Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban

Forrás: alomgyar.hu

Fülszöveg:

Lili ​Green megtapasztalta, hogy a sors egy váratlan fordulattal milyen könnyen a feje tetejére állíthatja az életét. A felkavaró kalandok után örömmel veti bele magát az erőszaktól és gengszterektől mentes, békés hétköznapokba. A nyugalom azonban nem tart sokáig: ezúttal Lili maga ugrik fejest egy FBI-akcióba, hogy segítsen megmenteni egy barátja életét. A megbízás nem mindennapi kihívások elé állítja: az éjszakai bárok erotikával túlfűtött világában kell elvegyülnie, majd a nyomok egy elit klub rejtett drogüzletéig vezetnek. A kezdetben sem egyszerű ügy egyre veszélyesebbé válik, és Lili – híven önmagához – pillanatok alatt ismét az események sűrűjében találja magát, az érzelmei pedig csak tovább csomózzák az amúgy is szövevényes szálakat.

Képes lesz Lili a tapasztalataira és az ösztöneire támaszkodva megállni a helyét egy olyan ügyben, amelynek sikerén egy jóbarátja élete múlik? Vajon a váratlan kalanddal a sors a szerelmesek pártjára áll, vagy végleg elszakítja őket egymástól?

Az Ügynök tűsarkúban a nagysikerű Lili Green-sorozat második epizódja, amely önálló regényként is letehetetlen olvasmány, tele izgalommal, fordulattal és szenvedéllyel. A sorozat első részéért (A szemtanú) Aranykönyv díjra jelölt Carrie Cooper ismét különleges kalandot ígér a romantikus krimik kedvelőinek.

Vélemény:

Abszolút 5-ös könyv. Zseniális! Nagyon tetszett, az első rész szintjét mindenképp megütötte, sőt, szerintem túl is szárnyalta. Gördülékeny szöveg, nem unalmas leírások, izgalmas cselekmény. Az olvasó sosem unatkozhat, mindig történik valami váratlan esemény.

Jó volt újra „találkozni” az első részben megismert karakterekkel, bár azt nagyon sajnálom, hogy Zac háttérben maradt. Valahogy nekem ő lett a férfiak közül a szívem csücske, már A szemtanúban is.

A fő és mellékszereplők egytől egyik remekül megírtak. Waltertől a hideg kirázott, ő egy igazi pszichopata állat. Fredet sajnáltam, mert megkedveltem, ahogy Lili is. Szerintem sokan szeretnénk olyan jó emberismerők lenni, mint ő. (És nem csak ebben cserélnénk vele, hanem a humorában, rátermettségében, kitartásában is.)

Amanda: nos, róla nem igazán tudom, mit mondjak. Igazi cicababa, aki 0-24-ig a reflektorfényben akar lenni, és azonnal robban, hogy ha csak egy fél pillanatra is, de valaki árnyékot vet rá. Érdekelne, hogy lett ilyen, mi vezette idáig. Szívesen olvasnék róla, egy novellában akár.

John hozta a formáját, jókat derültem rajta, és azon, hogy milyen szituációkba keveredik, köszönhetően magának, vagy akár Lilinek. Nem lehet nem kedvelni, én is bírom a stílusát.

A vége nem ért meglepetésként, valahogy sejtettem, hol kötött ki főhősnőnk.

Öröm volt falni az oldalakat, mert ilyenkor kikapcsol az ember, és kicsit más lehet, mint ami. Kibújhat a szürke hétköznapokból, és néhány órára elrepülhet egy más világba.

Köszönet érte, Carrie, hogy megírtad. :) És le a kalappal előtted, személyedben újabb kedvenc írót avattam. :D

Már nagyon várom a következő könyveket. :)))

A recenziós példányért köszönet illeti az Álomgyár kiadót. :)