2015. február 10.

Gillian Flynn: Holtodiglan

Kép  forrása: Moly


Spoileres értékelés, csak akkor olvasd el, ha már befejezted a könyvet!





Egy szép nyári napon Amy és Nick Dunne ötödik házassági évfordulójukra készülődnek. Pár órával később a gyönyörű és okos nőnek nyoma vész. Kezdetét veszi a nyomozás, s ki más kerülhetne a rendőrök látókörébe, mint a férj…

Az ajánló nagyon tetszett, így nem volt kérdés, el szeretném-e olvasni a könyvet. Bíztam a fordulatokban, s ebből nem is volt kevés, szinte minden fejezetre jutott egy. Ahogy haladtunk a vége felé, persze egyre jobban kibontakozott a ki-mit-miért-hogyan-merre-meddig. Az írónőnek sikerült megutáltatnia velem mindkét szereplőt, és ha nem tévedek, akkor másokkal is.

Ennyire erős jellemábrázolással ritkán találkozni, ahol ilyen magas szinten ismerhetjük meg a szereplőket. Szinte teljesen lecsupaszítódnak, nem marad titkuk.

Viszont azt is el kell mondjam, hogy a vége nem tetszett. Talán az igazságérzetem mondatja ezt velem, de hatalmas csattanót vártam (kb. mint A bűnös c. filmben). Ami felteszi az i-re a pontot. Lezár egy történetet. Általában a krimiknél/thrillereknél egyre fokozódik a feszültség, ahogy a vége felé közelítünk. Itt azonban a szépen felfelé ívelő görbe hatalmasat zuhan. Mintha lemaradt volna valami.

Hiányérzet, kérdések… akad mindből. Zavart, hogy Desi alibijének nem néztek utána. Simán kiderülhetett volna, hogy aznap még csak nem is járt Carthage közelében, így rögtön borult volna Amy sztorija.


Itt nem éreztem lezárást, csak még több kérdést, és igen is, kérem a csattanót. Így nem lehet abbahagyni egy könyvet! Nem fair az olvasókkal szemben. :( Irgum-burgum!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése