Épp, hogy becsuktam a könyvet. Fogalmam sincs, mit mondhatnék… Az viszont biztos, hogy alig vártam, hogy vége legyen.
Eléggé vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Mintha egy thrillerbe oltott izé… nem is tudom, mi lenne, de nem az igazi, az biztos. Egy műfaji katyvasz. Hogy nem szerettem, az biztos. Se a cselekményt, se a szereplőket. Nem rágtam tövig a körmöm, hogy most akkor kivel mi történik a következő oldalon. Az Egy gyilkosság árához képest ez sajnos a béka segge alatt van, már bocsánat. Haragszom Swansonra, mert biztosan többre is képes. Mintha nem is ő írta volna. Nem éreztem elég kidolgozottnak, mintha egy hét alatt csapta volna össze. A karakterekben rengeteget benne hagyott, úgy gondolom nem bontotta ki őket teljesen. És semmit nem segített se a több nézőpont, se az időbeli ugrálás. Ez most nem sikerült…
Az egyik első szó, ami eszembe jutott, az a beteg. A könyv, a főszereplők, mindenki. A-Z-ig. Ki ezért, ki azért. A tettes indítéka sem magyarázódott meg teljesen. A főszereplő lány nagyon peches, ez kiderül abból, kikkel hozza össze a sors. Az utolsó pár oldal meg már szinte felesleges, csak arra jó, hogy egy pici jó is történjen. De az előtte lévő 284 oldal ellensúlyozására egyáltalán nem elég. Csavart vártam, amolyan igazi thrillerekre, krimikre jellemzőt, de hiába.
Ez nagy csalódás volt. Remélem a Gyönyörű hazugságok (amibe már belekezdtem) ennél sokkal jobb lesz. Bíztam benne, hogy túlzás a 71%, de sajnos egyet kell értsek. Sőt, talán még annyit sem ér. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése