Interjú – Szirtes Tamás

Korábban említettem hogy az írás mellett különösen kedves számomra az interjú-készítés, és éppen dolgozom egy újon. Nos, a mai napon végre elkészült és – úgymond – teljes pompájában ragyog. :)

Szirtes Tamás rendezőt az És már senki sem című, a Játékszín színpadán február 15-én bemutatásra kerülő Agatha Christie-színdarab kapcsán kérdeztem rendezésről, előkészületekről, változtatásokról és magáról a krimi királynőjéről.

Már csak néhány napot kell aludnunk, és a Játékszín bemutatja Agatha Christie klasszikusát, az és már senki sem…-et. Ennek apropóján készítettem interjút Szirtes Tamással, a darab rendezőjével. A megvalósulásért külön köszönet illeti Győrfi-Forgács Beátát.

Először is nagyon szépen köszönjük Tanár Úr, hogy elfogadta a felkérést, hiszen nem sokára itt az ÉS MÁR SENKI SEM, avagy a Tíz kicsi néger premierje. Honnan jött az ötlet, hogy színpadra állítsa Agatha Christie e remekművét?

Tulajdonképpen ez a Játékszín, Németh Kristóf és Bank Tamás ötlete volt. A Játékszín idei évadának talán az egyik legfontosabb bemutatója ez, és én örömmel fogadtam a gondolatot.

Most először rendez Christie-darabot. Hosszas várakozás és tervezés előzte meg? Meddig tartottak az előkészületek?

Hosszas várakozás és tervezés, igen… A tervezés és az előkészületek egyik legfontosabb eleme volt, hogy új fordítás készült. Galambos Attila fordítóval a szövegen közösen és hosszan dolgoztunk, ez néhány hónapos munkát igényelt. Ugyancsak hosszú időt vett igénybe a díszlet és a zene megtervezése, kigondolása. Ezek nagyon fontos elemei az előadásnak és mindkettőt filmszerűen használjuk, nem pusztán aláfestésként. A zene együtt lélegzik a darabbal, így tökéletesen tükrözi az érzelmi állapotokat.

Az és már senki sem…-et hazánkban többször is bemutatták 1946 óta, legutóbb tíz éve. Ön szerint ez a mű is azok közé tartozik, amiket érdemes néhány évente leporolni, és friss szereplőkkel, új szemmel bemutatni?

Érdemes leporolni, ráadásul friss szereplőkkel, feltétlenül! Agatha Christie a műfaj klasszikusa, és a világhír az soha nem véletlen. Nemcsak a krimije fantasztikus, a pszichológiának, az emberi léleknek és a lélek működésének is nagy tudója. Tulajdonképpen ez a darab túl azon, hogy krimi, nagyon érdekes lélektani dráma is.

Amikor rendez, mennyire tartja fontosnak a forrás műhöz a hűséget?

Maximálisan. A színház és az előadó művészet valójában egy interpretáló művészet. Egy szerző gondolatát szólaltatják meg. Mi az előadóművészi szabadsággal rendelkezünk, a megfogalmazás hogyanjával, de az, hogy mit szólaltatunk meg, az ugyanúgy működik, mint ahogy karmesterek vezénylik nagy zeneszerzők műveit, csak mi nagy írók műveit szólaltatjuk meg.

Gondolkodott-e minimális modernizálásban?

Épp ellenkezőleg. Ennek a darabnak a kor, amiben játszódik – vagyis a harmincas évek vége, negyvenes évek eleje –, az a tökéletes helyszíne. Azóta a technika annyit fejlődött, hogy bármilyen kimozdítás az időből egyéb beavatkozásokat vonna maga után, és azt én nem akartam.

Ugyanúgy meghallgatás alapján választották ki a szereplőket, vagy volt, akiről rögtön tudta, hogy„Igen, ő pont olyan, mint…”?(Megemlíteném, Benedek Miklós már másodjára kap szerepet ebben a darabban: épp a fent említett 2004-es előadásban alakította Lawrence Wargrave bírót. Felmerült, hogy most is őt játssza?)

Nem merült föl, Gálvölgyi János nagyszerű… és ezerszínű színésznek ismerem, akinek nagyon erőteljes a drámai vénája. Benedek Miklós pedig kiválóan alkalmas a tábornok szerepére is. Egyébként azt kell, hogy mondjam, hogy természetesen, mint nagy színészek esetében, fordítva is elképzelhető egy ilyen.

Van köztük olyan, aki nagy rajongója a krimi királynőjének?

A próbák jelentős része azzal telik el, hogy csodáljuk Agatha Christie technikáját, emberismeretét, lélekismeretét, és azt hiszem, hogy az egész csapat nagy tisztelője.

Van különleges technikája, amivel hozzálát a rendezésnek vagy – mivel minden darab más és más – sodródik az árral? Mi az, amit mindig szem előtt tart, amitől soha nem tér el?

Rendezői szempontból ez egy rendkívül nehéz darab. Elsősorban azért, mert miközben igényli a jelentős színészi egyéniségeket, ugyanakkor a csapatmunkát is. Egyszóval nagy egyéniségeknek kell nagyon erőteljesen együttdolgozni. Itt a közös hatások, tehát a tíz ember együttes színpadi jelenléte nagyon föl tudja erősíteni egymást. De ugyanakkor, ha nem egy irányba húznak, vagy dolgoznak, akkor a szituációk feszültségét elveszik. Tehát a rendezés fő dolga az elemzés és egy nagyon erőteljes összehangolása a dolognak.

Korábban milyen kapcsolatban állt az írónő munkásságával? Olvasta a könyveit? Esetleg volt szerencséje eredetiben megtekinteni egy-egy színdarabot?

Kezdő rendező koromban, a József Attila Színház műsorára tűzött egy, a Gyilkosság a paplakban című Agatha Christie darabot. Ott rendezőasszisztens voltam. Természetesen nagyon sok filmjét láttam, pl. az Orient Expresszt, a Miss Marple-filmeket, de rendezőként most találkozom vele először.

Mit jelent Önnek Christie? (Mindenkori) bűnügy rejtvényét, a hiteles pszichológiát, az adott kor Angliájának megjelenítését, a (színpadon is) működőképes dramaturgiát, a pőre szórakozást/izgalomkeltést, esetleg mindezek keverékét?

Egy zseniális személyt jelent, akit elsősorban a bravúros pszichológiai tudása és a helyzetismeret jellemez.

Ha lehetősége adódna, rendezne újabb Christie-t? Mondjuk egy Poirot- vagy Miss Marple-darabot?

Feltétlenül. Azt nem tudom, hogy melyiket – Poirot- vagy Miss Marple-darabot. De azért ez a produkció – és remélem ez így megy végig – nagyon nagy kedvet csinált nekem további Agatha Christie-khez.

Ön szerint melyik mai színészeink lennének a legalkalmasabbak a belga detektív és az ősz hajú vénkisasszony szerepére?

Szerintem Poirot-t nagyon sokféleképpen és nagyszerűen ki lehetne osztani, egészen váratlan, jó megoldások lehetnek. Még ebben a szereposztásban is van olyan, aki játszhatna Poirot-t. Miss Marple-re nem tudok hirtelen válaszolni. Biztosan van olyan is, de most hirtelen nem tudok mondani senkit.

Végezetül mit üzenne a hazai Christie-rajongóknak?

Ha jót akarnak, jöjjenek el a Játékszínbe, és nézzék meg a Tíz kicsi néger-t.

Nagyon szépen köszönjük, hogy megtisztelt minket válaszaival. További sok sikert kívánunk Önnek!