David Suchet: Poirot és én

Ismertető:

Agatha Christie a második helyet foglalja el a világon a legtöbb példányban elkelt szerzők listáján. Poirot-t, ​Agatha Christie teremtményét valószínűleg mindenki ismeri. Az őt megformáló David Suchet neve kevésbé ismert, a külseje viszont annál inkább. Ő Poirot. Poirot ő. Suchet hetven tévéfilmben alakította Poirot-t, aki időközben a személyiségének részévé vált. A könyv mindkettejük életrajza. Suchet többször is hangsúlyozza, hogy felnőtt élete felét Poirot-val töltötte. Hetekig próbálgatta-alakítgatta a karaktert, kívül és belül. Napokig egy, a farpofái közé szorított érmével járkált, hogy felvegye Poirot tipegő járását, és óraszám hallgatta a francia rádió angol nyelvű adásait, hogy kidolgozza Poirot akcentusát. Suchet Poirot-ja önálló életre kel: a logika bogaras megszállottja, és a nagyképű és rendmániás kis belga detektív valójában egy magányos és végtelenül együttérző lélek, akire mindig számíthat az, aki bajban van… és Poirot rajongói érzik ezt. Sokuk szerint a világ biztonságosabb és boldogabb hely, ha Poirot jelen van benne. A könyvben számtalan kedves történet, pletyka és anekdota olvasható Agatha Christie-ről, Suchet állandó partnereiről, a forgatásokról, a produkció hányattatásairól és a filmek kritikai fogadtatásáról és még sok minden másról. Ha valaki szereti Poirot-t, könyvben és filmen, akkor ezt a könyvet feltétlenül el kell olvasnia. De azért legyünk óvatosak, mert Poirot szerint: „Esz a David Suchet aszt iszi, ogy ismeh engem, de tehmészetesen nem ismeh. Ő okos, de én bhiliáns vagyok!”

Vélemény:

Azt hiszem, életemben nem olvastam még olyan könyvet, aminek az elején és a végén is elérzékenyültem.

Régóta szerettem volna megszerezni, végül egy molytól sikerült nagyon jó áron megkaparintanom, itt is köszönöm neki.

Több okból is érdekelt: Agatha Christie ezer éve nagy kedvencem, tisztelem és becsülöm az írásait, és felettébb zavar, ha egy film nem olyan, mint a könyv. Suchet írásából kiderült nagyon sok minden, ami a magyarázatával együtt értelmet nyert. 

A legeleje rendhagyóan kezdődik: a végső történettel, a Függönnyel. Mindenki érzi, hogy ott és akkor valami véget fog éni, de a leginkább Suchet-t érinti meg. Hiszen – mondhatjuk így is – egy huszonöt éves barátság ért véget akkor. Egy része ott maradt akkor, és már sosem lesz ugyanaz az ember.

A következő fejezettől kezdődik igazán a könyv, amikortól is végig követhetjük, hogyan és miképp találta meg őt Poirot, mit kellett tennie ahhoz, hogy olyanná formálja, amilyenné szerinte kell. Azt kell mondjam, tökéletes munkát végzett.

Igaz, hogy többször ismételte magát, ami akár zavaró is lehetett volna, de többnyire csak nyugtáztam, hogy igen, ezt már mondta egyszer, és olvastam tovább.

A képek nagyon tetszettek benne, főleg azok, amin a számára kedves emberekkel (Sean vagy Brian Eastman) készültek. Ami viszont kicsit zavart, azok a spoilerek. Agatha több könyvének végére is tett utalást, így aki nem olvasta mindez, az óvatosan álljon neki. (Ilyen a Halál a Níluson, a Függöny, Az Ackroyd-gyilkosság. És úgy rémlik, volt még egy, de nem jut eszembe, melyik.)

Nem tudom, hogy tévedések az eredeti változatban is benne voltak, vagy a fordítás ment félre, de aki sokat tud Agatha Christie-től és Poirot-ról, annak rögtön szemet szúr. Ez most nem kukacoskodás, csak volt, hogy felszaladt a szemöldököm. (pl. 312. oldal: azt írja, hogy „a Függöny 1976 januárjában, hónapokkal Christie halála előtt jelent meg.” Nos, a könyv 1975 szeptemberében jelent meg, és Christie 1976. január 12-én halt meg.)

Mindennek ellenére elejétől végig szerettem ezt a könyvet. Suchet végtelenül őszinte, vele éreztem végig, amíg kételyek között őrlődött az egyes évadok forgatásai után, hogy vajon lesz-e folytatás vagy sem. Nála tökéletesebben szerintem soha nem alakított senki adaptált karaktert. Már az elején, 1988-89-ben kijelentette, hogy ő bizony csak úgy hajlandó eljátszani Poirot-t, ahogy Agatha megírta. És ehhez 25 évig ragaszkodott, foggal-körömmel. Nem volt rest vitatkozni öltöztetővel, rendezővel, producerrel. Alázattal viseltetett a kis belga iránt, és nála jobban szerintem a mai napig nem ismeri senki. Sokkal szerethetőbb lett általa a karakter, és talán azok is megkedvelték, akik a könyveket olvasva nem feltétlenül szerették meg.

Suchet talán csak egy dolgot sajnál: hogy A Lemesurier-örökségből nem készült film. Meglehet, hogy a komorsága vagy a rövidsége miatt.

Azt hiszem, Agatha Christie rajongói egytől egyig hálásak lehetnek David Suchet-nek. Örökké.

Köszönjük, hogy van nekünk. :)

És ami a legigazabb: Ő Poirot. Poirot ő.