Ismertető:
A The New York Times No. 1 bestsellerében egy manhattani baleseti sebészt a kisfia szeme láttára ölnek meg egy játszótéren. Öt év elteltével a gyilkos még mindig szabadlábon van.
Amikor Laurie Moran férjét brutálisan meggyilkolták, csak a hároméves Timmy látta az édesapja gyilkosának arcát. Az átható kék szempár még öt évvel később is kísérti álmában Timmyt.
Laurie-t még nagyobb félelem nyomasztja a gyilkos fenyegetése, amelyet odakiáltott a fiának, miközben elmenekült a helyszínről: Mondd meg anyádnak, ő lesz a következő, utána pedig te jössz.
És az asszonynak most ismét gyilkossággal van dolga, ezúttal egy megtörtént, de megoldatlan bűnügyekkel foglalkozó tévésorozat producereként.
A sorozat első részében egy nő húsz évvel korábbi, felderítetlenül maradt meggyilkolása a téma. Az élénk társasági életet élő asszonyt a friss diplomás lánya tiszteletére rendezett gála után megfojtva találták az ágyában. A nagy port kavaró gyilkosság országszerte szerepelt a hírekben, így Laurie biztos benne, hogy az ügy a maga pazar környezetében és az akkori éjszaka vendégeinek közreműködésével sikerre viszi majd a műsort. Ám amikor megkezdik a forgatást Betsy azóta elhidegült barátaival, világossá válik, hogy valamennyiüknek titkai vannak kinek kisebbek, kinek nagyobbak.
És közben rájövünk, hogy az átható kék szempár még mindig figyel.
Vélemény:
Szeretem, amikor egy ajánló annyira megfogja az embert, hogy alig tud szabadulni a gondolattól, és mindenképpen el szeretné olvasni a könyvet. Azt azonban már kevésbé, amikor nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
Olvastam már az írónőtől korábban, azonban ezen a könyvön nem éreztem, hogy jobb lenne annál. Kissé csalódás volt ez a regény, ami a többi résztől is elvette a kedvemet.
Nem igazán izgultam a sztorin, a fő szál (legalábbis amit én annak hittem /a Kékszemű/) annyira lapos volt, hogy az már hihetetlen. A másik vonal már sokkalta jobban ki volt bontva, bár igazán az sem fogott meg. A tettes személye sem ért meglepetésként.
Ahhoz képest, hogy milyen kaliberű krimik jelennek meg, ez édes kevésnek bizonyult. Semmi újat nem tudott mutatni, semmi emlékezeteset nem alkotott; már a szereplők neve sem rémlik.
Pedig az alapötlet nagyon jó, a kidolgozással van a probléma.
Sajnálom, mert MHC-nek van neve a szakmában.
Nem igazán izgultam a sztorin, a fő szál (legalábbis amit én annak hittem /a Kékszemű/) annyira lapos volt, hogy az már hihetetlen. A másik vonal már sokkalta jobban ki volt bontva, bár igazán az sem fogott meg. A tettes személye sem ért meglepetésként.
Ahhoz képest, hogy milyen kaliberű krimik jelennek meg, ez édes kevésnek bizonyult. Semmi újat nem tudott mutatni, semmi emlékezeteset nem alkotott; már a szereplők neve sem rémlik.
Pedig az alapötlet nagyon jó, a kidolgozással van a probléma.
Sajnálom, mert MHC-nek van neve a szakmában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése