Fred Vargas: Messzire fuss, soká maradj

Kép  forrása: Moly

Párizst rejtélyes levelek lepik el, nem is akármilyen módon. Titokzatos írójuk kihasználja Joss LeGuernt, aki ükapja nyomdokaiba lépve kikiáltóként kezd el tevékenykedni a francia főváros egyik útkereszteződésében. Külön erre a célra felállított ládikájából veszi elő minden nap a kihirdetendő híreket, melyek napjaink apróhirdetéseinek felelnek meg.

Eközben Adamsberg főfelügyelőhöz több bejelentés is érkezik, miszerint valaki furcsa, fordított négyesekhez hasonló jeleket festett fel több ház/lakás ajtajára, gondosan ügyelve arra, hogy egy-egy ajtó mindenhol érintetlen maradjon.

Az üzenetek sokasodnak, s a téren lakó idős tanácsos rájön, hogy valahol már olvasta az időközben kakukktojásoknak elnevezett levelek tartalmát. Minél jobban beleássa magát, annál jobban tudatosul benne, hogy írójuk készül valamire.

Adamsberg és a tér lakóinak útja keresztezi egymást, mikor a rendőr számára világossá válik, hogy a festett ajtók és a különös levelek összefüggenek. De ekkor már késő: rátalálnak az első holttestekre.

A Fred Vargas álnéven író Frédérique Audoin-Rouzeau középkorász, s ez meg is látszik a történeten. Szépen elegyíti a krimit a történelemmel, de ez kis kettősséget is ad a sztorinak: néhol unalmas, máshol viszont kifejezetten érdekes. Az érzéseim is vegyesek. Kriminek nem éppen a legjobb, de olvastam már sokkal rosszabbat is. A szereplők nem igazán kerültek közel a szívemhez, egyiknek sem szurkoltam, egyikért sem aggódtam. Kicsit csalódás volt, mert egyáltalán nem a mai korban éreztem magam, hanem a régmúltban. Olvasás közben néhol emlékeztetnem kellett magam, hogy ez bizony napjainkban játszódik.