Nagyon vártam már az új könyvet az első kettő különlegessége miatt. A Harag Karmai an érdekesek az új karakterek (Sarki Róka, Sarlósfecske Mester, Vakondok), de tetszett, hogy sok korábbi szereplő is visszatért.
A cselekmény nagyon jó. Az ékszer- és Markíz-rablás; ahogy Borzmacska epekedik a cicalány után; ahogy Főborz azon elmélkedik, hogy egyedül marad venségére... Nem tudnám nyugdíjasként elképzelni. Pár szereplőt a végére nagyon sajnáltam, amiért ilyen sorsot szánt nekik Starobinets, másokért egy kicsit se vérzett a szívem. Remélem, hogy A Fosztogatóban azért lesz változás.
Az alapötlet remek, a kivételezés zseniális, a csattanójára meg nincsenek szavak... Rengeteg krimit olvastam, de erre valahogy nem számítottam. Le a kalappal az írónő előtt. Így 3 történet után is látszik, hogy nem egy kaptafára írja a könyveket, mindig tud újat mutatni és mondani.
A Fosztogatóban már az első néhány oldal után azt vártam, hogy az egyik karkter mikor és hogyan fog pofára esni. Nagyon nem kedveltem.
A cselekmény itt is nagyon jó, egyedi, és így érthető, hogy együtt adták ki a két részt.
Új szereplők, csavaros történet, titkok, leleplezések... Nehéz visszafognom magam, hogy ne írjak le mindent, de nem akarok spoilerezni a kötetről, így csak annyit mondok, hogy akinek tetszett az első két könyv, ezeket se hagyja ki.
A fordítást ezúttal is Gy. Horváth Lászlónak koszonhetjuk, az illusztrációkat pedig Marie Muravskinak.
Csak ajánlani tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése