 |
| Kép forrása: Moly |
Ismertető:
Ötágú csillagot alkottak a kis bucka körül. Csak ők tudták, hogy a frissen felásott föld sírgödröt takar. A fagyott földet ásni olyan volt, mintha kőbe akartak volna vésni valamit, ezért felváltva dolgoztak. Mindenkire sor került. Mind az ötükre.
Ha felnőtt méretű gödröt kell ásniuk, az tovább tartott volna.
Kézről kézre járt az ásó. Volt, aki tétován, habozva fogta meg, mások biztosabb kézzel. De senki sem ellenkezett, és senki sem szólt egy szót sem. Tisztában voltak vele mindannyian, hogy egy ártatlan életet vettek el, de az egyezség megköttetett: a titkaikat el kell temetni!
Amikor megtelepedtek a sírhanton a szállingózó hópihék, a csoport tagjainak hátán végigfutott a hideg. Aztán ment ki-ki a dolgára: az öt emberalak lábnyomai csillagot tapostak a friss, ropogós hóba.
Ebben a könyvben minden adott, ami egy jó krimihez kell. Izgalmas, fordulatos történet, kiváló karakterek, és nem utolsó sorban egyedi helyszín.
Ahhoz, hogy egy ilyen súlyos problémával foglalkozó könyv elviselhető legyen, nem hiányozhatnak belőle a szarkasztikus megjegyzések. Ezekből nincs is hiány, és örömmel vettem észre, hogy egyik sem volt erőltetett. Rengeteget adtak hozzá mind a történethez, mind pedig Kim és Bryant karakteréhez.
A történet szálai, az egyes fejezetek lezáró mondatai mind-mind arra ösztönzik az embert, hogy olvasson tovább, még akkor is, ha majd' leragad a szeme.
Hihetetlen első írás. Nem tudom, Angela Marson hogy fogja ezt überelni a többi résszel, de egyet tudok: mindenképpen elolvasom azokat is. Csak remélni tudom, hogy az írónő nem veszít a lendületéből, és hasonlóan izgalmas, körömrágós történetekkel örvendeztet meg minket.
Már nagyon várom, hogy a többi részből még több mindent megtudjak Kimről és a társairól. Mert noha itt sok mindenre fény derült a múltjukat (és a jelenüket) illetően, Angela Marsons biztosan tartogat még egyet s mást a tarsolyában. :)
Nem tudom, hányan vannak még így vele, de leginkább Lucy karakterét kedveltem meg. Tiszta szívű, ártatlan…
Nem tudom, hányan vannak még így vele, de leginkább Lucy karakterét kedveltem meg. Tiszta szívű, ártatlan…
S hogy ajánlom-e? Abszolút! Mindenkinek, aki szívesen olvas a műfajban. De senki ne vegyen mérget rá, hogy mindenre rájön, nekem is csak részben sikerült. :)
Nagyon figyelemfelkeltő bejegyzést írtál a könyvről. ;o)
VálaszTörlésÉrdekes a kapcsolatom vele, mert eddig csupa pozitív véleménybe botlottam a könyvvel kapcsolatban a blogokon és a molyon is, be is szereztem ezek hatására, de mégis eddig még nem emeltem le a polcomról, hogy akkor neki is kezdek. Valahogy hiányzik a lendület hozzá, de ilyen véleményeket olvasva mindig elbizonytalanodom, hogy jól tettem-e, hogy még nem kezdtem neki. ;o)
Jómagam sokszor vagyok úgy vele, hogy "Jaj, de rég óta várok a könyvre", de amikor megszerzem, nem állok neki rögtön. Ez többnyire azért van, mert épp egy másikat olvasok, és csak nagyon ritkán olvasok párhuzamosan több könyvet. Az Elfojtott sikolynál is ez volt: egy másikat olvastam épp kihívás miatt, így nem álltam neki azonnal. Végül győzött a kíváncsiság, és nem bántam meg. :)
VálaszTörlésPersze olyan is van, hogy egy régóta várólistás könyvhöz épp nincs hangulatom, így tovább csücsül a polcon. :)
Megvettél, most már biztos elolvasom majd:)
VálaszTörlésKedves Vicky! Örülök neki! Mindenképpen írd meg a véleményed! :)
Törlés