Agatha Christie: Négy színmű

Ismertető:

Agatha ​​Christie rendkívül sikeres drámaíró is volt. Születésének 120. évfordulóján ezzel a kötettel tisztelgünk előtte.

Az egérfogó 

A behavazott, a világtól teljesen elvágott fogadóban megjelenik a rendőrség embere. „Gyilkos van önök között, és megint lecsapni készül!” A híres darab már 57 éve egyfolytában színpadon van Londonban.

A vád tanúja 

Leonard Vole-t gyilkossággal vádolják. Egyetlen ember menthetné meg az akasztófától: a felesége. Ő azonban váratlanul férje ellen fordul. A tárgyalóteremben aztán minden titokra fény derül…

Ítélet 

Ez a darab kakukktojás: noha van benne gyilkosság, gyilkos és bírósági tárgyalás, valójában lélektani dráma. Az ismert tudós tolószékhez kötött feleségével és kettejüket ellátó unokahúgával él. Bár szegények, igyekszik segíteni tehetséges tanítványait. Az egyik tanítvány azonban nemcsak tehetséges, hanem szép, gazdag, fiatal nő is. Mi lehet egy ilyen háromszög (vagy négyszög) megoldása?

Pókháló 

Clarissa Hailsham-Brown, a Külügyminisztérium egyik vezetőjének felesége hullát talál vidéki házuk nappalijában. Sajnos senki nem hisz neki – aztán a hulla is eltűnik. Agatha Christie krimivígjátékot írt Margaret Lockwood, a negyvenes évek filmsztárja számára, méghozzá kiválót.

Vélemény:

Már a megjelenéskor azonnal elolvastam, és később is kézbe vettem, mert szívesen olvastam újra őket. A stílust szoknom kellett, hiszen nem színdarabokon edződöm, de pár oldal után rááll az ember szeme. Utoljára tavaly vettem kézbe, de mai napig emlékezetes. Mind a négy színmű kiváló benne, a legjobbak, és másért lehet őket szeretni.

Az egérfogó: abszolút kedvencem már évek óta, és noha kisregényként olvastam először, a színdarabban sem kellett csalódnom. Erről itt és itt olvashattok.

A vád tanúja: az egyik legjobb történet, amit Christie valaha papírra vetett. A színdarab eredetileg novella volt, és annak kötetben való megjelenése után húsz évvel dramatizálták csak. Az érdekessége, hogy nem ott ér véget, ahol a novella. De többet nem mondok, aki kíváncsi, az olvassa el a történetet. Én mondjuk kicsit túlzónak tartom a „csavarjunk egyet a már magában is zseniális eredeti végkifejleten”-dolgot, de hát kinek a pap… 

Ítélet: valóban kakukktojás, hiszen viszonylag hamar tanúi lehetünk a bonyodalomnak, premier plánban, nyíltan. Rejtély az nem igazán van benne, a cselekmény sokkal inkább a drámára és a lélektanra van kihegyezve: ki meddig képes elmenni a céljai érdekében? Meglepetés azért éri az olvasót.

Pókháló: erről a színdarabról korábban már írtam külön, ITT el is tudjátok olvasni. :)