span style="font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Már megint késik. Ezt utálom a munkámban. Tőlem megkövetelik, hogy precíz és pontos legyek, de ugyanezt már nem tudják velem szemben is megtenni.</span></div>
<div class="m_3653812545132976595gmail-MsoListParagraphCxSpMiddle" style="background-color: white; color: #222222; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Drága, égszínkék szemű Lisám. Ma végre véget ér minden szenvedésed. Vigyázni fogok rád, ha engeded.</span></div>
<div class="m_3653812545132976595gmail-MsoListParagraphCxSpLast" style="background-color: white; color: #222222; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Vajon hogy fog reagálni a boríték tartalmára? Félek. Butaság, mégis így érzem. Na tessék, már én is remegek, pedig nincs is veszteni valóm… Baromság, dehogy nincs. Nem is kicsi. Mikor is szerettem bele? Talán mikor először lépett az irodámba. Nem volt kifejezetten karcsú, mégis megbabonázott. Az egész lénye, a kisugárzása. Ó, itt is van. Végre! Most vagy soha. Átnyújtom neki a borítékot. Ő remegő kézzel nyitja ki, és potyognak a könnyei, pedig még nem is látta a képeket. Pár perccel később megkönnyebbülve borul a vállamra, majd zsebre teszi a dokumentumokat, és elindulunk a jövő felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="background-color: white; color: #222222; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div class="m_3653812545132976595gmail-MsoListParagraphCxSpFirst" style="background-color: white; color: #222222; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">2.<span style="font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Meg fog ölni. Direkt kérte, hogy legyek pontos. Nem tehetek róla, hogy lerobbant a villamos. És pont ma kellett nekem útvonalat módosítanom. Mióta is várok erre a napra? Hetek teltek el, csendben, eseménytelenül. Idegőrlő volt a várakozás. Szerencsém volt, hogy tudtam taxit fogni. Kifelé tekintek az autó ablakán, nézem az elsuhanó épületeket, és a jövőre gondolok. Vajon Dave is így érez? Pár perc múlva megáll az autó. Úgy pattanok ki, mint ha élet-halál kérdése lenne. Szaladok, ahogy csak a lábam bírja. Messziről intek neki, de nem vesz észre. Odasietek hozzá, majd némán állok vele szemben. Átnyújtja a borítékot, én pedig még ki sem nyitom, már zokogok. Nem érdekel, mi van benne, de félek, mi van, ha Dave… De nem, az nem lehet. Látom a szemében, hogy ő is szeret. Megnézem a boríték tartalmát, és mázsás súly zuhan le a szívemről. Elteszem a borítékot, majd belekarolok Dave-be, és magunk mögött hagyjuk a parkot.</span></div>
<div class="m_3653812545132976595gmail-MsoListParagraphCxSpMiddle" style="background-color: white; color: #222222; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="m_3653812545132976595gmail-MsoListParagraphCxSpMiddle" style="background-color: white; color: #222222; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">3. Már nem is tudom, mióta szorongat. Egy órája biztosan. Nagyon izgulok, nem tudom, hogy a hölgy miként fog reagálni. Egyszerre fog megkönnyebbülni, sírni, félni, örülni. Egy dolog nyugtat csak meg most. A férfi. Olyan puha a keze, és olyan féltőn óv, amire néha mindenkinek szüksége lenne. Bár tudom, hogy ő sem nyugodt. Nagyon fél, hogy Lisa nem ugyanúgy érez iránta.</span></div>
<div class="m_3653812545132976595gmail-MsoListParagraphCxSpLast" style="background-color: white; color: #222222; line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Szerencsés ez a nő, nem is tudja, mennyire. Ezen bizonyítékok alapján simán elítélik a férjét, és nem fogja többet bántani. Dave pedig ezentúl is vigyázni fog rá. Na, meg is érkezett. Barna hosszú haját kontyba tűzte, kék szeme idegesen pásztázza a környéket. Átvesz engem a magánnyomozótól. Remeg a keze. Máris zokog, pedig még fel sem bontott. De most, már érzem, hogy szakadok. Édes megkönnyebbülés. Kiveszi belőlem a papírlapot és a fényképeket. Ahogy forgatja őket, egyre kevésbé reszket. Érzem rajta, hogy elpárolog minden félelme. A mázsás súly már nem nyomja a szívét. Megöleli Dave-et, majd a papírokkal együtt zsebretesz, és elindulnak közös jövőjük felé.</span></div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6849822994753305771.post-90308964881036525962018-02-01T20:17:00.001+01:002021-10-01T20:09:59.201+02:00Téli történet<div class="spacer" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; margin: 0px 0px 5px; outline: 0px; padding: 0px; vertical-align: top;">
<div class="main-body floatfix" style="background: rgb(255, 255, 255); border: 0px; margin: 0px; min-height: 90px; outline: 0px; overflow: hidden; padding: 4px; vertical-align: top;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5LOnFRkymNdpi3wzr0l0_b7mRVcnIaK2motv4xBIgPsIcXokaBsGBuZeOB4-nAwDiF85tI6i_GeRxrnpB30JoTgdfRDhL7TjfD7R-cvDcyyN70rtE4VhZaxJbCXK3Uy9paaE_r5r23Q4/s1600/453276849bc615f557a8ba26a67c5d27.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="427" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5LOnFRkymNdpi3wzr0l0_b7mRVcnIaK2motv4xBIgPsIcXokaBsGBuZeOB4-nAwDiF85tI6i_GeRxrnpB30JoTgdfRDhL7TjfD7R-cvDcyyN70rtE4VhZaxJbCXK3Uy9paaE_r5r23Q4/s200/453276849bc615f557a8ba26a67c5d27.jpg" width="133" /></a></div>
<div style="background: transparent; border: 0px; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; text-align: justify; vertical-align: top;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Kicsiny település feküdt a Dunántúl középső részén. Az itt élők szerényen éltek, nem kívántak nagy javakat, „Csak egészség legyen” – mondták az öregek, és a gyerekeik is igyekeztek ehhez tartani magukat. Persze, ahogy a világ változott, és minél többször fordult meg a föld, annál inkább akartak egyre többet a fiatalok. Egyre kevésbé volt számukra elég, amivel rendelkeztek. És évtizedek alatt a segítőkészség is kiveszett belőlük. Kivételek persze mindenhol vannak.<br style="padding-top: 1px;" /><br style="padding-top: 1px;" />Egy téli napon történt.<br style="padding-top: 1px;" />Romos kerítés mögött, de annál rendezettebb ház udvarán kopott fazékkal a fején álldogált egy hóember. Orra helyén törött répa, nyakán sál gyanánt szakadt kendő. Szemét és gombjait bár hiányosan, de régi jó szokás szerint szénből rakták ki.<br style="padding-top: 1px;" /><br style="padding-top: 1px;" />A házban öten laktak. Apa, anya, és három gyermek. Két fiú és egy kislány. A szülők nem kerestek sokat – az apa gyári munkásként dolgozott, az anya pedig varrásból egészítette ki a család bevételét. Tisztességben, rendben éltek, és a gyerekek sem szenvedtek hiányt semmiben. Mindig tiszta ruhában jártak, és náluk udvariasabb korukbelieket aligha találtak volna a faluban. Illedelmesek voltak, segítettek az időseknek cipekedni, ha szükségét látták. Nem voltak drága játékaik, csak amiket használtan kaptak, vagy amiket az apjuk faragott nekik. A férfi asztalosnak tanult, de az élet másfelé terelte. Elérte őt is az, hogy többre vágyott, nem elégedett meg a sajátjával. És talán ez változtatta meg az életüket – örökre.<br style="padding-top: 1px;" /><br style="padding-top: 1px;" />Egy nap a családfő a vártnál korábban ért haza. Ahogy elhaladt a hóember mellett, mérgében leverte a fazekat a fejéről, és kis híján le is rombolta. De valami visszatartotta. Belenézett a sötét szemekbe, és elszégyellte magát. Eszébe jutott, amikor pár nappal korábban a gyerekeivel közösen megépítette. Vidámak és gondtalanok voltak.<br style="padding-top: 1px;" /><br style="padding-top: 1px;" />Leült a lépcsőre, mit sem törődve azzal, ha felfázik, és csak meredt a hóemberre, mintha az választ adhatott volna minden bajára. Maga sem tudja, meddig ült ott, mikor úgy döntött, nem várhat tovább. Aznap este kihalt lett a ház. A gyerekek még csendesebbek voltak, és a nagyobb korábban terelte be a testvéreit a hálószobájukba. A szülők sokáig voltak fent, próbálták kitalálni, hogy mi tévők legyenek, de ötlet nélkül tértek nyugovóra.<br style="padding-top: 1px;" /><br style="padding-top: 1px;" />Másnap reggelre friss hó hullott. A gyerekek alig várták, hogy reggeli után mehessenek szánkózni. Az anyjuk a lelkükre kötötte, hogy óvatosan játszanak, mert kicsit már rozoga volt a szánkó. Az apának még nem volt ideje megjavítani. „Mostantól lesz majd” – gondolta. Hiszen elvették tőle a munkáját. Alig telt el fél óra, keserves sírás hallatszott az udvarról. A nagyobb fiú szaladt be a házba, és mondta el, hogy a kishúga ujja beszorult a játék törött deszkái közé. Az apa egyszerre érzett dühöt és félelmet, magát hibáztatta. Felesége hiába vigasztalta, hogy három műszak mellett nem csoda, ha nem volt ideje, de ez nem nyugtatta meg a férfit. Amíg az anya borogatta kislánya ujját, az apa mérgében felkapta a szánkót, bevitte a fészerbe és magára zárta az ajtót. Családja csak a kalapácsolást hallotta; féltek, hogy darabokra töri a ródlit. Másnap reggelig nem is látták, még vacsorázni sem ült le.<br style="padding-top: 1px;" /><br style="padding-top: 1px;" />Szikrázó napsütés ébresztette a ház a lakóit. A gyerekeket meglepetés várta. Nem hittek a szemüknek, amikor meglátták a vadonatúj szánkót a verandán. Nevük, és az aznapi dátum is bele volt vésve a gondosan faragott, hópelyhek díszítette deszkába. „Emlékeztetőül” – magyarázta az apa. – „Mától minden más lesz. Új nap, új remények!” Aznap a család együtt ment a parkba, ahol mindenki a csodájára járt annak, milyen szépet alkotott az édesapa. Néhányan ott helyben meg is kérték, hogy nekik is készítsen, ő pedig boldogan vállalta el a feladatot. Aki nem tudott pénzzel fizetni, az tojást adott helyette, vagy disznóhúst, mások megunt játékokat és kinőtt ruhákat a gyerekeknek. Hamar híre ment a férfi tehetségének, és mire kitavaszodott, annyi munkája lett, hogy alig győzte. De végre igazán boldog volt, hiszen maga sem értette, miért adhatta fel ezt a szép mesterséget, és miért hagyta, hogy a kapzsiság letérítse az előre megálmodott útjáró, mely a valódi boldogság felé vezette.</span></div>
</div>
</div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><a href="https://www.blogger.com/null" id="comments" name="comments" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; color: #006699; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; vertical-align: top;"></a></span><br />
<div class="comments floatfix" style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; border: 0px; font-size: 12px; margin: 0px; outline: 0px; overflow: hidden; padding: 0px; text-align: justify; vertical-align: top;">
<div class="floatfix" style="background: rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #292929; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; margin: 0px 0px 15px; outline: 0px; overflow: hidden; padding: 0px; vertical-align: top;">
</div>
<div class="comment-main" style="background: rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #292929; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; margin: 0px; outline: 0px; padding: 0px; position: relative; vertical-align: top;">
</div>
</div>
<div class="blogger-post-footer">Forrás: Könyvsziget blog</div>@Andihttp://www.blogger.com/profile/12679895278559686068noreply@blogger.com0