Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Kép  forrása: Moly

Ismertető:

 

A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.

Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.

A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.

 

Vélemény:

 

Mivel nagyon szeretem a rejtélyekkel és titkokkal tűzdelt történeteket, szívesen vágtam bele ebbe a könyvbe. Elég sokáig nem történik semmi, ami igazán kapcsolódna a csontvázhoz. Ez miatt kicsit csalódott voltam, hisz a fülszöveg alapján azt gondoltam, hogy az áll majd mindennek a középpontjában (na jó, áll is, de nem úgy, ahogy elképzeltem): lesz hosszú nyomozás, újabb rejtélyek, esetleg újabb gyilkosság… Az én hibám, hisz nem néztem bővebben utána a műfajnak. Az ajánló fogott meg.

 

Ha tudom, hogy inkább romantikus, mint krimi, akkor alapból úgy állok hozzá, ám ez azt is jelenti, h nem az lenne a véleményem, ami. Szerintem a fülszöveg kicsit félreveztő és túlzó: a rejtélyt nem találom véresnek; a városban – leszámítva a csengőt – nem igazán történnek furcsa események; titokból sincs olyan sok.

 

Sok helyütt zavart a sok kérdőmondat is, nem igazán éreztem odaillőnek.

 

A romantika és a rejtély egyáltalán nincs egyensúlyban. Vagy több krimi-szál kellett volna bele, vagy semennyi. Mert számomra csalódás volt, hogy egy kérdés után kiderült a NAGY TITOK, és utána már csak a négy fő karakter közötti kapcsolatokon volt a hangsúly.

 

A karakterek nem voltak rám különösebb hatással, és kedvencem sem lett. Sebastian nem identitása végig kérdéses volt, de valahol sejthető volt a válasz. Paxton hosszú (?) utat járt be a könyv elejétől a végéig. Willán nem éreztem sok változást, Colin pedig… olyan, amilyen.

 

A barackfa titka összességében egy átlagos romantikus történet, izgalmak nélküli limonádé, amihez pluszt csak a csontváz körülö rejtély adott.

 

Azt viszont el kell ismerni, hogy a borító gyönyörű.