Karácsony

Békés, szeretetben gazdag,

boldog karácsonyt kívánok

minden kedves olvasómnak!

Megjelent a Hasadás!

Végre!
 

Alig hiszem, hogy hosszú hetek/hónapok után végre a kezemben tarthatom! 

A várt Ködfátyollal ellentétben a címe Hasadás lett, és a borító is nagyon szép!

Először kicsit megijedtem, azt hittem, rossz könyveket kaptam. De a tartalomjegyzék megnyugtatott. :) A 46-55. oldalon találhatók a novelláim.:) Fantasztikus érzés!. :D

Íme az előszó:

„Peregnek a hétköznapok…

képzeletünk összefolyik a valósággal. igyekszünk lépést tartani a világgal, becézve, dédelgetve emlékeinket is. közben észre sem vesszük, hogy elménk kettéhasadva küzd valóság és fikciók között vergődve, utat keresve a jövő felé, a múlt és jelen romjain keresztül.” (Bakos József)

Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok

Kép  forrása: Moly

Ismertető:

A Bloxham Szállóban három holttestet találnak – három különböző emeleten –, hasonló elrendezésben, mindegyikük szájában egy-egy mandzsettagombbal. A Scotland Yard fiatal nyomozója, Edward Catchpool kapja meg az ügyet, s nagy szerencséjére felbukkan Hercule Poirot is, hogy a segítségére legyen. Kis belga detektívünket eleinte lefoglalja, hogy éjt nappallá téve aggódik (???), ugyanis szentül hiszi, hogy nagy veszély leselkedik egy hölgyre, akivel kedvenc kávézójában (???) találkozott. Sőt mi több, biztos benne, hogy a Jennie néven megismert nő, és a szállóban talált holttesteknek közük van egymáshoz. S mivel a mandzsettagombokat párban árulják, már csak idő kérdése, mikor bukkannak rá a negyedik áldozatra.

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Kép  forrása: Moly

Ismertető:
Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.

Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.

De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?

A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.

Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

Szerkesztést nyertem…

… és még most is izgatott vagyok! :) *Olyan jól kigondoltam, mit is írjak ide, erre nem jönnek a szavak. Tipikus írós betegség. :D*

Az Aranymosás oldalán bizonyos időközönként játékok vannak, melynek nyertese szerkesztést nyer. Erről korábban már írtam, akkor írástechnikai feladat keretében. Most azok közül sorsoltak, akik május 9. és június 7. között megosztották véleményüket, benyomásaikat az idei pályázaton továbbjutott regények/mesék második fejezetéről. Én lettem a szerencsés.

Maga a szerkesztés egy olyan egyedülálló lehetőség, ami keveseknek adatik meg, ugyanakkor sokat lehet általa fejlődni. Régebben elolvastam az eddig felkerülteket, és most is csak azt tudom mondani, hogy ha tanulni szeretnél, akkor mindenképpen olvasd el és tanulmányozd őket. Lehet, hogy pont ugyanolyan hibákat ejtettél te is, de mivel a saját írásunkat ismerjük, nem feltétlenül vesszük észre benne.

Kíváncsisággal vegyes izgatottsággal várom, mit mondanak majd. :)

A szerkesztett változatot Veletek is megosztom majd, legyen az ítélet bármi(lyen). Nem fogom szégyellni, hiszen az is én vagyok, s ha már egy valaki sokat tanulhat belőle, akkor már megérte. :D 

Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra



Kép  forrása: Moly

Ismertető:
A szép és gazdag Olivia Uriarte élete romokban hever: férje elhagyja egy fiatalabb nőért, ráadásul a vagyonát is elveszíti. Egyetlen megoldást talál: megtervezi a saját meggyilkolását, és korábbi életviteléhez méltó helyszínt is választ hozzá: a Gyöngyöző cián nevet viselő luxus jachtot. Már csak megfelelő személy kell a kivitelezéshez, meghívja hát "legkedvesebb" ellenségeit egy földközi-tengeri hajókázásra. A nyílt tengeren aztán elkezdődik a gyilkos játék, s Olivia különös körülmények között csakugyan meghal. Ágata, a húga felcsap Miss Marple-nak, hogy kiderítse, kinek a lelkén szárad Olivia halála.

Gondolkozz, mielőtt ítélkezel!

Nagyon is igaz.

Mai világunkban sajnos egyre gyakrabban fordul elő, hogy úgy alkotnak véleményt az emberek másokról, hogy nem ismerik azok hátterét. Nem egyszer olvastam már ilyet, és ami a legszomorúbb, az az, hogy ezt felnőtt nők, legtöbbször családanyák tették. Nekem is van egy kislányom, sok gyermekekkel kapcsolatos oldalt követtem figyelemmel, de a rengeteg utálkozás, becsmérlés, miegymás után szépen sorban kitöröltem őket, és nem foglalkoztam velük.
Olyan helyet kerestem, ahol ilyen viselkedés nincs, vagy csak alig van jelen. Elszomorított, hogy anyák becsméreltek más anyákat, akik a csemetéikkel kapcsolatban kértek segítséget. Nem tehettek arról, hogy nem tudták az adott kérdésükre a választ. Legalább kérdeztek, és nem követtek el hibát.

Az illusztráción szereplő fiúkat egytől egyig lehet sajnálni.

A magányos fiút, aki egy szál virággal megy a temetőbe, hogy felköszöntse édesapját, akihez már sosem bújhat oda, és aki soha többé nem mesél neki esti mesét. Jómagam lassan betöltöm a harmincat. Idén lesz tizenhárom éve, hogy elvesztettem az édesanyám. Lelkileg nagyon megviselt, és ez olyan dolog, amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék. Velem is előfordult, hogy kicsit ittas egyén beszólt. Persze nem tudhatta, hogy de az anyázást azóta is nehezen viselem.

A másik három fiút azért sajnálom, mert nem kapták meg a szüleiktől, vagy azoktól, akik felnevelték őket, azt az alapnevelést, hogy ne ítélj elsőre! Gondolkozz, mielőtt mondasz valamit, mert nem tudhatod, mi zajlik a háttérben. Ha először látsz valakit, vagy többedjére, de nem ismered, ne alkoss róla látatlanban véleményt. Nem tudhatod, miért kopasz, vagy miért jár szakadt ruhákban. Azt sem, miért szült fiatalon, vagy miért vállalt egy újabb gyereket, amikor nem volt miből megélni. Ezerféle dolog rejtőzik mindezen dolgok mögött, sokan mégis csak arra képesek, hogy a szenvedőbe, a földön fekvőbe még egyet belerúgjanak. Ha segíteni nem tudsz, inkább maradj csendben.

Jó ideje kering az interneten egy történet, ami ugyanerre vonatkozik:

„Látod ott azt a terhes lányt? Megerőszakolták... És azt a fiút, aki most írja a háziját ? Egész előző este a barátját beszélte le az öngyilkosságról... Az az ember ott sebekkel? A hazájáért harcol... Nézd azt a punkot a parkban sörözni a haverjaival. Frissen diplomázott az orvosi egyetemen... Ott egy lány agyonsminkelve. Teljesen önbizalom hiányos, ennyi kell neki, hogy szépnek érezze magát... És látod-e azt a zokogó fiút? Az anyja haldoklik... És ott egy lány, aki ócska, riherongy ruhákban jár. A családjának még ennivalóra sem nagyon telik... Látod azt a kövér nőt? Betegségek miatt néz ki így... NE ÍTÉLD MEG AZ EMBEREKET ELSŐ LÁTÁSRA!!! Nem te éled az életüket!!!”

Antológia és más

 Facebook-oldalamon már írtam, de megteszem itt is: megkaptam az értesítőt, április végéig kell leadnom 10 A/5-ös oldalterjedelmű szöveget, ami bekerül a Holnap Magazin várhatóan júniusban megjelenő antológiájába. (Ebbe a kötetbe azok írásai kerülnek be, akik vagy a Tollforgató, vagy a novellapályázaton zsűrinyertesek lettek..) A címe még nem ismert, ahogy a borító tervezője sem, de amint kiderül, jövök az infóval. Három írásom (A fűzfa, A hang, Romantikus találka) eddig 5 oldalt tesz ki, még ennyit kellene írnom, az idő pedig vészesen fogy.

Egyszóval unatkozni nem fogok. :)

Teljen jól a hétvégétek!

Puszi, Andi

Zsűrinyertes lettem! :)

Tegnap este lehullt a lepel a Holnap Magazin februári zsűrinyerteseinek nevéről, és határtalan boldogsággal jelenthetem, hogy a Tollforgató kategóriában a beérkezett 16 írásból az enyémet találták a legjobbnak az ítészek!

Remélem, néhányan velem együtt örültök. Sokat jelent a támogatásotok, biztatásotok, s az, hogy itt vagytok velem.

Számomra ez hatalmas öröm és elismerés, és szeretném megosztani veletek. Nem dicsekvésképpen, hanem mert minden egyes olvasóm fontos számomra.

Ez a „díj” bizonyíték arra, hogy jó és igényes az, amit írok, valamint mutatja, hogy megéri egyedi történetek írni. Sokan biztosra mennek és inkább sablonos eseteket vetnek papírra, más-más megformálásban. Úgy álltam neki ennek a történetnek, hogy tudtam, mást szeretnék adni. Sikerült! :D

Meg szeretném ragadni az alkalmat, hogy itt is megköszönjem a HM zsűrijének, hogy az én Romantikus találkámat választották!

További szép hétvégét kívánok Mindenkinek! ;)

Andi

A hang

A fák ágai vad táncot jártak, morajlott az ég, dörgött és villámlott. Az egyre kövéredő esőcseppek ritmusosan koppantak cserépen, autón, reklámtáblán. Esernyő nyílt, taxi-ajtó csapódott, esőkabát suhogott, rohanó léptek zaja hallatszott a zsúfolt utcán. Ő azonban nyugodtan sétált. Néha megállt egy-egy pillanatra, körülnézett, aztán az éjsötét ég felé emelte tekintetét, hagyva, hogy a víz lemossa ráncos arcáról az élet porát. Megborzongott, majd az aluljáró felé vette az irányt.

Pályázatok és hírek

Ma járt le a határideje egy pályázatnak, amire neveztem egy, a blogra még fel nem került írásommal. Ezt a Liget folyóirat hirdette meg, Sötétben a hangok címmel. Egy csoporton belül többen is megpróbáltuk, de eddig mindössze egy ember jelezte, hogy elfogadták az anyagát – bár neki nem ez az első, így otthonosabban mozog a kiadó berkein belül, ergo jobban tudja, milyen típusú írásokat várnak. Sok konkrétumot nem adtak meg, én egy 2400 karakteres novellát adtam be. Mára vagy holnapra várom a választ. Drukkoljatok! :)

A Holnap Magazin oldalán tegnapra ígérték a zsűrinyertesek kihirdetését, de még nem tudni, kik lettek a szerencsések. Itt minden pályázó esélyes, függetlenül attól, nyert-e a szavazás során vagy sem. Szóval: drukk ismét! :)

A készülő regényemhez kerestem bétákat, szerencsémre többen is elvállalták: korukat és nemüket nézve vegyesen. Erre is érdemes odafigyelni, ha nem konkrét közönségnek írsz, hisz ami egy férfinak tetszik, nem biztos, hogy egy nőnek is fog, vagy egy fiatalabbnak lehet, hogy bejön, de felnőttnek nem. A jelentkezőknek körülbelül a fele már írt javaslatokat, eddig pozitív irányba dől a mérleg, de kivárom, mit szólnak más korosztályhoz és nemhez tartozók.

Szép napot mindenkinek! :)

Andi

Sabine Durrant: A hátam mögött

Kép  forrása: Moly

Élvezettel vetettem bele magam a könyvbe, kézhez vétel után rögtön bele is fogtam. Az ismertető megragadott, igazi kihívásnak éreztem az ajánló azon mondatát, miszerint „Minden adott benne, hogy az olvasó megfejtse, ki volt a tettes, de mégsem jön rá.” Nem tudom, ezt ki írta, de tévedett. Én rájöttem, és – többek között – ezért hatalmasat csalódtam.

Már a könyv első 1-2 fejezete után, mikor megismerjük a főbb szereplőket, írtam magamnak egy listát, kik lehetnek az elkövetők. A tényleges tettest írtam az 1. pontba. Valahogy adta magát a fülszöveg alapján.

Romantikus találka

A nap lassan bukott alá a park mögött, narancsos fénye megvilágította a kis tó tükrét. A tavirózsa levelén unottan ülő béka álmosan pislantott, majd nagy csobbanással eltűnt a víz mélyén. Lágy szellő lengedezett, táncolt a fák ágaival, majd tovaszökkent, hogy fodrokat mintázzon a langymeleg vízre. Ekkor tűnt fel ő, jobbján ápolatlan keverék kutyussal. Koszos, szakadt ruhában, hátán ócska hátizsákkal lépdelt, majd körülnézett és letelepedett egy közeli padra. Várta, hogy besötétedjen, hogy egyedül lehessen gondolataival. Táskája mélyéről száraz kenyércsücsköt halászott elő: letette a kutya elé a földre, aki azonnal nekilátott kései, szerény vacsorájának. Ő maga egy ideig csak nézte a naplementét, a fészkeik felé szárnyaló madarakat, majd egy régi könyvet emelt ki holmijai közül. Az utcai lámpa megvilágította a kopott borítót, melyet műanyag fólia ölelt védelmezőn. A lapok sárgák, pecsétesek voltak már; az élet pora és oly sok emléke köszönt vissza róluk. Romantikus találka – ez állt a kemény fedlapon. Sokatmondónak tűnt, és az is volt. A férfi, amikor először találkozott vele, majdnem visszatette a kihalt pályaudvar padjára, ahol találta, hiszen biztos volt benne, hogy unalomig ismételt történetet rejt. Azonban ügyetlenségében kiejtette kezéből, mire a könyv tompa puffanással esett a peronra, majd szétnyílt valahol a közepén. Elég volt egy pillantást vetnie az elé táruló sorokra, azok máris magukba szippantották. Az azóta eltelt tíz évben le sem tette: amint elolvasta az utolsó szót is, már lapozott is az elejére. Mióta magánál hordja, már vagy százszor járt a zöldellő réten, a szegény, hontalan vándor porlepte cipőjében, hogy a végső fejezetben a nap utolsó sugarával nyugovóra térjen kedvese ölelő karjai között.

Nyomtatásban megjelent itt.

Olvasói aktivitás, avagy a vélemények és a kritikák fontossága



Mivel a napokban a Penna oldalán kiválasztott lett az írásom, lehetőséget kaptam, hogy egy megadott témában cikket írjak. Örültem a felkérésnek, hiszen nagyon sok kezdő író szontyolodik el, mikor látja, hogy nem olvassák és véleményezik. Remélem találtok benne hasznos dolgokat. :)

A fűzfa

A fűz csendesen nézte a szellőt, ahogyan merészen szelte a levegőt, hogy csak néha álljon meg egy-egy fűszálnál, hogy csókjával megtisztelje, aztán ússzon tovább a mező felett. Vadvirágok, búzakalász, pillangó, madár… mind táncpartnerei lehettek pár percre. Legjobban azonban az ő ágai örültek, mikor a langyos szellő keringőzni hívta. Szerelmük tiszta volt, őszinte, és az idők kezdete óta tartott, noha a fűz tudta, hogy a szél kiváltságosabb helyzetben van nála: oda megy és akkor, amikor csak akar, nincs helyhez kötve, mint ő maga.

Napról napra keserédesebben nézte végig, ahogyan kedvese kacérkodik a nefelejccsel és a kukoricával, vagy ahogyan együtt úszik a sárgarigókkal. Tudta jól, nem láncolhatja magához örökre, mégis, ilyenkor hatalmas szíve elvesztette egy darabját. Új ágai, és azok leveleinek születése ugyan boldogsággal töltötte el – ahogyan az anyát a gyermekéé –, de hiányzott neki a társ, aki örökké vele marad, aki sosem hagyja el. Hiszen a levelek elsárgulnak és lehullanak, az ágakat pedig letörheti egy hevesebb vihar.

– Hát senki nincs, aki társául választana?

Néma kiáltását először a nap hallotta meg.

– Én veled vagyok. Melegítelek, ha fázol.

– De te sem ragyogsz fent az égen állandóan. Éjjelente máshol jársz, más valakire veted sugaraid, más orcáját simogatod. Nekem olyan valakire van szükségem, aki éjjel-nappal mellettem van és sosem hagy el.

Később nekieredt; az eső cseppjeivel küldte el a fűznek válaszát:

– Apró csókokat lehelek rád és leveleidre, megfürdetlek, ha a szél az erdők-mezők porával bepiszkít.

– Hálás is vagyok érte neked, de te sem hullajtod cseppjeid örökké – szomorodott el még jobban a fűz. Ekkor különös hangot hallott, valahonnan mélyről, a gyökerei felől.

– Akkor reám van szükséged – szólt a föld. – Nem látod, drága, kicsi fűz, hogy mennyire szeretlek? Etetlek, ha éhes és itatlak, ha szomjas vagy. Táplállak, mert fontos vagy nekem. Szorosan ölelem gyökereid, hogy a vihar ne szakítson el tőlem, bármennyire is haragos kedvében van. Örökké veled vagyok, minden pillanatban.

A fűz kérges testét melegség járta át, szíve újra egy darabban dobogott, mert már tudta, hogy létezik a feltétlen, igaz szeretet.

Nyomtatásban megjelent itt.

Első kritika a blogról :)

Megérkezett az első kritikám:

„…eddig is nézegettem már, olvasgattam olykor. Elmentettem azon blogok közé is, amiket nyomon követek időközönként :) Ha külsőségekből indulunk, nem túlbonyolított sablont használsz, mégis igényes, hangulatos az oldal, jó betérni és nálad maradni. A bejegyzések mind-mind téged tükröznek, az érdeklődési körödet, de mégis bevonod az olvasókat, ahogyan megosztod a gondolataidat, híreket, információkat, melyek másoknak is érdekesek lehetnek és felkelthetik az érdeklődésüket. Láttam, hogy olvashatunk tőled írásokat, olykor megosztasz egy-egy újdonságot az Aranymosás oldaláról és nagyon kedves volt tőled, hogy még a Pennán történő dolgokról is említést teszel. :) Tanulságos, informatív, érdekes dolgokról írsz, amiket jó elolvasni, nyomon követni.”

Nem lehetek elég hálás érte Szattinak, a Penna bloggerének, hiszen a véleménye azt tükrözi, jó és igényes, amit csinálok. Ez pedig hatalmas öröm számomra. :) Itt is köszönöm Neked, Szatti! :)

Interjú – Szirtes Tamás

Korábban említettem hogy az írás mellett különösen kedves számomra az interjú-készítés, és éppen dolgozom egy újon. Nos, a mai napon végre elkészült és – úgymond – teljes pompájában ragyog. :)

Szirtes Tamás rendezőt az És már senki sem című, a Játékszín színpadán február 15-én bemutatásra kerülő Agatha Christie-színdarab kapcsán kérdeztem rendezésről, előkészületekről, változtatásokról és magáról a krimi királynőjéről.

Már csak néhány napot kell aludnunk, és a Játékszín bemutatja Agatha Christie klasszikusát, az és már senki sem…-et. Ennek apropóján készítettem interjút Szirtes Tamással, a darab rendezőjével. A megvalósulásért külön köszönet illeti Győrfi-Forgács Beátát.

Eredményhirdetés – 100 szavas

A délelőtt folyamán kikerült a végeredmény az Aranymosás oldalára. Most sem kerültem be a legjobbak közé, de sebaj, szívesen játszom. Egyszer majd sikerül. :D A feladat világteremtés/városi legenda volt. És most íme a beadott írás:

Kimerülten szálltam fel a metróra. Rajtam kívül csak egy tagbaszakadt férfi és egy szőke nő tartózkodott a kocsiban. Ahogy robogtunk, éreztem, hogy egyre jobban körül ölel a félelem palástja. Nem bírtam levenni a tekintetem a férfi bicepsztől csuklóig futó tetoválásáról. Eszembe jutott a reggeli lapban megjelent rendőrségi felhívás, és amint megálltunk, fejvesztve menekültem le a szerelvényről. A nő követett, a férfi maradt. „Mi a baj?” – fordult hozzám a szőke. „Nem láttad a bal karján végigfutó töviskoszorút? Azt beszélik, pont ilyen van a metrós gyilkosnak is.” „Tévedsz. Neki a jobb karján van.” – mondta, majd feltűrte a pulcsija ujját: „Nézd csak!”

100 szónak is egy a vége :)

Holnap eredményhirdetés az Aranymosás oldalán az idei év első 100 szavas feladatával kapcsolatban. Érdekes megoldások születtek, közel negyvenen gondoltuk úgy, megmutatjuk, szerintünk milyen egy városi legenda.

De addig, míg várunk, álljon itt a tavaly Halloweenre írt kis szösszenetem:

– Hallo, Vín! Indulhatunk?

– Egy perc és kész vagyok. Kérsz valamit?

– Mid van?

– Szemgolyó nyalóka és hajcukor.

– Köszi, kihagyom. Tetszik a jelmezed.

– Nekem is. Belebújni viszont fél órámba került.

– De megérte. Dögös vagy benne.

– Csak sajnálom az előző gazdáját. Harcolt érte rendesen, de végül én nyertem.

– És ő most hol van?

– Elvitettem a kórházba. Csont és bőr volt szegény.

– Nem lep meg. Manapság mindenki csak fogyni akar. Tudsz adni egy vese turmixot? Kövérít a ruhám.

– Hogyne. De aztán siessünk, mert ha nem érjük el az éjféli hajót, itt ragadunk.

100 szavas játék

Éljen!!!!!

Már nagyon vártam!

Pénteken, január 17-én 100 szavas írástechnikai játék lesz az Aranymosás weboldalán!

Nagyon szeretem őket, mert igazi kihívás mindegyik. Míg egyesek a kisujjukból kirázzák, addig másoknak sok időbe telik megalkotni a szöveget, melynek témája bármi lehet, ahogy a hangulata is. Korábban is részt vettem már néhányon, de akadt olyan is, ami kifogott rajtam. De a beérkezett megoldásokat látván nem is csodálkoztam ezen. A kiválasztottak minden esetben megérdemelten nyertek.

Izgatottan várom, az idei első feladatra mit találtak ki Aranymosóék! :)

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

VIGYÁZAT! CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!



Kép  forrása: Moly

Adott egy lány, Hannah Baker, aki öngyilkos lett.

Adott egy fiú, Clay Jensen, aki a lány titkos imádója.

És adott néhány másik fiatal, akik közvetve felelősek a lány haláláért.

Clay egy nap az iskolából hazaérve különös csomagot talál az ajtajuk előtt, melyet neki címeztek. Hét magnókazettát talál benne, melyen Hannah azokat az okokat sorolja fel, amik ahhoz vezettek, hogy véget vessen az életének. Clay egész éjjel a várost rója, elmegy a legtöbb helyre, ahol Hannah élete fordulatot vett, miközben végig a lány hangját hallgatja egy régi walkmanen. Mire a szalagok végére ér, az ő élete is gyökeresen megváltozik, és olyan összefüggésekre lel, melyeket korábban nem vett észre.

A szerzőnek ez az első megjelent könyve, s mint általában, ilyenkor bőven özönlenek a negatív kritikák, de adódik szép számmal lelkendező vélemény is.