Ismertető:
Egyedül Rachel, egy dán édesanya és egy fekete édesapa gyermeke éli túl azt a családi tragédiát, amely egy végzetes reggelen következett be chicagói házuk tetején.
A kislány új gyámot kap, az afroamerikai nagyanyjával egy többnyire feketék lakta közösségbe kerül, ahol világosbarna bőre, kék szeme és szépsége miatt folyamatosan a figyelem középpontjába kerül. Ez a figyelem végigkíséri, ahogy cseperedik és próbálja feldolgozni a gyászát, miközben lassan megérti, hogy az anyja titka és tragédiája milyen kapcsolatban áll saját bizonytalan identitásával.
A fiatal félvér lány megrázó és szívbemarkoló története a társadalom rassz- és osztályfelfogását veszi célba, és a Washington Post a megjelenés évében az év regényének választotta a társadalmi igazságossággal kapcsolatos témákkal foglalkozó legjobb irodalmi kéziratért járó Bellwether-díjas írást.
Vélemény:
Nagyon sok jó értékelést olvastam a könyvről, így kíváncsivá tett. Azt hiszem, még csak hasonlóhoz sem szerencsém korábban, így mindenképpen egyedinek számít az olvasmánylistámon.
Az egész könyvet belengi a bizonytalanság: nem tudni, pontosan mi is történt akkor a tetőn, csupán Rachel tudja az igazságot.
Leírást kapunk arról, hogy viselkednek egymással a gyerekek, ha látják, hogy egyikük más, mint ők. És nem feltétlenül pozitív a reakciójuk. Ez sajnos manapság is így van: ha ne vagy olyan, mint a többiek, akkor azonnal kiközösítenek és csúfolnak. Ha barnább a bőröd, azért, ha vörös a hajad, akkor meg azért. Mint a viccben: meg kell verni; ha van rajta sapka azért, ha nincs, akkor azért. De ez sajnos a való élet, cseppet sem humoros.
Egyáltalán nem könnyű olvasmány, van mit emészteni benne bőven.
Nem kell/lehet egyetérteni sem Morral, sem Rogerrel: ma is élnek ilyen emberek. Azonban megérteni meg lehet őket. Valahol mélyen, talán egy kicsit.
Azt hiszem, nekik is szükségük lett volna arra a bizonyos kék üvegre, nem csak a kislánynak.
Az egész könyvet belengi a bizonytalanság: nem tudni, pontosan mi is történt akkor a tetőn, csupán Rachel tudja az igazságot.
Leírást kapunk arról, hogy viselkednek egymással a gyerekek, ha látják, hogy egyikük más, mint ők. És nem feltétlenül pozitív a reakciójuk. Ez sajnos manapság is így van: ha ne vagy olyan, mint a többiek, akkor azonnal kiközösítenek és csúfolnak. Ha barnább a bőröd, azért, ha vörös a hajad, akkor meg azért. Mint a viccben: meg kell verni; ha van rajta sapka azért, ha nincs, akkor azért. De ez sajnos a való élet, cseppet sem humoros.
Egyáltalán nem könnyű olvasmány, van mit emészteni benne bőven.
Nem kell/lehet egyetérteni sem Morral, sem Rogerrel: ma is élnek ilyen emberek. Azonban megérteni meg lehet őket. Valahol mélyen, talán egy kicsit.
Azt hiszem, nekik is szükségük lett volna arra a bizonyos kék üvegre, nem csak a kislánynak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése