Ismertető:
Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen: Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!
Vélemény:
Elég sokáig volt kívánságlistán ez a könyv, míg végül a birtokomba került.
Az egyik első dolog, amire az ember szinte azonnal felfigyel, az a borító. Egyszerű, és felkeli az érdeklődést. (Amiről nem tudom, miért került oda, az az alján lévő mondat.)
A történetbe kicsit nehezen rázódtam bele, az első jeleneteknél még nem tudtam, merre is halad majd a sztori. De ahogy fogytak az oldalak, úgy nyílt meg a világ és lettek szerethetőek a karakterek (fő- és mellékszerepekben egyaránt), és érdekfeszítő a cselekmény.
Bevallom – szégyen ide vagy oda – Rejtőt még nem olvastam, így összehasonlítási alapom nincs. Persze nem szó szerint értem, pusztán nem tudom, sikerült-e a fülszöveg első mondatát beváltani. (Azonban Vavayan Fable neve és humora felsejlett a humorosabb részeknél.)
Ami azonban biztos, hogy egy igazán remek humorral megáldott magyar író első könyve, amiben nem erőltetettek a poénok, és mindig jön valami váratlan fordulat.
Könnyed és szórakoztató, a cselekmény több szálon fut. Persze amiről az elején még nem is sejtjük, arról pár oldallal/fejezettel később kiderül, hogy nagyon is köze van az eredeti ügyhöz.
Csak ajánlani tudom!
Ami kicsit szomorú, hogy a könyv már két éve megjelent, és igen csak kevesen olvasták (legalábbis molyon).
A könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak. És természetesen George Coopernek is, hogy megírta, és ezzel színesítette a magyarok palettáját. Alig várom, hogy olvashassam a folytatást! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése