2015. március 8.

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei


Kép  forrása: Moly
Ez a könyv tipikus példája annak, hogyan kell elszúrni egy alapjában véve jó ötlet kidolgozását. Nevetséges, logikátlan történet, amolyan se füle, se farka.

Cím alapján sokkal jobb könyvet vártam. Kellően kísértetieset, borzongatót. Erre kaptam egy lightos valamit. Sajnos pontosabban nem tudom megfogalmazni a csalódottságomat. Mintha egy nagy egészből kiragadott kisebb történetet olvastam volna. Voltak benne jó ötletek, ám ezek kevésbé frappánsan lettek kivitelezve.



A szereplőket nem igazán tudtam szeretni, kizárólag Valentinával tudtam szimpatizálni, és átérezni a gondját. A többiek bőven hagynak kívánni valót maguk után. Még talán Martin és Marijke karakterei voltak azok, akik valami kis pluszt hozzáadtak a történethez.

Elspeth jelenléte eleinte érdekes volt, aztán jelentőségét vesztette. A titok fényében értelmetlenül és önzően cselekedett. Amúgy a legtöbben tettek arra, mit akar a másik, csak a saját érdekeik számítottak. És itt annyira kivételt sem tudok említeni.

Érdemben ennyi. Kevés szereplő volt, mégsem voltak kiforrottak és kidolgozottak. Szinte végig lapos és unalmas volt a könyv. Amikor pedig még olvastam volna tovább, már a köszönetnyilvánítás jött.

Ennyit a modern kísértethistóriákról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése