2014. december 24.

Karácsony


Békés, szeretetben gazdag,
boldog karácsonyt kívánok
minden kedves olvasómnak!


2014. december 1.

Megjelent a Hasadás!


Végre!
 
Alig hiszem, hogy hosszú hetek/hónapok után végre a kezemben tarthatom! 
A várt Ködfátyollal ellentétben a címe Hasadás lett, és a borító is nagyon szép!
Először kicsit megijedtem, azt hittem, rossz könyveket kaptam. De a tartalomjegyzék megnyugtatott. :) A 46-55. oldalon találhatók a novelláim.:) Fantasztikus érzés!. :D

Íme az előszó:

„Peregnek a hétköznapok…
képzeletünk összefolyik a valósággal. igyekszünk lépést tartani a világgal, becézve, dédelgetve emlékeinket is. közben észre sem vesszük, hogy elménk kettéhasadva küzd valóság és fikciók között vergődve, utat keresve a jövő felé, a múlt és jelen romjain keresztül.” (Bakos József)


2014. október 17.

Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok

Kép  forrása: Moly
Ismertető:

A Bloxham Szállóban három holttestet találnak – három különböző emeleten –, hasonló elrendezésben, mindegyikük szájában egy-egy mandzsettagombbal. A Scotland Yard fiatal nyomozója, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, s nagy szerencséjére felbukkan Hercule Poirot is, hogy a segítségére legyen. Kis belga detektívünket eleinte lefoglalja, hogy éjt nappallá téve aggódik (???), ugyanis szentül hiszi, hogy nagy veszély leselkedik egy hölgyre, akivel kedvenc kávézójában (???) találkozott. Sőt mi több, biztos benne, hogy a Jennie néven megismert nő, és a szállóban talált holttesteknek közük van egymáshoz. S mivel a mandzsettagombokat párban árulják, már csak idő kérdése, mikor bukkannak rá a negyedik áldozatra.



2014. szeptember 17.

Zakály Viktória: Szívritmuszavar



Kép  forrása: Moly
Ismertető:
Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.

Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.

De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?

A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.

Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

2014. június 14.

Szerkesztést nyertem…



… és még most is izgatott vagyok! :) *Olyan jól kigondoltam, mit is írjak ide, erre nem jönnek a szavak. Tipikus írós betegség. :D*

Az Aranymosás oldalán bizonyos időközönként játékok vannak, melynek nyertese szerkesztést nyer. Erről korábban már írtam, akkor írástechnikai feladat keretében. Most azok közül sorsoltak, akik május 9. és június 7. között megosztották véleményüket, benyomásaikat az idei pályázaton továbbjutott regények/mesék második fejezetéről. Én lettem a szerencsés.



Maga a szerkesztés egy olyan egyedülálló lehetőség, ami keveseknek adatik meg, ugyanakkor sokat lehet általa fejlődni. Régebben elolvastam az eddig felkerülteket, és most is csak azt tudom mondani, hogy ha tanulni szeretnél, akkor mindenképpen olvasd el és tanulmányozd őket. Lehet, hogy pont ugyanolyan hibákat ejtettél te is, de mivel a saját írásunkat ismerjük, nem feltétlenül vesszük észre benne.

Kíváncsisággal vegyes izgatottsággal várom, mit mondanak majd. :)
A szerkesztett változatot Veletek is megosztom majd, legyen az ítélet bármi(lyen). Nem fogom szégyellni, hiszen az is én vagyok, s ha már egy valaki sokat tanulhat belőle, akkor már megérte. :D 

2014. június 5.

Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra





Kép  forrása: Moly
Ismertető:
A szép és gazdag Olivia Uriarte élete romokban hever: férje elhagyja egy fiatalabb nőért, ráadásul a vagyonát is elveszíti. Egyetlen megoldást talál: megtervezi a saját meggyilkolását, és korábbi életviteléhez méltó helyszínt is választ hozzá: a Gyöngyöző cián nevet viselő luxus jachtot. Már csak megfelelő személy kell a kivitelezéshez, meghívja hát "legkedvesebb" ellenségeit egy földközi-tengeri hajókázásra. A nyílt tengeren aztán elkezdődik a gyilkos játék, s Olivia különös körülmények között csakugyan meghal. Ágata, a húga felcsap Miss Marple-nak, hogy kiderítse, kinek a lelkén szárad Olivia halála.


2014. június 4.

Gondolkozz, mielőtt ítélkezel!

Nagyon is igaz.

Mai világunkban sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy úgy alkotnak véleményt az emberek másokról, hogy nem ismerik azok hátterét. Nem egyszer olvastam már ilyet, és ami a legszomorúbb, az az, hogy ezt felnőtt nők, legtöbbször családanyák tették. Nekem is van egy kislányom, sok gyermekekkel kapcsolatos oldalt követtem figyelemmel, de a rengeteg utálkozás, becsmérlés, miegymás után szépen sorban kitöröltem őket, és nem foglalkoztam velük.
Olyan helyet kerestem, ahol ilyen viselkedés nincs, vagy csak alig van jelen. Elszomorított, hogy anyák becsméreltek más anyákat, akik a csemetéikkel kapcsolatban kértek segítséget. Nem tehettek arról, hogy nem tudták az adott kérdésükre a választ. Legalább kérdeztek, és nem követtek el hibát.

Az illusztráción szereplő fiúkat egytől egyig lehet sajnálni.

A magányos fiút, aki egy szál virággal megy a temetőbe, hogy felköszöntse édesapját, akihez már sosem bújhat oda, és aki soha többé nem mesél neki esti mesét. Jómagam lassan betöltöm a harmincat. Idén lesz tizenhárom éve, hogy elvesztettem az édesanyám. Lelkileg nagyon megviselt, és ez olyan dolog, amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék. Velem is előfordult, hogy kicsit ittas egyén beszólt. Persze nem tudhatta, hogy de az anyázást azóta is nehezen viselem.

A másik három fiút azért sajnálom, mert nem kapták meg a szüleiktől, vagy azoktól, akik felnevelték őket, azt az alapnevelést, hogy ne ítélj elsőre! Gondolkozz, mielőtt mondasz valamit, mert nem tudhatod, mi zajlik a háttérben. Ha először látsz valakit, vagy többedjére, de nem ismered, ne alkoss róla látatlanban véleményt. Nem tudhatod, miért kopasz, vagy miért jár szakadt ruhákban. Azt sem, miért szült fiatalon, vagy miért vállalt egy újabb gyereket, amikor nem volt miből megélni. Ezerféle dolog rejtőzik mindezen dolgok mögött, sokan mégis csak arra képesek, hogy a szenvedőbe, a földön fekvőbe még egyet belerúgjanak. Ha segíteni nem tudsz, inkább maradj csendben.

Jó ideje kering az interneten egy történet, ami ugyanerre vonatkozik:

„Látod ott azt a terhes lányt? Megerőszakolták... És azt a fiút, aki most írja a háziját ? Egész előző este a barátját beszélte le az öngyilkosságról... Az az ember ott sebekkel? A hazájáért harcol... Nézd azt a punkot a parkban sörözni a haverjaival. Frissen diplomázott az orvosi egyetemen... Ott egy lány agyonsminkelve. Teljesen önbizalom hiányos, ennyi kell neki, hogy szépnek érezze magát... És látod-e azt a zokogó fiút? Az anyja haldoklik... És ott egy lány, aki ócska, riherongy ruhákban jár. A családjának még ennivalóra sem nagyon telik... Látod azt a kövér nőt? Betegségek miatt néz ki így... NE ÍTÉLD MEG AZ EMBEREKET ELSŐ LÁTÁSRA!!! Nem te éled az életüket!!!

2014. március 23.

Antológia és más


Szép napot, Drága Olvasóim! :)

Igaz, ma ugyan kicsit szelesebb az idő itt Dél-Somogyban, de azért ki lehet egy kicsit mozdulni. :)


A Facebook-oldalamon már írtam, de megteszem itt is: megkaptam az értesítőt, április végéig kell leadnom 10 A/5-ös oldalterjedelmű szöveget, ami bekerül a Holnap Magazin várhatóan júniusban megjelenő antológiájába. (Ebbe a kötetbe azok írásai kerülnek be, akik vagy a Tollforgató, vagy a novellapályázaton zsűrinyertesek lettek..) A címe még nem ismert, ahogy a borító tervezője sem, de amint kiderül, jövök az infóval. Három írásom (A fűzfa, A hang, Romantikus találka) eddig 5 oldalt tesz ki, még ennyit kellene írnom, az idő pedig vészesen fogy.



Egyszóval unatkozni nem fogok. :)
Teljen jól a hétvégétek!

Puszi, Andi


2014. március 16.

Zsűrinyertes lettem! :)

Tegnap este lehullt a lepel a Holnap Magazin februári zsűrinyerteseinek nevéről, és határtalan boldogsággal jelenthetem, hogy a Tollforgató kategóriában a beérkezett 16 írásból az enyémet találták a legjobbnak az ítészek!

Remélem, néhányan velem együtt örültök. Sokat jelent a támogatásotok, biztatásotok, s az, hogy itt vagytok velem.

Számomra ez hatalmas öröm és elismerés, és szeretném megosztani veletek. Nem dicsekvésképpen, hanem mert minden egyes olvasóm fontos számomra.

Ez a „díj” bizonyíték arra, hogy jó és igényes az, amit írok, valamint mutatja, hogy megéri egyedi történetek írni. Sokan biztosra mennek és inkább sablonos eseteket vetnek papírra, más-más megformálásban. Úgy álltam neki ennek a történetnek, hogy tudtam, mást szeretnék adni. Sikerült! :D

Meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy itt is megköszönjem a HM zsűrijének, hogy az én Romantikus találkámat választották!

Aki még nem olvasta, az megteheti, ha ide kattint.

További szép hétvégét kívánok Mindenkinek! ;)


Andi

2014. március 14.

A hang


A fák ágai vad táncot jártak, morajlott az ég, dörgött és villámlott. Az egyre kövéredő esőcseppek ritmusosan koppantak cserépen, autón, reklámtáblán. Esernyő nyílt, taxi-ajtó csapódott, esőkabát suhogott, rohanó léptek zaja hallatszott a zsúfolt utcán. Ő azonban nyugodtan sétált. Néha megállt egy-egy pillanatra, körülnézett, aztán az éjsötét ég felé emelte tekintetét, hagyva, hogy a víz lemossa ráncos arcáról az élet porát. Megborzongott, majd az aluljáró felé vette az irányt.

A nap a végéhez közeledett, neki azonban csak most kezdődött igazán. Az éjszakai élet ébredezett a zord időjárás ellenére is. Az emberek – akár a heringek – összezsúfolódva, nagy halomként csordogáltak le a lépcsőn a menedéket nyújtó föld alatti csarnokba. Jórészt fiatalok próbálták birtokba venni, akik igyekeztek kiélvezni, hogy eljött a hétvége. Mit sem törődtek a tomboló viharral. Egy vágyuk volt csak: kikapcsolódni.

Elhelyezkedett a kopott reklámtábla előtt, mely a jobb napokat is megélt vastag falon terpeszkedett a lejárat mellett. Tokjából kiemelte féltőn óvott hegedűjét és senkitől sem zavartatva játszani kezdett. A gyönyörű muzsika betöltötte a zajos teret, s csak hullámzott, hullámzott végig a folyosón, némán belopakodva az emberi szívekbe-lelkekbe.

Játékáért cserébe sosem várt jutalmat. Más cél vezette. Nem azért választotta mindig a napnak azt a szakát, mert akkor többet kereshet, hanem mert így tudta elérni a legtöbb embert. Ugyan örült, ha néha egy kis apró megcsörrent a tok aljában, de azt inkább hajléktalanoknak adta, hogy kevéske élelmet vehessenek rajta, s reményteljesebben kezdődjön a másnapjuk. Magának megvolt mindene, mindössze arra vágyott, hogy zenélhessen.

Az alatt az idő alatt, míg hangszerén keresztül tolmácsolta üzenetét, csend telepedett az aluljáróra. Még a suhancok is elnémultak; gördeszkáikat hónuk alá csapták, fülhallgatóik hanyagul lógtak a nyakukban. Az akkor, ott körülötte állókat rabul ejtette a dallam. Akartak, de képtelenek voltak mozdulni. Valami a lelkük mélyén azt súgta nekik, ha tovább mennek, páratlan csodától fosztják meg magukat.

S így is volt.

Úgy élt és halt, hogy senki sem ismerte, mégis mindenki. Rejtély övezte nevét, s azt, honnan jött, de mindig tudták, hol lesz másnap éjjel. Ő volt a hang a lélek sötétjében. Az, ki minden áldott nap elültette emberek tucatjaiban a csoda csíráját. S hogy fakadt-e belőle rügy, már nem rajta múlt.
***

 Ezt a novellát a Sötétben a hangok c. pályázatra írtam, de sajnos nem kérték közlésre. Így most megmutathatom Nektek! :) Nyomtatásban megjelent itt.

2014. március 10.

Pályázatok és hírek


Ma járt le a határideje egy pályázatnak, amire neveztem egy, a blogra még fel nem került írásommal. Ezt a Liget folyóirat hirdette meg, Sötétben a hangok címmel. Egy csoporton belül többen is megpróbáltuk, de eddig mindössze egy ember jelezte, hogy elfogadták az anyagát – bár neki nem ez az első, így otthonosabban mozog a kiadó berkein belül, ergo jobban tudja, milyen típusú írásokat várnak. Sok konkrétumot nem adtak meg, én egy 2400 karakteres novellát adtam be. Mára vagy holnapra várom a választ. Drukkoljatok! :)

A Holnap Magazin oldalán tegnapra ígérték a zsűrinyertesek kihirdetését, de még nem tudni, kik lettek a szerencsések. Itt minden pályázó esélyes, függetlenül attól, nyert-e a szavazás során vagy sem. Szóval: drukk ismét! :)

A készülő regényemhez kerestem bétákat, szerencsémre többen is elvállalták: korukat és nemüket nézve vegyesen. Erre is érdemes odafigyelni, ha nem konkrét közönségnek írsz, hisz ami egy férfinak tetszik, nem biztos, hogy egy nőnek is fog, vagy egy fiatalabbnak lehet, hogy bejön, de felnőttnek nem. A jelentkezőknek körülbelül a fele már írt javaslatokat, eddig pozitív irányba dől a mérleg, de kivárom, mit szólnak más korosztályhoz és nemhez tartozók.

Szép napot mindenkinek! :)

Andi


2014. március 3.

Sabine Durrant: A hátam mögött


Kép  forrása: Moly
Élvezettel vetettem bele magam a könyvbe, kézhez vétel után rögtön bele is fogtam. Az ismertető megragadott, igazi kihívásnak éreztem az ajánló azon mondatát, miszerint „Minden adott benne, hogy az olvasó megfejtse, ki volt a tettes, de mégsem jön rá.” Nem tudom, ezt ki írta, de tévedett. Én rájöttem, és – többek között – ezért hatalmasat csalódtam.

Már a könyv első 1-2 fejezete után, mikor megismerjük a főbb szereplőket, írtam magamnak egy listát, kik lehetnek az elkövetők. A tényleges tettest írtam az 1. pontba. Valahogy adta magát a fülszöveg alapján.


2014. március 1.

Romantikus találka


A nap lassan bukott alá a park mögött, narancsos fénye megvilágította a kis tó tükrét. A tavirózsa levelén unottan ülő béka álmosan pislantott, majd nagy csobbanással eltűnt a víz mélyén. Lágy szellő lengedezett, táncolt a fák ágaival, majd tovaszökkent, hogy fodrokat mintázzon a langymeleg vízre. Ekkor tűnt fel ő, jobbján ápolatlan keverék kutyussal. Koszos, szakadt ruhában, hátán ócska hátizsákkal lépdelt, majd körülnézett és letelepedett egy közeli padra. Várta, hogy besötétedjen, hogy egyedül lehessen gondolataival. Táskája mélyéről száraz kenyércsücsköt halászott elő: letette a kutya elé a földre, aki azonnal nekilátott kései, szerény vacsorájának. Ő maga egy ideig csak nézte a naplementét, a fészkeik felé szárnyaló madarakat, majd egy régi könyvet emelt ki holmijai közül. Az utcai lámpa megvilágította a kopott borítót, melyet műanyag fólia ölelt védelmezőn. A lapok sárgák, pecsétesek voltak már; az élet pora és oly sok emléke köszönt vissza róluk. Romantikus találka – ez állt a kemény fedlapon. Sokatmondónak tűnt, és az is volt. A férfi, amikor először találkozott vele, majdnem visszatette a kihalt pályaudvar padjára, ahol találta, hiszen biztos volt benne, hogy unalomig ismételt történetet rejt. Azonban ügyetlenségében kiejtette kezéből, mire a könyv tompa puffanással esett a peronra, majd szétnyílt valahol a közepén. Elég volt egy pillantást vetnie az elé táruló sorokra, azok máris magukba szippantották. Az azóta eltelt tíz évben le sem tette: amint elolvasta az utolsó szót is, már lapozott is az elejére. Mióta magánál hordja, már vagy százszor járt a zöldellő réten, a szegény, hontalan vándor porlepte cipőjében, hogy a végső fejezetben a nap utolsó sugarával nyugovóra térjen kedvese ölelő karjai között.



Nyomtatásban megjelent itt.

2014. február 26.

A várva várt könyv

Ma kézhez kaptam Sabine Durrant A hátam mögött című könyvét. Már nagyon vártam. Ha kivégeztem, jövök egy kis elemzéssel. Remélem, lesz olyan izgalmas, mint amilyennek ígérik. :)

Íme az ajánlója:


„Ma reggel egy holttestre bukkantam. A rendőrség hamarosan letartóztat. Innentől kezdve darabokra hullik az életem.”


Gaby Mortimer televíziós műsorvezetőnő Londonban él a férjével és a kislányával. Sikeres, gazdag, elfoglalt ember, aki egyszerre próbál jó anya, szerető feleség és elismert riporter lenni. Egyik reggel egy női holttestet talál futás közben a parkban, és kihívja a rendőrséget. Nem telik el sok idő, és teljesen váratlanul őt kezdik el gyanúsítani a gyilkossággal. Vajon ki az ismeretlen áldozat? Miért van a megölt nő lakásán egy olyan számla, amelyet a műsorvezetőnő bankkártyájával fizettek ki? Véletlen vagy szándékos, hogy a meggyilkolt nő a fiatalkori Gabyra hasonlít? Mit titkol előtte a bébiszitter? És miért kell Gaby férjének hirtelen távoli üzleti útra utaznia ahelyett, hogy a felesége mellett maradna?
A nyomok egyre inkább a műsorvezetőnő ellen szólnak, és Gabynak rá kell jönnie: híres emberként ugyanúgy pillanatok alatt összeomolhat az élete, mint bárki másnak.


2014. február 25.

Időhiány

Írnom kellene, de az idő valahogy sosem elég rá.
Jelenleg három pályázatra szánok egy-egy írást, ebből kettőt még meg sem írtam. :( A félkész írást ki kellene egészítenem, majd miután ez sikerül, kinyomtatni és postára adni. Igen, postára. Vannak még kiadók, akik nyomtatott változatban várják a beérkezett pályaműveket – ez is ilyen. A függőben lévő két pályázat határideje lejár a héten: az egyik csütörtökön, a másik pénteken. Nem tudom, mikor lesz időm belefogni ezekben, de remélem, hogy menni fog. De nem fecsérlem tovább a szót, inkább bele is vágok. :)

2014. február 18.

Olvasói aktivitás, avagy a vélemények és a kritikák fontossága



Mivel a napokban a Penna oldalán kiválasztott lett az írásom, lehetőséget kaptam, hogy egy megadott témában cikket írjak. Örültem a felkérésnek, hiszen nagyon sok kezdő író szontyolodik el, mikor látja, hogy nem olvassák és véleményezik. Remélem találtok benne hasznos dolgokat. :)

2014. február 15.

Eredményhirdetés – Egy szó, ezer történet (Penna)


Ma délután eredményt hirdettek a Pennán a legutóbbi gyakorlati feladat kapcsán, és… és… kiválasztott lettem! :) Olyan nagyon-nagyon örülök neki! :)))

Íme a Penna-nyertes írás:



A fűzfa



A fűz csendesen nézte a szellőt, ahogyan merészen szelte a levegőt, hogy csak néha álljon meg egy-egy fűszálnál, hogy csókjával megtisztelje, aztán ússzon tovább a mező felett. Vadvirágok, búzakalász, pillangó, madár… mind táncpartnerei lehettek pár percre. Legjobban azonban az ő ágai örültek, mikor a langyos szellő keringőzni hívta. Szerelmük tiszta volt, őszinte, és az idők kezdete óta tartott, noha a fűz tudta, hogy a szél kiváltságosabb helyzetben van nála: odamegy és akkor, amikor csak akar, nincs helyhez kötve, mint ő maga.
Napról napra keserédesebben nézte végig, ahogyan kedvese kacérkodik a nefelejccsel és a kukoricával, vagy ahogyan együtt úszik a sárgarigókkal. Tudta jól, nem láncolhatja magához örökre, mégis, ilyenkor hatalmas szíve elvesztette egy darabját. Új ágai, és azok leveleinek születése ugyan boldogsággal töltötte el – ahogyan az anyát a gyermekéé –, de hiányzott neki a társ, aki örökké vele marad, aki sosem hagyja el. Hiszen a levelek elsárgulnak és lehullanak, az ágakat pedig letörheti egy hevesebb vihar.
– Hát senki nincs, aki társául választana?
Néma kiáltását először a nap hallotta meg.
– Én veled vagyok. Melegítelek, ha fázol.
– De te sem ragyogsz fent az égen állandóan. Éjjelente máshol jársz, más valakire veted sugaraid, más orcáját simogatod. Nekem olyan valakire van szükségem, aki éjjel-nappal mellettem van és sosem hagy el.
Később nekieredt; az eső cseppjeivel küldte el a fűznek válaszát:
– Apró csókokat lehelek rád és leveleidre, megfürdetlek, ha a szél az erdők-mezők porával bepiszkít.
– Hálás is vagyok érte neked, de te sem hullajtod cseppjeid örökké – szomorodott el még jobban a fűz. Ekkor különös hangot hallott, valahonnan mélyről, a gyökerei felől.
– Akkor reám van szükséged – szólt a föld. – Nem látod, drága, kicsi fűz, hogy mennyire szeretlek? Etetlek, ha éhes és itatlak, ha szomjas vagy. Táplállak, mert fontos vagy nekem. Szorosan ölelem gyökereid, hogy a vihar ne szakítson el tőlem, bármennyire is haragos kedvében van. Örökké veled vagyok, minden pillanatban.
A fűz kérges testét melegség járta át, szíve újra egy darabban dobogott, mert már tudta, hogy létezik a feltétlen, igaz szeretet.


Nyomtatásban megjelent itt.

2014. február 14.

Első kritika a blogról :)


Megérkezett az első kritikám:



„…eddig is nézegettem már, olvasgattam olykor. Elmentettem azon blogok közé is, amiket nyomon követek időközönként :) Ha külsőségekből indulunk, nem túlbonyolított sablont használsz, mégis igényes, hangulatos az oldal, jó betérni és nálad maradni. A bejegyzések mind-mind téged tükröznek, az érdeklődési körödet, de mégis bevonod az olvasókat, ahogyan megosztod a gondolataidat, híreket, információkat, melyek másoknak is érdekesek lehetnek és felkelthetik az érdeklődésüket. Láttam, hogy olvashatunk tőled írásokat, olykor megosztasz egy-egy újdonságot az Aranymosás oldaláról és nagyon kedves volt tőled, hogy még a Pennán történő dolgokról is említést teszel. :) Tanulságos, informatív, érdekes dolgokról írsz, amiket jó elolvasni, nyomon követni.”



Nem lehetek elég hálás érte Szattinak, a Penna bloggerének, hiszen a véleménye azt tükrözi, jó és igényes, amit csinálok. Ez pedig hatalmas öröm számomra. :) Itt is köszönöm Neked, Szatti! :)

2014. február 10.

Ez+az plusz kritika



Penna meghosszabbította az aktuális gyakorlati feladat határidejét: február 13. (csütörtök) éjfélig lehet még írásokat beadni. Eredményhirdetés február 15-én.

Érdekes, tanulságos cikket olvashatsz a kritikaírásról az Aranymosás oldalán.

Bevallom, az egyik kritikámnál azt hittem, egyedül vagyok a véleményemmel, de megnyugtattak, hogy valós hibákra hívtam fel a figyelmet. Így egy kicsit könnyebb lett a szívem, féltem, hogy túl kritikus és bántó voltam.


Ha kritikát írok, fontos számomra, hogy őszinte legyek, anélkül, hogy megbántanám az írót. Évekkel ezelőtt, mikor először mutattam meg egy-két oldalon az írásaimat, rosszul estek a negatív kritikák. Azonban ahogy egyre többet olvastam, rájöttem, hogy nem bántásnak szánják, mindössze felhívják a figyelmem a kisebb-nagyobb hibákra, amiktől hemzsegtek akkoriban a kezem közül kiadott novelláim. Van, amihez azóta sem nyúltam, viszont többet átdolgoztam és -javítottam, s azt kell mondjam, így sokkal szebbek. :)

Eleinte nehezemre esett megfogalmaznom, mit is mondanék egy-egy novella vagy regényrészlet kapcsán, de később belejöttem. Igyekszem felhívni az író figyelmét a szembeötlő hibákra, mint a szóismétlés és/vagy helytelen fogalmazás. Ezekről rengeteg írástechnikai cikk található a neten, érdemes elolvasni őket. (Erre a célra ajánlom a Boncnokot.)

Számomra a legnagyobb hibát a „volt” szó használata jelentette. Erre azóta is nagyon kell figyelnem. De ha kellően ügyelünk rá, akkor számos módon át lehet írni a mondatokat, így kiirtva a felesleget. Akadt olvasóm, aki – miután vagy nyolc „volt”-ot számolt össze egy rövid bekezdésen belül –, nem is olvasott tovább. Tökéletesen meg tudtam érteni.

Más hibájából tanulunk a legtöbbet. Ez nagyon igaz, az írásban meg még inkább. Minél többet olvassuk mások műveit, annál jobban szembeötlenek a magunk által elkövetettek. Ez nem arról szól, hogy más szemében a szálkát, a magunkéban a gerendát sem. Tulajdon művünkkel szemben elfogultabbak vagyunk, néha nehezen megy az elvonatkoztatás, és nem azért nem találunk benne hibát, mert nincs. Pusztán nem vesszük észre, mert már szinte kívülről fújjuk a bekezdéseket.

Kritikák által fejlődhetünk: akkor is, ha adjuk, akkor is, ha kapjuk. Ezért, Kedves Olvasóm, akár amatőr író vagy, akár nem, arra buzdítalak, ha olvasol valamit, mondd el a véleményed. A szerző számít rá, a fejlődését szolgálja. De vigyázz! Ne legyél bántó, ne sértsd meg szándékosan, ügyelj a választékos szóhasználatra. És csak is őszintén! ;)

2014. február 4.

Interjú – Szirtes Tamás

Korábban említettem hogy az írás mellett különösen kedves számomra az interjú-készítés, és éppen dolgozom egy újon. Nos, a mai napon végre elkészült és – úgymond – teljes pompájában ragyog. :)

Szirtes Tamás rendezőt az És már senki sem című, a Játékszín színpadán február 15-én bemutatásra kerülő Agatha Christie-színdarab kapcsán kérdeztem rendezésről, előkészületekről, változtatásokról és magáról a krimi királynőjéről.


Már csak néhány napot kell aludnunk, és a Játékszín bemutatja Agatha Christie klasszikusát, az és már senki sem…-et. Ennek apropóján készítettem interjút Szirtes Tamással, a darab rendezőjével. A megvalósulásért külön köszönet illeti Győrfi-Forgács Beátát.

2014. február 1.

Segíteni jó!


Kihirdették az Értékelj és értékelnek! verseny eredményét az Aranymosás oldalán. Izgatottan várom, milyen lesz Janet Taylor szerkesztése, hiszen sok hibára felhívják benne az ember figyelmét – amennyiben van benne – továbbá az igazán jó dolgokat is kiemelik.

A mai nap folyamán felkerülnek a Holnap Magazin oldalára az új pályázati és tollforgató novellák, köztük az enyém is. Viszont az eredményhirdetésig nem árulom el, melyik az, mivel nem szeretnék senkit sem befolyásolni.

És most egy kicsit más téma, amiről ténylegesen szól ez a poszt:


A héten olvastam egy családról, ahol végtaghiánnyal született a kisbaba. Kitették őket az albérletből, nagyon sok holmijukat pedig nem kapták vissza. A segítő szándékú megjegyzések mellett töméntelen sok bántó hozzászólás érkezett az oldalon, melyben nem csak a családot, de a kisbabát is szapulták, bántották. Az anya kérésére azóta a bejegyzést törölték. Szerény véleményem szerint, mellyel nem vagyok egyedük, inkább a rosszindulatú személyeket kellett volna letiltani az oldalról.

Tudtam, hogy vannak gonosz emberek, de annyira, hogy egy beteg kisbabát bántsanak? A kis drága, aki mellesleg gyönyörű, semmiről nem tehet! Szomorú, hogy rengeteg embert más szenvedése nem érdekli, csak a sajátja. Az addig rendben is van, hogy sok család küzd egészségügyi, anyagi gondokkal, de ez nem jelenti azt, hogy bele kell rúgni a már amúgy is földön fekvőkbe. Ha nekik nem jó, másnak se legyen? Rossz hozzáállás, és sajnos, mára ez már divat lett kis hazánkban. Egyre több az önző, másokra tojó ember. Ha az ilyen nem tud segíteni, vagy ami biztosabb, nem akar, akkor menjen tovább és MARADJON CSENDBEN! Voltam tagja pár oldalnak, de pont az ilyen hozzászólások miatt léptem ki, mert napi szinten folyt a szardobálás, és minden héten több olyan kiírás volt, akik a szerencsétleneket, tudatlanokat védte. Miért bántják egymást az emberek? Ezt nem tudom felfogni. :'( Látatlanban alkotnak véleményt, amikor fogalmuk sincs a valódi okokról. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! A saját szegénységi bizonyítványukat állítják ki ezzel. Talán ők találták fel a spanyolviaszt? Mindenben tökéletesek? Mintafeleségek/-anyák/-férjek/-polgárok? Egy fittyfenét!

Viszont: amit meg akartam veletek osztani az az, hogy tegnap délután útnak indítottam egy csomagot a pici fiúnak és a családjának. Külön jó érzés volt, hogy a férjem is támogatott benne, nem kérdőjelezte meg a döntésem, hiszen nekünk is van egy kislányunk. Akit érdekel, melyik családról van szó, az nézzen be ide.

Ha gyermeked születik, átértékelődik minden. Fontossági sorrendek változnak, és másképp tekint(h)e(t)sz dolgokra, emberekre, életekre, sorsokra. Szomorú, hogy akinek a vagyonából Dunát lehetne rekeszteni, a kisujját sem mozdítja, viszont az, akinek minden fillért be kell osztania, zokszó nélkül segít, mert pontosan tudja, mit élhet át az a másik család.

Amikor az anyával beszéltem, érződött a hangján, hogy kellemetlen neki a szituáció. Szerencsére nagyon sokan felajánlották a segítségüket, és nem is tudott konkrétumokat említeni. Már csak abban bízom, hogy az ígérgetésekből tettek lesznek.

Segíteni jó! S ha nem sokkal, és nem is mindenkinek, de ti is tudtok, tegyétek meg! :)


Szeretettel, MEL

2014. január 31.

Ez meg az :)



Egy órával a leadás határideje előtt sikerült beadnom a Holnap Magazin pályázatára az írásomat. Nem hittem, hogy sikerül, de addig ültem fölötte, míg ki nem írtam magamból. A bétázást itt is köszönöm, Tira Nael! Immár sokadjára. :D Ide csak márciusban fogom kitenni, mivel a Tollforgató pályázat névtelenül zajlik, elkerülve azt, hogy esetleg valaki a kedvenc írójára szavazzon. Tudom, ez sem garancia arra, hogy egyesek el ne kotyogják, hányas számot kapta az írásuk, de én a tiszta versenyt szeretem.


A Penna oldalán jövő héten lesz eredményhirdetés, de már megkaptam az első kritikát, aminek nagyon örültem, és nem csak azért, mert pozitív! :) Végeredménnyel majd jelentkezem egy hét múlva. :) Akit érdekel, addig is elolvashatja itt. :)


Aranymosással kapcsolatban: 

~ A meglepi, amit mára tartogattak, remek. Főleg azoknak, akiknek van regényük, amiért izgulhatnak. Jövő héttől felkerülnek az első fejezetek, valamint megismerhetjük az előszűrők benyomásait is. :D Ez remekül hangzik, mert kicsit belelátunk a háttérmunkába is, és megtud(hat)juk, miben lehet fejlődni. Engem ugye nem érint, most nincs beadott művem, viszont mindenből lehet tanulni.

~ Holnap pedig eredményhirdetés az Értékelj és értékelnek! c. játékukkal kapcsolatban!

Ami a blog külsejét illeti: most már maradok ennél a sémánál. Egyszerű és letisztult, pont, amilyent szerettem volna. :)


Kellemes hétvégét kívánok!

Szeretettel, Andi

2014. január 29.

Keresem az utam



Van egy remek oldal, a Pennát a kézbe!, ahol hasznos információk tömkelegével találkozhat az ember lánya, ha arra téved. Rendszeresen hirdetnek gyakorlati feladatokat, s a legújabbra én is beküldtem egy agyon rövid irományt. Nem láthatom előre, hogyan alakul majd, hiszen még több, mint egy hét vissza van az eredményhirdetésig. Utána ide is felkerül majd, a szerkesztők véleményével együtt.


Ám addig sem fogok unatkozni – már ami az alkotást illeti –, hiszen péntek éjfél a határidő, hogy a HM aktuális tollforgató pályázatára (ROMANTIKUS TALÁLKA) beadjuk az elkészült írást. Ötletem már van, s aminek külön örülök, hogy – saját megítélésem szerint – nem sablonos. Ergo nem Pistike és Julika és bonbon meg virág. :) Szeretem a kihívásokat, noha sokszor nem jön az a bizonyos szikra, így ki-kihagytam már párat. De sebaj. Viszont visszakerestem jó néhány korábbi írástechnikai feladatot, így ha időm, kedvem és ihletem engedi, akkor azokat is megoldom egyszer.
Korábban félbehagytam pár történetemet, azokat is gatyába kellene ráznom őket valamikor.
Az Aranymosás oldala pénteken meglepivel készül, izgatottan várom, mi lesz az. :D
Most pedig megyek olvasni, hogy kritikát írhassak.

Szépséges napot kívánok Mindenkinek! ;-)

Szeretettel, MEL

2014. január 23.

Kitérő és egy kis infó :)



Gondoltam, megosztok veletek néhány dolgot, amiről csak kevesen tudnak.
Az írás mellett régóta egyik kedvenc elfoglaltságom az interjú-készítés, főleg rajongói oldalaknak. Van, ami sajnos már nem elérhető, mivel törölték a site-ot, de akad, ami jelenleg is olvasható. Jó ideje erősítem egy Agatha Christie-vel foglalkozó oldal szerkesztői csapatát. (Nagy öröm számomra, hogy köztük lehetek, hiszen nekem Christie a best.
:D) Február 15-én lesz a bemutatója a Tíz kicsi négernek a Játékszín színpadán, ennek apropóján pedig már el is indult útján a kérdéseket tartalmazó dokumentum Szirtes Tamás tanár úr felé. :) Nagyon izgatott vagyok miatta, már alig várom, hogy egy szuszra végigolvassam az anyagot – miközben készre szerkesztem. :)


A másik kedvenc időtöltésem készítésük mellett az interjúk, riportok fordítása angolról. Agatha Christie rajongói is örülnek ennek, hiszen akadnak még, akik csak alig, vagy egyáltalán nem beszélik ezt a nyelvet. Boldog vagyok, ha új információval szolgálhatok a lelkes olvasóknak. :)


És most egy kis helyzetjelentés a regényemről:

Lassan, de biztosan közelítek a 100.000 karakterhez. Ez nálam nagy szó, hiszen korábban sokszor hagytam félbe egy-egy írást, vagy ha be is fejeztem, akkor is csak a hosszabb lélegzetvételű novellák közé sorolhattam volna be őket. Ami külön jó érzéssel tölt el, hogy az első fejezetet késznek ítéltem, bétámmal karöltve – már amennyire kész lehet valaha is. Egy író sosem elégedett teljesen a művével, de én ennél többet már nem tudtam belőle kihozni. Így is akadhat benne hiba. A másik dolog, hogy ma megfogalmazódott bennem a lezárás, klasszikus krimiről lévén szó ez nagy áttörés. Már csak le kell írnom, és a további függő ötleteimet beledolgoznom a köztes részbe. Reményeim szerint elkészülök vele az év végére, hogy remegő gyomorral beadhassam A pályázatra, így nagy betűvel. :D

Még jelentkezem, addig is szép hetet kívánok Mindenkinek, aki olvas! :)

Szeretettel, Andi :)

2014. január 22.

Eredményhirdetés – 100 szavas



A délelőtt folyamán kikerült a végeredmény az Aranymosás oldalára. Most sem kerültem be a legjobbak közé, de sebaj, szívesen játszom. Egyszer majd sikerül. :D A feladat világteremtés/városi legenda volt. És most íme a beadott írás:

Kimerülten szálltam fel a metróra. Rajtam kívül csak egy tagbaszakadt férfi és egy szőke nő tartózkodott a kocsiban. Ahogy robogtunk, éreztem, hogy egyre jobban körül ölel a félelem palástja. Nem bírtam levenni a tekintetem a férfi bicepsztől csuklóig futó tetoválásáról. Eszembe jutott a reggeli lapban megjelent rendőrségi felhívás, és amint megálltunk, fejvesztve menekültem le a szerelvényről. A nő követett, a férfi maradt. „Mi a baj?” – fordult hozzám a szőke. „Nem láttad a bal karján végigfutó töviskoszorút? Azt beszélik, pont ilyen van a metrós gyilkosnak is.” „Tévedsz. Neki a jobb karján van.” – mondta, majd feltűrte a pulcsija ujját: „Nézd csak!”

2014. január 21.

100 szónak is egy a vége :)


Holnap eredményhirdetés az Aranymosás oldalán az idei év első 100 szavas feladatával kapcsolatban. Érdekes megoldások születtek, közel negyvenen gondoltuk úgy, megmutatjuk, szerintünk milyen egy városi legenda.
De addig, míg várunk, álljon itt a tavaly Halloweenre írt kis szösszenetem:


– Hallo, Vín! Indulhatunk?
– Egy perc és kész vagyok. Kérsz valamit?
– Mid van?
– Szemgolyó nyalóka és hajcukor.
– Köszi, kihagyom. Tetszik a jelmezed.
– Nekem is. Belebújni viszont fél órámba került.
– De megérte. Dögös vagy benne.
– Csak sajnálom az előző gazdáját. Harcolt érte rendesen, de végül én nyertem.
– És ő most hol van?
– Elvitettem a kórházba. Csont és bőr volt szegény.
– Nem lep meg. Manapság mindenki csak fogyni akar. Tudsz adni egy vese turmixot? Kövérít a ruhám.
– Hogyne. De aztán siessünk, mert ha nem érjük el az éjféli hajót, itt ragadunk.

2014. január 16.

Béta mondja: dramaturgiával vigyázz!



Egy kedves bétám ma reggel felhívta a figyelmem egy kisebb dramaturgiai gubancra, amiért nem lehetek elég hálás neki. Tanácsai után megkérdeztem egy másik ismerősöm, akinek a véleményére sokat adok, aki korábban már olvasta az első pár fejezetet, amiket azóta már itt-ott átírtam/kiegészítettem.


A lényeg, hogy újabb ötletek születtek meg a regénnyel kapcsolatban, és ennek hatására kapásból bővülni fog egy fejezettel.. Így már gördülékenyebben megy majd az írás. :)

Tanulság: Ha írsz, mindig legyen tesztolvasód, amennyiben nem teszed nyilvánossá a történeted, de ne feltétlen szűk baráti körből, hiszen elfogultak tudnak lenni. Ha mégsem sikerül máshonnan „leakasztani” egyet-kettőt, akkor mindenképpen objektíven nézzék a művet, mintha nem tudnák, ki írta, így valamivel könnyebb észrevenni a logikai, dramaturgiai, nyelvtani bakikat.

2014. január 15.

100 szavas játék

Éljen!!!!!
Már nagyon vártam!

Pénteken, január 17-én 100 szavas írástechnikai játék lesz az Aranymosás weboldalán!

Nagyon szeretem őket, mert igazi kihívás mindegyik. Míg egyesek a kisujjukból kirázzák, addig másoknak sok időbe telik megalkotni a szöveget, melynek témája bármi lehet, ahogy a hangulata is. Korábban is részt vettem már néhányon, de akadt olyan is, ami kifogott rajtam. De a beérkezett megoldásokat látván nem is csodálkoztam ezen. A kiválasztottak minden esetben megérdemelten nyertek.

Izgatottan várom, az idei első feladatra mit találtak ki Aranymosóék! :)

2014. január 13.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt


VIGYÁZAT! CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!


Kép  forrása: Moly
Adott egy lány, Hannah Baker, aki öngyilkos lett.
Adott egy fiú, Clay Jensen, aki a lány titkos imádója.
És adott néhány másik fiatal, akik közvetve felelősek a lány haláláért.
Clay egy nap az iskolából hazaérve különös csomagot talál az ajtajuk előtt, melyet neki címeztek. Hét magnókazettát talál benne, melyen Hannah azokat az okokat sorolja fel, amik ahhoz vezettek, hogy véget vessen az életének. Clay egész éjjel a várost rója, elmegy a legtöbb helyre, ahol Hannah élete fordulatot vett, miközben végig a lány hangját hallgatja egy régi walkmanen. Mire a szalagok végére ér, az ő élete is gyökeresen megváltozik, és olyan összefüggésekre lel, melyeket korábban nem vett észre.

A szerzőnek ez az első megjelent könyve, s mint általában, ilyenkor bőven özönlenek a negatív kritikák, de adódik szép számmal lelkendező vélemény is.

2014. január 12.

Új év, új tervek…





Beléptünk 2014-be. Tiszta lappal kezdhet mindenki, itt egy újabb esély, hogy másként csináljunk dolgokat, mint ahogyan eddig – persze csak akkor, ha az épp nem a legcélravezetőbb volt. Tervem van néhány, és az idő majd eldönti, lesz-e lehetőségem véghez vinni őket. Legfőképpen azonban csak rajtam múlik. Mint írtam korábban, van egy kétéves kislányom, aki egy kis örökmozgó búgócsiga, szinte lehetetlen lefárasztani. Így írásra jobbára csak késő este van (lenne) időm, de addigra a fáradtság győz. Jobbára csak jegyzetelgetek, érdemi mennyiséget már régen sikerült legépelnem.