Lori Nelson Spielman: Álomlista

Kép  forrása: Moly

Fülszöveg:

A 34 éves Brett Bohlingernek minden földi jó megadatott az életben, amire egy nő vágyhat – gazdag család, semmi felelősség, sármos pasi –, vagy mégsem? Szeretett anyja halálával az ő élete is összeomlik, és a hátrahagyott végrendelet csak ront a helyzeten. Eszerint ugyanis kizárólag akkor jut hozzá az örökségéhez és a szülők által kívánt boldogságához, ha lépésről lépésre megvalósítja gyermekkori álmait.

Kutyát és lovat még nagyjából könnyen be lehet szerezni, stand-up komikusként sem bonyolult égetni magunkat, de régi barátságok felújításához már jelentős bátorság kell, és akkor még nem is beszéltünk a saját hivatásunk és a szerelem megtalálásáról, vagy éppen a gyermekvállalásról!

Rejtő Jenő: A végzetes gyűrű

Kép  forrása: Moly

Igaz, ezt sem ma olvastam, és a Molyon sem szerepel az olvasmánylistámon (főleg, mert Az úr a pokolban is úr c. íráshoz nem volt szerencsém).

Amúgy A végzetes gyűrű egy érdekes, néhol meglepő fordulatokkal tarkított történet. A szereplőket is meg lehet kedvelni.

Giulietta Fiore: Párnás Fülű Fáni a dzsungelben

Kép  forrása: Moly

Kiskoromban kaptam ezt a könyvet, és úgy emlékszem, sokszor forgattam. Amit az is bizonyít, hogy már elég lazák benne a lapok. :D Nagyon aranyos és tanulságos kis mese, a lassan hároméves kislányomnak is már többször elolvastam.

Nem csak ez, de a többi része is érdekes. Fáni ugyan nem lett a kedvencem, és talán soha nem is lesz, de azokban, akik az ő hibájába esnek bele, becsülendő, ha megbánják a viselkedésüket. Úgy gondolom, nagyon sokat tud tanítani egy kisgyermeknek egy ehhez hasonló könyv. :)

Agatha Christie: A barna ruhás férfi

Kép  forrása: Moly

Ismertető:

Anne Beddingfeld igazi kalandregény-hősnő: merész, önálló, szép és félárva. Egy baja van csak, a faluban, ahol él, kaland csak a filléres regényekben és a moziban terem. Édesapja halála után azonban Londonba kerül, és tanúja lesz, amint egy férfi ijedtében a földalatti síneire esik és meghal. A halál beálltát megállapító orvos pedig elveszít egy cédulát. De a cédulának naftalinszaga van, mint a halott kabátjának! Mit jelenthet az öt számjegy és a két szó a papírszeleten? És miért akart megnézni a halott egy Temze-parti házat, amit tulajdonosa, Sir Eustace Pedler, bérbe kíván adni? Amikor aztán egy meggyilkolt nőt találnak ebben a házban, Anne akcióba lendül. Nem zavarja, hogy egyedül van, hogy koldusszegény, a gyilkossággal vádolt, titokzatos „barna ruhás férfi” nyomába veti magát. Nyomoz a tetthelyen, a Malomházban, Londonban, óceánjárón, Dél-Afrikában. Megismerkedik egy parlamenti képviselővel, egy társasági szépasszonnyal, Race ezredessel és egy titkárral, aki a Borgiák fő méregkeverője lehetne külseje alapján.

Agatha Christie: Bűnszövetkezetben

Kép  forrása: Moly

Ismertető:

Tommy és Tuppence a titkos ellenfél leleplezése után összeházasodtak és boldogan éltek. Egyetlen apró felhő volt csak házasságuk egén: Tuppence unatkozott. Amikor egy frissen előhívott fényképen Tommy egy tündért fedez fel a kandallójuk rácsán, Tuppence abban reménykedik, hogy majd teljesíti három kívánságukat. És valóban: Mr. Carter megbízza őket a Nemzetközi Nyomozó Iroda vezetésével. A két fiatal kalandornak ez testhezálló szerep. Mire az utolsó fejezetben sikerül leleplezniük a bolsevik titkos ügynököt, megoldanak jó néhány titokzatos bűntényt és eljátsszák a huszadik század első negyedének minden híres nyomozópárosát, Sherlock Holmestól és Watson doktortól Hercule Poirot-ig és Hastings kapitányig.

J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Ismertető:

Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal…
Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól, döbbenetes leleplezésektől viharos választáson? A The Casual Vacancy (Átmeneti üresedés) a páratlan mesemondó új alkotása az első olyan regény, amelyet Rowling a felnőtteknek írt.

Agatha Christie: Az elefántok mindenre emlékeznek

Kép  forrása: Moly

Mrs. Ariadne Oliver kifejezetten utálja az irodalmi összejöveteleket, egy nap azonban kénytelen részt vennie egyen. Tart az estétől, és amikor egy akaratos nőszemély – bizonyos Mrs. Burton Cox – leszólítja, már tudja: bár maradt volna inkább otthon. A nő elmeséli, hogy fia elvenni készül Mrs. Oliver keresztlányát. Celia szülei évekkel korábban kettős önygilkosságot követtek el, Mrs. Burton-Cox pedig azt akarja tudni, ki lőtt először. Az írónő azonnal visszautasítja a segítséget, azonban kíváncsisága erősebb, és kitől mástól kérne tanácsot, mint a híres-neves Hercule Poirot-tól.

Régi bűnnek hosszú az árnyéka – tartja a mondás.

Agatha Christie: A Greenshore-gloriett

Kép  forrása: Moly

Mrs. Oliver, a híres detektívregény-írónő egy nap izgatottan hívja fel Hercule Poirot-t. Laptonban, a Stubbs-birtokon ugyanis elvállalt egy „Gyilkosvadászat” nevű játékot, de attól fél, hogy valódban rossz dolog van készülőben. Szimata nem csal, és a játékból hirtelen valóság lesz…

Agatha Christie eme novellát eredetileg jótékonysági célra írta meg még 1954-ben, hogy az abból befolyt összegből a Churston Ferrers-i templomnak új festett üvegablakokat tudjanak venni. Azonban mikor elkészült a történettel, látta, hogy túl hosszú, ezért úgy döntött, inkább kibővíti – így született meg a Gyilkosvadászat –, és ír egy másik novellát – ez lett a Greenhaw Bolondvára.

Egy szó, mint száz, a novella – ami a fő cselekményt illeti – nem tér el a regénytől, csupán – értelemszerűen – rövidebb lett. Könnyed, élvezhető, bár az, annak, aki előbb a regényt olvasta, talán túl hirtelenek a történések és gyors lefolyású a történet.

Én mindkét könyvet szeretem.

Elmélkedés az olvasásról

 

 Amikor olvasunk, egy teljesen más világ szippant minket magába. Új embereket, helyeket,

Vegyünk egy példát. Sokáig azt hittem, hogy általánosban nem szerettem olvasni. De később rájöttem, hogy csak a sok kötelező olvasmány miatt gondoltam így. Egy régi naplómban megtaláltam egy bejegyzést Frances Hodgson Burnett: A kis lord című könyvéről. Lejegyeztem, mikor álltam neki és mikor fejeztem be. És elindult a lavina: sorra jutottak eszembe azok a rövidebb-hosszabb könyvek, amikkel tizenéves koromban találkoztam: George Sand: A kis Fadette, Mezey Katalin: Lyukak az osztálykönyvben… Néhány még ma is megvan, és állítom: a csíkos és pöttyös könyvek igazi klasszikusok, amiket minden fiatalnak el kellene olvasnia. :)

Igaz, már nem emlékszem kristály tisztán minden régebbi olvasásomra, sőt, soknak még a címére sem, de abban biztos vagyok, hogy sokat tettek hozzá a személyiségemhez. Kevesebb lennék nélkülük.

Proust-kérdőív

Ezt a kérdőívet a WMN oldalán találtam, és gondoltam: miért ne. Saját magunkról is sok mindent megtudhatunk, míg a kérdéseket olvassuk és a válaszokon agyalunk. Nem egy ötperces teszt, az egyszer biztos. Akinek kedve van, töltse ki bátran. :)