Kép forrása: Moly |
Dan Brown már a DaVinci-kóddal megnyert magának… de itt sajnos véget is ér a sor. Az Angyalok és démonokat csak filmen láttam, de nem tetszett. És sajnos ez a könyv sem. Az első fele még csak-csak elment, hiszen szinte minden oldalon történt valami, megismertük Firenzét… túlságosan is. Egy kritikában ezt olvastam róla: „A cselekményt útikalauz jellegű információk juttatják el a tetőpontig” Egyet kell értsek vele. Néhol azt hittem, történelemkönyvet olvasok. Sok helyen át is ugrottam a leírásokat, mert egyszerűen nem fogta be az agyam őket. A másik dolog, ami zavart, hogy bizonyos eseményeket unalomig ismétel. Akárki kapcsolatba kerül egy bizonyos dologgal, annyiszor végigmegy az egészen. Már a másodiknál átugrottam, és azt kérdeztem: Miért nem lehet ezt két mondatban összefoglalni? Ugyanúgy részlet minden egyes kockát. A karakterek olyanok, amilyenek, a helyszínek viszont ott vannak a topon. Hívogatják az embert, hogy „Gyere, nézz meg!”. Szívem szerint mennék is, de nem lehet. A könyv vége akár a karakterek. Nem estem tőle hanyatt.
Túl nagy meglepetések nem értek, azonban volt pár fordulat, ami tetszett. Csak ezért, és a gyönyörű Firenze miatt adok rá közepest, de többet nem kérek belőle. Úgy vélem, hogy A Da Vinci-kódhoz már semmi nem ér fel. Bár Az elveszett jelkép még vissza van, ami Langdont illeti, valamint A megtévesztés foka. Ha azokon is túlesem, kapnak egy-egy bejegyzést. De most sürgősen valami más téma kell. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése