Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok

Már a megjelenés óta érdekelt a könyv, bíztam benne, hogy egyszer lesz szerencsém elolvasni. Ez a nap ma jött el. A történet annyira remek, úgy magába szippantott, hogy kevesebb, mint hat óra alatt el is olvastam.

A karakterek egytől egyig szimpatikusak, Peti és Tünde rém aranyosak és okosak, de Kata és Tibor is szerethető.

A sztori pörgős, kalandos, nem lehet megunni. Aki belekezd, azonnal tudni akarja, mi lesz a vége. Várja a nyomokat, hogy vajon hova vezetnek, milyen akadályok gördülnek a kis kincskeresők útjába, hogyan alakul a kapcsolatuk…



Nagyon tetszett még benne Peti fejlődése: az, honnan indult a könyv elején, milyen volt, és a kalandok, valamint az Egerben megismert emberek hatására mivé vált, hová ért a történet végére.

Nem tudom, egyedül vagyok-e vele vagy sem, de olvasás közben együtt nyomoztam a gyerekekkel, minden  kis morzsára rákerestem a neten, de nem igazán jártam sikerrel. :)))))

A városbéli hitelességhez nem tudok hozzászólni, mivel nem mondhatnám, hogy ismerem az egri nevezetességeket és látnivalókat.

Azt nem mondom, hogy meghozta a kedvet az Egri csillagokhoz, de ha a lányom abba a korba lép, akkor előbb ezt a könyvet adom a kezébe, és csak utána a kötelező olvasmányt. Talán nagyobb lelkesedéssel olvassa majd, mint annak idején én.

Pár perce tettem le a könyvet, de rögtön kedvem támadt elutazni Egerbe. Nagyon régen már jártam ott, de nem nagyon volt időnk bejárni a várost. De ahogy a könyvből kiderült, egy hétvége erre nem is elég. :)

Tetszettek benne az utalások a magyar szerzőkre, és a végén Farkas Zoltánra. Azon nagyon jót mosolyogtam! Plusz csillag érte! ;)

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kincskeresést, a kalandokat, a nyári könyveket, Eger városát és Bíró Szabolcsot. :)

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Főnix Könyvműhelynek.