J. K. Smith: Káosz a köbön

Felirat hozzáadása

Figyelmeztetés: csak akkor olvasd el az értékelést, ha már túl vagy a könyvön!

Ismét nem csalódtam. Judit olyan stílusban ír, ahogy kevesen, rögtön beszippant a történet, és a végéig nem is ereszt el. Apropó vége, erről majd később.

Andi vagány csajszi, s noha van róla leírás, én inkább úgy képzelem el, mint Alya (Katicabogár és Fekete Macska kalandjai), csak idősebb kiadásban. Abszolút ráillik a személyisége. Végig ő lebegett a szemeim előtt, ahogy haladtam a történettel.

A sztori ott folytatódik, ahol az első véget ért. Mintha mi se történt volna.

Már az elején majd megpukkadtam a nevetéstől, amit – tekintve a frissen műtött hasamat – vissza kellett fognom: nem lett volna szerencsés, ha újra vissza kellett volna vinniük egy kis belső varrásra, mert szétnyílik a kacagástól.

Így rögtön adok is egy első tanácsot: friss műtét után NE, várjatok vele legalább két hetet, amikor már sem köhögéstől, sem tüsszentéstől nem rázkódik a hasatok. (haslekötőt sajnos ilyenkor nem használ).

Szóval, az elejénél tartottam. Pault már akkor megkedveltem, mikor egy szál gatyában állt a csajok előtt. Tudtam, hogy ebből csak jó sülhet ki; tele poénáradattal, és cikis, röhögéstől székről lefordulós jelenetekkel. Nem tévedtem.

Jaj, annyi minden volt a fejemben, mikor letettem a könyvet, most meg szedhetem össze az emlékeimet.

Jó volt visszatérni a Walker-farmra, és újra találkozni a szereplőkkel. Kicsit az emlékük már megfakult, de ahogy haladtam ezzel a könyvvel, úgy idéződtek fel jelenetek az első könyvből. Ami külön pluszpont, hogy remekül bele lett építve a második könyv is (hogy hogyan, azt nem mondom meg, olvasd el te is, és megtudod. ;) ). /jaj, olyan nehéz spoiler mentesen írni, vigyáznom kell, mit gépelek./

Tomot nem sikerült annyira megkedvelnem, és nem csak azért, amit tett vagy nem tett.

A nagy durranás Koriéknál tényleg nem semmi, ahogy az is, ami Paullal történt.

Rengeteg vicces helyzet, sokszor minden a feje tetején áll, igazi káosz uralkodik a szereplők életében, kinél ezért, kinél azért. De nem lenne igazi J. K. Smith-könyv egy-egy váratlan fordulat nélkül, így a sok nevetés mellett azért el is gondolkodunk, elérzékenyülünk, mérgelődünk kicsit.

Az Utószóra nincsenek szavaim, azt el kell olvasni, át kell érezni.

Azt hiszem, akikhez beköltöznek Walkerék (nagyszülőktől unokákig), azoknak nem lesz unalmas életük. Ők sem hibátlanok, de sokan szerintem bármit megadnának, ha ilyen családban élhetnének, vagy legalább a baráti körében tudhatnák őket.

Sokan voltunk/vagyunk vele úgy, hogy még olvasnánk Róluk, de azt hiszem, így kerek egész a történet, és nem csak Andiéké, hanem Líviáé is.

Drága Judit, még sok ilyen könyvet! ;)

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!