2013. december 16.

Új ötlet


Néhány napja elkezdtem dolgozni egy új regényen – a többi pihen, és arra vár, hogy kibővüljenek, átíródjanak. maguktól persze nem fognak, de jelen pillanatban ennek a kriminek szentelem minden szabadidőmet, amiből nincs valami sok. A címe megvan, de legyen még titok. ;-)



Egy kis kedvcsináló:

1950-es évek, Anglia. Létezik egy kisváros, ahol legtöbbször gyerekes civódásokon kívül nem történik semmi. Ide érkezik meg a fiatal és céltudatos Noelle, hogy egy évek óta lakatlan hotelt újra felvirágoztasson. A renoválás közepette azonban egy régóta halott lány testére bukkannak az épülethez tartozó kis erdőben… Miután egy kisebb baleset következtében Noelle rájön, hogy ki az áldozat, a városka rendjének nyápic őrzőjével nyomozásba kezd: kinek állhatott útjában a fiatal szobalány és miért? Mi köze van hozzá a sikeres londoni írónak és egy pojáca színésznek? Honnan szerzett a lány annyi pénzt, hogy megmentse a családját a bukástól és a szégyentől? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresik a választ, miközben a gyilkos nem rest újból lecsapni.


Szeretettel, Andi

2013. november 13.

Az új tanuló


Marcinak hívták. Aprócska termetű, szeplős kisfiú volt, vörös hajjal, de bája nem ebben rejlett. Inkább a kisugárzásában, az élethez és az emberekhez való hozzáállásában. Tízévesen új iskolába került, mert az édesapja a nagyvárosban kapott munkát. Nem utasíthatta vissza, mert szükségük volt a pénzre, hogy a kisfiút taníttathassa. Tibor nem volt anyagias, de ha élni akartak, akkor költözni kellett. Negyven éves elmúlt, mikor a békés vidéki életet felcserélték a nagyváros nyüzsgő forgatagára.

2013. november 12.

Köd


A köd hirtelen szállt le a városkára. Annyira sűrű volt, hogy az emberek még az orrukig sem láttak. Az autók vagy csak lépésben haladtak vagy sehogy. Szinte minden megbénult. Ez a hirtelen jött időjárás segített valakinek abban, hogy tervét véghez vigye.

2013. november 11.

A pad



Barna volt. Nem túl sötét, nem túl világos. Egyszerűen csak: barna. Az ember keresve sem találhatna ugyanilyen mintázatú padot. Sokféle ember ült már rajta: gyerekek egyedül, gyerekek a szüleikkel, szülők gyerekeik nélkül, özvegyek, elváltak, magányosak, boldogok, boldogtalanok, felső-vezetők, munkanélküliek, hajléktalanok, és még sorolhatnám. 
Gyakran össze is firkálták, sőt, párszor késsel is véstek bele neveket, dátumokat. Ám amikor a tettes odament, hogy művét megmutassa barátainak, annak hűlt helyét találták.

2013. november 10.

Üdvözlet



Üdvözlet minden Olvasómnak!

Sokadik írói név és blog után – azt hiszem – megállapodtam. Nem lesz több változtatás, csak írás, írás, írás – amennyiben időm engedi (házi)munka és egy gyönyörű, maholnap 19 hónapos kislány mellett.

A neten 2010 óta találhatók meg írásaim, és abban az évben ért a megtiszteltetés (melyre álmomban sem gondoltam), hogy egy pályázatra beküldött novellám két másikkal egyetemben megjelent egy antológiában. Az esélytelenek nyugalmával írtam meg és adtam be, közben pedig vártam, milyen hatással lesz az olvasókra. A legtöbb szavazatot kapó novella bekerült a könyvbe, de közben a zsűri is tanácskozott. Az ő nyertesük lettem én. Ki sem tudom mondani, milyen jó érzés volt, mikor egyik este leültem megnézni a leveleim, és az oldal főszerkesztőjének üzenete várta a postafiókban, hogy megnyissam. El sem tudtam képzelni, vajon miért írt pont nekem. Kiderült, hogy ők az én novellámat tartották a legjobbnak, így automatikusan járt 10 A/5-ös oldalnyi ingyenes publikáció. Szóhoz sem jutottam. :)

Mivel a novellám nem volt olyan hosszú, nekiültem, és egy este alatt megírtam még két, rövidebb hangvételű szösszenetet. (Minél többször olvasom el őket, annál inkább tudom, hogy nem éppen a legjobbak, már ami a fogalmazást illeti, ezért mielőtt ide kikerülnek, csiszolok rajtuk egy keveset.) 

Addig is, fogadjátok szeretettel a fent említett, nyertes novellát (kicsit kikupálva).
Kellemes olvasást kívánok, s remélem, gyakran visszajártok majd!
Kritikát minden mennyiségben fogadok, legyen az pozitív vagy negatív. Az építő kritikákból lehet a legtöbbet tanulni, s nekem, írópalántának ez nagyon fontos.


Szeretettel: Andi