Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon (Felföldi rejtélyek 2.)

Forrás: libri.hu

Lottie Kelsey szülővárosában, Montrose-ban igyekszik maga mögött hagyni a múltat, minden jót és rosszat, ami Edinburgh-ben történt vele. Újult erővel veti bele magát az újságírásba, témája pedig az épp a városkában zajló krimifesztivál. Egyik interjú a másik után, érdekesebbnél érdekesebb könyvek... S egy hulla. Egyik este hazafelé menet talál rá a hírhedt kritikus, Trevor Blackwood holttestére, és ezzel akaratlanul is belecsöppen egy újabb nyomozásba. Próbálja magát távol tartani tőle, ám egy vérbeli újságírónak ez nem megy könnyen. Ráadásul felbukkan Tristan Hunter is, akivel hónapokkal korábban együtt nyomozott egy sorozatgyilkos ügyében... Az emlékek kísérteni kezdenek, a sebek felszakadnak, az érzelmek újra felszínre kerülnek... De nem lehetnek nyugodtak, mert valaki figyeli minden lépésüket.

A Lowdeni boszorkányhajsza folytatása még talán az első résznél is jobb lett. Kidolgozottabb, összeszedettebb, s persze izgalmasabb... Méltó befejezése az első résznek.

Tetszett szinte minden. A két idősik, amin játszódott a történet, és amik végül összeértek, eggyé váltak, s ezzel minden értelmet nyert és lezárult. Pár dologra rájöttem, néhányra nem, de így is elégedett vagyok. Főleg úgy, hogy egy, az első rész olvasása közben bennem motoszkaló sejtésem beigazolódott. :))))

Ebben a kötetben nem csak a korábban megismert történet, de Tristan jellemfejlődése is folytatódik, s mire a könyv végére érünk, már nyoma sincs a korábbi pokróc nyomozónak...

Tetszett, hogy szinte mindenkiről derültek ki jó/rossz dolgok, amiket nem feltétlenül sejtünk az elején, ezáltal nagyon színes lett a szereplők köre. A mellékszereplők közül Francesca lett a legszimpatikusabb, róla szívesen olvasnék egy külön kötetben. 

A végjáték a főgonosszal talán kicsit rövid lett, de végül azt kapta, amit érdemelt. Talán tudta, hogy másként nem végződhet.

Az epilógusban pedig talán megtudunk egy titkot, noha nincs konkrétan kimondva, de meg sem lepődtem rajta. Én is gondoltam rá. :) 

Judit ismét remekül szőtte a szálakat. Le a kalappal. :)