2015. október 7.

Emylia Hall: Nyarak könyve


Ismertető:

Mindegyik nyár tökéletes volt. Kivéve az utolsót.
Elisabeth Lowe váratlanul csomagot kap.
Egy albumot, tele réges-régi, Magyarországon készült fényképpel, és egy kísérőlevelet, melyben arról értesítik, hogy édesanyja, akivel több mint egy évtizede megszakított minden kapcsolatot, meghalt.
A képek nézegetése felidézi a fájdalmas múltat, amikor a kilencéves kislány a szüleivel a Balatonnál töltött egy hetet, és édesanyja úgy döntött, nem tér vissza a szigetországba. Beth az apjával maradt, de minden nyáron meglátogatta az édesanyját Magyarországon. Éveken át ezek a nyarak tartották benne a lelket, de tizenhat éves korában valami visszafordíthatatlanul megváltozott.
Azóta Beth egyszer sem engedte meg magának, hogy azokra a varázslatos nyarakra gondoljon.
A csomag érkezése azonban felkavarja a múltat és átrendezi a jelent.

Vélemény:

Igaz, ez a könyv még 2013-ban jelent meg, az idei évig azonban még nem találkoztam vele. Talán a Molyon futottam bele először, és a borítója már akkor nagyon megtetszett. S amikor olvasni kezdtem, és felbukkant előttem a sorokon a Balaton, rájöttem, hogy ez a könyv (és ez a vélemény) más lesz, mint az eddigiek. 

Negyed századot éltem le a Balatonnál, mi több, az egyik, Beth által említett településen. A látvány, a fények, a színek semmihez sem foghatóak, ahogy az ottani kedves emberek sem. A régi szomszédaim, barátaim, ismerőseim… Komolyan honvágyam lett. (Persze, rendszeresen visszajárunk, de az azért nem ugyanaz már.)

Végig tetszett, hogy a leírások mennyire életszagúak. És gyönyörűek. Igaz, néhol már a részletesség kicsit zavart, egy idő után nem foglalkoztam vele. A balatoni leírások minden egyes sorát faltam, és többször átfutottam, átgondolva, hogy vajon áll-e még az a ház, és ha igen, akkor láttam-e valaha? Sétáltam-e arra, átnéztem-e a kerítése fölött?

Persze tudom, hogy csak részben találhatóak meg benne az írónő életének egyes darabkái, hisz míg a könyvben egyke, addig a valóságban van testvére.

Ahogy haladtunk előre a nyarakban, kicsit olyan érzésem volt, mint a Szívritmuszavar esetében. Hogy itt-ott túl személyes, és akár igaz, akár nem, mintha belerántott volna a magánszférájába. Tudnom kell nekem azokról a bensőséges dolgokról? Aztán kiderült, hogy ez csak egy pluszt adott a történethez, így lett teljes és érthető.

Van benne rész, amit az olvasónak kell továbbgondolnia, de az ok, ami miatt megszakadt a kapcsolata Marikával és Magyarországgal… Díjnyertes, komolyan. Egyedi, nem sablonos, és nem s tudnék még egy könyvet mondani, amiben ez történt.

Erős hangulat kísér az elejétől a végéig. És egyetértek azzal (ahogy egy véleményben olvastam), hogy ez a könyv ÉL!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése