Anne Brontë: Agnes Grey



Kép  forrása: Moly

Ismertető:

Agnes Grey elszegényedett papcsalád széltől is óvott kisebbik gyermeke, aki, hogy segítsen családján és egyben bizonyítsa nekik, hogy ő is képes valamire, úgy dönt, munkát keres. Abban a korban a tanítás egyike volt a kor kevés olyan foglalkozásának, amit jó családból való értelmiségi nő elvállalhatott. Két családnál dolgozik, előbb Bloomfieldéknél, majd Murrayéknél. Agnes elbeszélésőből megismerhetjük a családokat és a gyermekeket, valamint azokat a viszontagságokat, amiket el kell viselnie.

Vélemény:

Ezt a könyvet még évekkel ezelőtt kaptam egy nagyon kedves ismerősömtől. Akkor belekezdtem, de valamiért félbe maradt.

Anne Brontë neve addig ismeretlen volt számomra, ahogy az élete és a munkássága is. Ez a történet azonban rögtön magával ragadott. Tetszett benne minden, főleg az akkori kor sajátosságai: a modorosságok, a párbeszédek, a kifejezések. Milyen szép is lenne, ha még ma is így beszélnénk. :)

Agnes Grey élete nem fenékig tejfel, mégis mindenben megtalálja a jót, tanul, fejlődik. Olvasás közben néha azt kívántam, bár hasonlóképp tudnék én is vélekedni dolgokról. Máskor pedig kedvem támadt ott lenni vele a parkban, a mezőn, vagy a poros úton, ahol sétált. Igazán szerethető karakter, aki persze nem tökéletes, azonban teljesen emberi. Ami persze elmondható a többi szereplőről is.

Külön tetszett, hogy nem az a tipikusan csöpögős romantikus történet. :) Aranyos voltak a párbeszédek közte és Mr. Weston között.

Rajtuk kívül nem igazán találtam kedvencet, főleg a tanítványok körében nem. S pont ezért, azok szüleit sem tudtam kedvelni. Lehet, hogy régen ez volt a divat a gazdagabb családoknál, hogy apa meg anya tojik a gyerekekre, de számomra ez akkor is elfogadhatatlan.

A vallást sem találtam túlzónak benne, hisz egy lelkész lányának mi más adhatna örömet és vigaszt néha (vagy legtöbb esetben), mint a hit.

Szeretem az olyan könyveket, amikbe akarva-akaratlanul belekerül írójuk életének egy-egy szegmense: vajon, ahogy a karakternek, Anne Brontënak a harangvirág a kedvence?

Talán nem fognak (nagyot) csalódni azok, akik kézbe veszik e művet.

Amit még mindenképpen kiemelnék, az a magyar fordítás: remek és élvezhető! :)