2018. február 3.

Félelem – Egy történet három szemszögből

1.  Már megint késik. Ezt utálom a munkámban. Tőlem megkövetelik, hogy precíz és pontos legyek, de ugyanezt már nem tudják velem szemben is megtenni.
Drága, égszínkék szemű Lisám. Ma végre véget ér minden szenvedésed. Vigyázni fogok rád, ha engeded.
Vajon hogy fog reagálni a boríték tartalmára? Félek. Butaság, mégis így érzem. Na tessék, már én is remegek, pedig nincs is veszteni valóm… Baromság, dehogy nincs. Nem is kicsi. Mikor is szerettem bele? Talán mikor először lépett az irodámba. Nem volt kifejezetten karcsú, mégis megbabonázott. Az egész lénye, a kisugárzása. Ó, itt is van. Végre! Most vagy soha. Átnyújtom neki a borítékot. Ő remegő kézzel nyitja ki, és potyognak a könnyei, pedig még nem is látta a képeket. Pár perccel később megkönnyebbülve borul a vállamra, majd zsebre teszi a dokumentumokat, és elindulunk a jövő felé.


2.   Meg fog ölni. Direkt kérte, hogy legyek pontos. Nem tehetek róla, hogy lerobbant a villamos. És pont ma kellett nekem útvonalat módosítanom. Mióta is várok erre a napra? Hetek teltek el, csendben, eseménytelenül. Idegőrlő volt a várakozás. Már csak pár perc, és ott vagyunk a a parkban. Szerencsém volt, hogy tudtam taxit fogni. Kifelé tekintek az autó ablakán, nézem az elsuhanó épületeket, és a jövőre gondolok. Vajon Dave is így érez? Pár perc múlva megáll az autó. Úgy pattanok ki, mint ha élet-halál kérdése lenne. Szaladok, ahogy csak a lábam bírja. Messziről intek neki, de nem vesz észre. Odasietek hozzá, majd némán állok vele szemben. Átnyújtja a borítékot, én pedig még ki sem nyitom, már zokogok. Nem érdekel, mi van benne, de félek, mi van, ha Dave… De nem, az nem lehet. Látom a szemében, hogy ő is szeret. Megnézem a boríték tartalmát, és mázsás súly zuhan le a szívemről. Elteszem a borítékot, majd belekarolok Dave-be, és magunk mögött hagyjuk a parkot.

3. Már nem is tudom, mióta szorongat. Egy órája biztosan. Nagyon izgulok, nem tudom, hogy a hölgy miként fog reagálni. Egyszerre fog megkönnyebbülni, sírni, félni, örülni. Egy dolog nyugtat csak meg most. A férfi. Olyan puha a keze, és olyan féltőn óv, amire néha mindenkinek szüksége lenne. Bár tudom, hogy ő sem nyugodt. nagyon fél, hogy Lisa nem ugyanúgy érez iránta.
Szerencsés ez a nő, nem is tudja, mennyire. Ezen bizonyítékok alapján simán elítélik a férjét, és nem fogja többet bántani. Dave pedig ezentúl is vigyázni fog rá. Na, meg is érkezett. Barna hosszú haját kontyba tűzte, kék szeme idegesen pásztázza a környéket. Átvesz engem a magánnyomozótól. Remeg a keze. Máris zokog, pedig még fel sem bontott. De most, már érzem, hogy szakadok. Édes megkönnyebbülés. Kiveszi belőlem a papírlapot és a fényképeket. Ahogy forgatja őket, egyre kevésbé reszket. Érzem rajta, hogy elpárolog minden félelme. A mázsás súly már nem nyomja a szívét. Megöleli Dave-et, majd a papírokkal együtt zsebretesz, és elindulnak közös jövőjük felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése