Joël Dicker: A Baltimore fiúk

Az Igazság a Harry Quebert-ügyben című könyv nagyon tetszett. Miután befejeztem, rákerestem az írójára, és jelent meg másik kötete is magyarul. Így rögtön landolt az is a kívánságlistámon. Nem olyan régen sikerült is csere útján hozzájutnom, és alig vártam, hogy nekikezdhessek.

De megérte. Mert ez a könyv valahogy azonnal magába szippantott, ahogyan tette azt az előző is. Faltam az oldalakat, és tűkön ülve vártam, hogy kiderüljön, a következő oldalon mi fog történni a Goldman-fiúkkal, Duke-kal, Alexandrával, vagy a többiekkel.

Kerek egész történet, amiben nem maradt lyuk és megválaszolatlan kérdés. Szép, vicces, ugyanakkor megható, szomorkás könyv, akinek a szereplői pillanatok alatt befészkelik magukat a bőrünk alá, és a végéig ott is maradnak.

Gondolom a legtöbb olvasót az érdekelte, mi is lehetett az a tragédia, kivel történt, miért és hogyan. Erre szinte csak a legvégén kapunk választ. Nem nagyon van szereplő, akit nem lehet a szívünkbe zárni, kivéve persze talán Luke, de hát ez azt hiszem érthető is.

Duke üde színfoltja a történetnek, biztosan sokan vágynak hasonló kutyusra.

Spoiler nélkül nem tudom, lehet-e érdemben beszélni erről a könyvről. Igaz, hogy hosszú, több, mint ötszáz oldal, de így kerek egész. Nem emlékszem felesleges jelenetre vagy szereplőre benne, bár az is igaz, hogy amikor hosszú szünet után ismét megjelent egy adott helyszín, gondolkoznom kellett azon, hogy ehhez most mi is köthető?

Mindezek ellenére ez egy nagyon szép történet, és örülök, hogy megismerhettem a Baltimore-ok történetét. Hisz ez nem csak a fiúkról szól, hanem Anitáról és Saulról is.

A romantika valamennyire másodlagos benne, mégis szorosan kapcsolódik a cselekményhez, nem lehetett volna csak úgy kihagyni. Minden pont a helyén van, mint egy puzzel-ben. Napvilágra kerülnek rég elfeledett dolgok, családi titkok, és a végén minden értelmet nyer.

Marcus, Hillel,Woody, Scott, Alexandra, Anita, Saul, Patrick... Felejthetetlen karakterek...

Feltétel nélküli barátság, család, szerelem, féltékenység, irigység, harag, bosszú, félreértés... mind megtalálható az oldalakon.

Nem lehet csak úgy, egyféle érzelemmel végigolvasni. Az egyik oldalán talán még nevetünk, a másikon már elérzékenyülünk, a következőn meg már mérgelődünk.

Csak ajánlani tudom ezt a gyönyörű családregényt, aki teheti olvassa el. Annyi viszont biztos, hogy nem pár nap alatt fogja elfelejteni, és napokig a hatása alatt lesz! :)