2018. július 6.

Egyszervolt pillanat

Valéria izgatottan készülődött, mint egy tinédzser, aki az első randevújára indul. Igaz, ők már túl voltak ezen, ő azonban minden alkalommal remegett. Maga sem értette miért, hiszen már negyvenöt is elmúlt. Tudta persze, hogy nem helyes, amit művel, s főleg az nem, hogy hazudnia kellett, de érezte, hogy ha most nem teszi meg ezt a lépést, akkor egész életében bánni fogja. Még akkor is, ha később kiderül, hogy jobban tette volna, ha marad, ahol van. Rajta nem fog múlni – mondogatta. Tervébe még legjobb barátnőjét sem avatta be. Félt, hogy lebeszélné – persze joggal, s mi több, sikerrel. Margit értett a nyelvén, és mindig nagyon meggyőzően érvelt, már fiatal koruk óta. Éppen ezért tartotta titokban mindenki előtt, hogy biztos legyen abban, nem fog meghátrálni.

2018. július 3.

Aki a virágot nem szereti...

Friss orgona-illat lengte be a környéket. A tavaszi szél háztól házig vitte, a falusiak pedig tudták: ahogy kinyílik a bokor, az utcát ellepik a legények, és mind Ervin bácsi kapuja körül fognak tolongani, hogy kapjanak egy ágat, melyet szívük hölgyének adhatnak. Nem voltak mohók és türelmetlenek, tisztelték az öreget és felnéztek rá. A lányok pedig irultak-pirultak, és büszkék voltak, hogy ők milyen nemes virágot kaptak.