Jonathan Stroud: A sikító lépcső este

Kép  forrása: Moly

Ismertető:

Amikor a holtak visszatérnek, hogy élőkre vadásszanak, a Lockwood és Tsa. színre lép…

Ötven éve már, hogy az ország járványszerű kísértetjárástól szenved. A szellemek okozta bajoknak számos ügynökség igyekszik elejét venni. Lucy Carlyle, az ifjú és tehetséges ügynök, bár szép karrier reményében érkezik Londonba, egyszerre a város legkisebb és legpechesebb ügynökségének csapatában találja magát, melyet az igéző mosolyú Anthony Lockwood vezet. Miután egy ügyet végzetesen elszúrnak, az ügynökség léte veszélybe kerül. Hamarosan adódik egy utolsó esély a cég megmentésére, ám ehhez el kell tölteniük egy éjszakát Anglia kísértetek által legsűrűbben lakott házában. És megúszni élve.

Feszültség, humor és elképesztően vad kísértetek. A sikító lépcső esete egy hátborzongató sorozat első kötete. Történetek egy városból, amelyben szellemek garázdálkodnak. Az éjszakáid már sosem lesznek a régiek…

Vélemény: 

Az első könyv, melyben megismerhetjük Lucy Carlyle-t, Anthony Lockwoodot és George Cubbinst. Ők alkotják a Lockwood és Tsa. ügynökséget. Rögtön szimpatikus lett mindenki. (Kicsit Tommy és Tuppence Beresfordra emlékeztettek.) Igazán tetszett. Remek sorozatnak ígérkezik, egyáltalán nem hétköznapi karakterekkel (vagy csak én nem találkoztam még hasonlókkal).

Maga a rejtély része, ami után az egész könyvben nyomoznak (vagyis hogy ki ölte meg Annie Wardot), nem okozott nagy fejtörést, hamar kitaláltam, hogy ki is a tettes. De nem csak annak könnyű rájönnie, aki járatos a krimikben, vagy aki Agatha Christie-n edződött, mint én. Sok jel van, amiből könnyen rá lehet jönni a megoldásra. Az élményből azonban nem von le semmit, élvezhető, izgalmas regény. Amúgy valószínűnek tartom, hogy talán nem is annyira a Ki a gyilkos-szál volt a lényeg a könyvben, hanem inkább a világ és az ügynökség. Mindegy is, mert Jonathan Stroud engem megnyert magának. Első könyvem volt tőle, és nem csalódtam. :)

Kicsi negatívumnak tartom, hogy korántsem éreztem azt olvasás közben, hogy ők bizony nagyon-nagyon fiatalok. Lucyról nem mondanám meg, hogy tinédzser. Végig felnőttként láttam őket, legalább huszonöt körülinek. Időben sem igazán tudtam hova elhelyezni, nem emlékszem utalásra sem, bár a sok megemlített évszámból és bizonyos tárgyakból arra lehet következtetni, hogy a jelenkorban játszódik.

Összességében nagyon tetszett, és várom, hogy megjelenjen magyarul a többi rész is. :D