2018. július 6.

Egyszervolt pillanat

Valéria izgatottan készülődött, mint egy tinédzser, aki az első randevújára indul. Igaz, ők már túl voltak ezen, ő azonban minden alkalommal remegett. Maga sem értette miért, hiszen már negyvenöt is elmúlt. Tudta persze, hogy nem helyes, amit művel, s főleg az nem, hogy hazudnia kellett, de érezte, hogy ha most nem teszi meg ezt a lépést, akkor egész életében bánni fogja. Még akkor is, ha később kiderül, hogy jobban tette volna, ha marad, ahol van. Rajta nem fog múlni – mondogatta. Tervébe még legjobb barátnőjét sem avatta be. Félt, hogy lebeszélné – persze joggal, s mi több, sikerrel. Margit értett a nyelvén, és mindig nagyon meggyőzően érvelt, már fiatal koruk óta. Éppen ezért tartotta titokban mindenki előtt, hogy biztos legyen abban, nem fog meghátrálni.

2018. július 3.

Aki a virágot nem szereti...

Friss orgona-illat lengte be a környéket. A tavaszi szél háztól házig vitte, a falusiak pedig tudták: ahogy kinyílik a bokor, az utcát ellepik a legények, és mind Ervin bácsi kapuja körül fognak tolongani, hogy kapjanak egy ágat, melyet szívük hölgyének adhatnak. Nem voltak mohók és türelmetlenek, tisztelték az öreget és felnéztek rá. A lányok pedig irultak-pirultak, és büszkék voltak, hogy ők milyen nemes virágot kaptak.

2018. június 9.

Sienna Cole: Lefelé a folyón

Spoilert is tartalmazó értékelés következik.

Kép: saját
Nyomasztó, izgalmas, drámai…

Ezek jutnak először eszembe Sienna Cole új könyvéről.

2002-ben Alice Carrington minden sajtónak eljuttat egy levelet és egy fényképet, melyben nyilvánosságra hozza, hogy viszonya volt annak a középiskolának az igazgatójával, ahová járt. A hírből azonnal botrány lesz, de míg a férfit elviszik a rendőrök, addig Alice-t nem tudják kikérdezni, mert eltűnt. A levél feladása után összepakolt, majd nyoma veszett. Ezzel azonban olyan események láncolatát indítja el, amire ő maga sem számít.

2018. május 27.

Agatha Christie: Az egérfogó – Színdarab Kaposváron

Régi álmom vált valóra 2018. május 4-én, amikor is végre láthattam kedvenc Agatha Christie-színdarabomat. Olvastam a kisregényt és a színdarabot is, és korábban össze is gyűjtöttem róla néhány érdekességet is.

J. K. Smith: Ismert ismeretlen


Mindig kellemes meglepetés olyan könyvet olvasni, amitől az elején fél egy kicsit az ember. Rengeteg olyan művel találkozni, aminek sablonosnak tűnik a fülszövege, és sokszor bizony a történet is az. J. K. Smith könyvénél azonban most is találtam valami mást, valami pluszt, ami miatt rögtön nem a sablonosság jutott róla eszembe.

Judit első könyvével is így voltam, kellemesen csalódtam.

Lívia szerethető karakter, a munkahelye, barátai, családja pedig olyan, amilyen közegben szívesen élne az ember. Mindig számíthattak rá a kollégái, ügyesen irányította őket, akik meg is hálálták ezt neki.

2018. március 25.

Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban

Forrás: alomgyar.hu
Fülszöveg:

Lili ​Green megtapasztalta, hogy a sors egy váratlan fordulattal milyen könnyen a feje tetejére állíthatja az életét. A felkavaró kalandok után örömmel veti bele magát az erőszaktól és gengszterektől mentes, békés hétköznapokba. A nyugalom azonban nem tart sokáig: ezúttal Lili maga ugrik fejest egy FBI-akcióba, hogy segítsen megmenteni egy barátja életét. A megbízás nem mindennapi kihívások elé állítja: az éjszakai bárok erotikával túlfűtött világában kell elvegyülnie, majd a nyomok egy elit klub rejtett drogüzletéig vezetnek. A kezdetben sem egyszerű ügy egyre veszélyesebbé válik, és Lili – híven önmagához – pillanatok alatt ismét az események sűrűjében találja magát, az érzelmei pedig csak tovább csomózzák az amúgy is szövevényes szálakat.

Képes lesz Lili a tapasztalataira és az ösztöneire támaszkodva megállni a helyét egy olyan ügyben, amelynek sikerén egy jóbarátja élete múlik? Vajon a váratlan kalanddal a sors a szerelmesek pártjára áll, vagy végleg elszakítja őket egymástól?

Az Ügynök tűsarkúban a nagysikerű Lili Green-sorozat második epizódja, amely önálló regényként is letehetetlen olvasmány, tele izgalommal, fordulattal és szenvedéllyel. A sorozat első részéért (A szemtanú) Aranykönyv díjra jelölt Carrie Cooper ismét különleges kalandot ígér a romantikus krimik kedvelőinek.

2018. március 4.

Írói pályázatok, avagy az első tollvonástól a publikálásig


Amikor az ember (gyermeke) írni kezd, akaratlanul is eszébe jut, de jó lenne, ha egyszer kiadnák a könyvét. Vagy ha nem akarunk ennyire előre rohanni, akkor egy hozzá értő ember őszinte véleménye mindenképpen jólesne.Az írókat összegyűjtő weboldalakon azonban sokszor nem kapunk megfelelő mennyiségű vagy minőségű kritikákat. (Igaz, pályázatok esetében is a kiírótól függ, mennyire véleményezik a beküldött pályaműveket.)

A digitális világ megjelenése óta egyre több pályázattal találkozunk az interneten. Az online magazinoktól kezdve a könyvkiadókig végtelen számú lehetősége van az írópalántáknak a megmérettetésre. Mindenféle műfajban, versben vagy prózában, rövidebb vagy hosszabb terjedelemben… a sor végtelen.

George Cooper: Gyalogút

Forrás: moly.hu
Fülszöveg:


A Magánügyből megismert magánnyomozó, Dave Bexley ismét úgy érzi, minek elvállalni egy ügyet, ha kettőt is lehet – aztán jön a többi magától. Először egy bánatos víg özvegy orvul meggyilkolt férjének gyilkosát kell előkeríteni, majd egy bájakkal erősen megáldott hölgy zsarolóit megállítani. Tetejében még megtalálja a titkosszolgálat is, hogy elveszett biológiai fegyverek után kutasson. És, mivel a nap 24 órából áll, képbe kerül a korábban eltűntnek hitt, titokzatos Leslie Morton is, és az általa hajszolt mágnesfegyver. 

Bár Dave néha úgy érzi, csupán gyalog a sakktáblán – de tudjuk jól, akár egy gyalog is képes játékokat eldönteni.

2018. február 3.

Félelem – Egy történet három szemszögből

1.  Már megint késik. Ezt utálom a munkámban. Tőlem megkövetelik, hogy precíz és pontos legyek, de ugyanezt már nem tudják velem szemben is megtenni.
Drága, égszínkék szemű Lisám. Ma végre véget ér minden szenvedésed. Vigyázni fogok rád, ha engeded.
Vajon hogy fog reagálni a boríték tartalmára? Félek. Butaság, mégis így érzem. Na tessék, már én is remegek, pedig nincs is veszteni valóm… Baromság, dehogy nincs. Nem is kicsi. Mikor is szerettem bele? Talán mikor először lépett az irodámba. Nem volt kifejezetten karcsú, mégis megbabonázott. Az egész lénye, a kisugárzása. Ó, itt is van. Végre! Most vagy soha. Átnyújtom neki a borítékot. Ő remegő kézzel nyitja ki, és potyognak a könnyei, pedig még nem is látta a képeket. Pár perccel később megkönnyebbülve borul a vállamra, majd zsebre teszi a dokumentumokat, és elindulunk a jövő felé.

2018. február 1.

Téli történet

Kicsiny település feküdt a Dunántúl középső részén. Az itt élők szerényen éltek, nem kívántak nagy javakat, „Csak egészség legyen” – mondták az öregek, és a gyerekeik is igyekeztek ehhez tartani magukat. Persze, ahogy a világ változott, és minél többször fordult meg a föld, annál inkább akartak egyre többet a fiatalok. Egyre kevésbé volt számukra elég, amivel rendelkeztek. És évtizedek alatt a segítőkészség is kiveszett belőlük. Kivételek persze mindenhol vannak.

Egy téli napon történt.
Romos kerítés mögött, de annál rendezettebb ház udvarán kopott fazékkal a fején álldogált egy hóember. Orra helyén törött répa, nyakán sál gyanánt szakadt kendő. Szemét és gombjait már hiányosan, de régi jó szokás szerint szénből rakták ki.