 |
| Forrás: moly.h |
Erin és Roisin barátok voltak. Egy halálos baleset mindkettejük életét megváltoztatta. Roisin felfedezi Erin féltve őrzött titkát, majd eltökélten igyekszik elérni, hogy meg is fizessen a hazugságokért.
Erin nem akar újra találkozni Roisinnal. Új életet kezdett Londonban. Mikor azonban apja rejtélyes körülmények közt súlyos balesetet szenved, nincs választása: haza kell térjen, és szembe kell nézzen egykori osztálytársával – és saját múltjával is.
Erin tudja, ha nyilvánosságot kapnak a titkai, annak katasztrofális következményei lehetnek. Mikor Roisin váratlanul eltűnik, minden gyanú Erinre terelődik.
Vajon milyen messzire kész elmenni, hogy védje titkait, miközben az idő ellene dolgozik?
Sue Fortin páratlanul izgalmas pszichológiai thrillereiben soha nem tudhatod, mi lesz a következő lépés. Nemzetközi sikerkönyvei végre magyarul is megjelennek.
Vélemény
Vegyes érzelmek kavarognak bennem.
Ha egy fülszövegben azt olvasom, mint e könyv esetében, hogy „titok”, „rejtély”, akkor azt várom, hogy ezek letaglózzanak, és napokig ne térjek észhez, hogy ez tényleg így volt, és hogy miért nem jöttem rá.
Nos, A lány, aki hazudott esetében sokszor nem ez történt. A végén ugyan volt egy dolog, amire nem gondoltam, és meglepetésként ért, ugyanakkor hanyatt sem vágtam tőle magam. A nagy titok azonban csak addig titok, míg az olvasó előbb nem szembesül vele, mint a karakterek. Maga az írónő lövi le a poént. (Itt mondjuk meg kell hagyni, annak eleget tett, hogy nem titkolt az olvasó elől semmit, ergo minden adott volt ahhoz, hogy rájöjjünk a megoldásra. De ennyire nyilvánvalóvá sem kellett volna tennie.)
A karakterek… hát igen. Van itt minden. Érdekesen alakult sorsok, kisvárosi kontra nagyvárosi életet élő emberek.
Roisint nem mindig értettem. Rendben van, hogy ki akarja csikarni Erin titkát, de könyörgöm: miért nem kérdezett rá az anyjánál?
A vége nekem túl sziruposra sikeredett. Szívesebben vettem volna egy olyan véget, mint amilyen a Mióta meghaltál c. könyvé. Több váratlan fordulatot, nehezebben kitalálható titkokat, amiket valóban érdemes is titkolni, és bármi áron megőrizni. Nem olyat, mint amilyen pl. Joe-é volt (az a bizonyos egyszeri…).
Visszakanyarodva a fülszöveghez: elképzelhető, hogy a többi könyve „páratlanul izgalmas pszichológiai thriller”, de ezen ezt nem éreztem. Kis romantikával megspékelt krimi (?), amiben a múlt árnyai rávetülnek a jelenre.
Első könyvnek nem rossz, de remélem a többi esetében jobban tud majd titkot tartani. Közben utána néztem: nem az első könyve, így viszont (bár a többit még nem olvastam) kicsit csalódás. Újra (minimálisan) az „átesett a ló túloldalára” tipikus esete.
Lehetett volna jobb is, de elsőre így is évezhető volt.
Vélemény
Vegyes érzelmek kavarognak bennem.
Ha egy fülszövegben azt olvasom, mint e könyv esetében, hogy „titok”, „rejtély”, akkor azt várom, hogy ezek letaglózzanak, és napokig ne térjek észhez, hogy ez tényleg így volt, és hogy miért nem jöttem rá.
 |
| Forrás: google.hu |
Nos, A lány, aki hazudott esetében sokszor nem ez történt. A végén ugyan volt egy dolog, amire nem gondoltam, és meglepetésként ért, ugyanakkor hanyatt sem vágtam tőle magam. A nagy titok azonban csak addig titok, míg az olvasó előbb nem szembesül vele, mint a karakterek. Maga az írónő lövi le a poént. (Itt mondjuk meg kell hagyni, annak eleget tett, hogy nem titkolt az olvasó elől semmit, ergo minden adott volt ahhoz, hogy rájöjjünk a megoldásra. De ennyire nyilvánvalóvá sem kellett volna tennie.)
A karakterek… hát igen. Van itt minden. Érdekesen alakult sorsok, kisvárosi kontra nagyvárosi életet élő emberek.
Roisint nem mindig értettem. Rendben van, hogy ki akarja csikarni Erin titkát, de könyörgöm: miért nem kérdezett rá az anyjánál?
A vége nekem túl sziruposra sikeredett. Szívesebben vettem volna egy olyan véget, mint amilyen a Mióta meghaltál c. könyvé. Több váratlan fordulatot, nehezebben kitalálható titkokat, amiket valóban érdemes is titkolni, és bármi áron megőrizni. Nem olyat, mint amilyen pl. Joe-é volt (az a bizonyos egyszeri…).
Visszakanyarodva a fülszöveghez: elképzelhető, hogy a többi könyve „páratlanul izgalmas pszichológiai thriller”, de ezen ezt nem éreztem. Kis romantikával megspékelt krimi (?), amiben a múlt árnyai rávetülnek a jelenre.
Lehetett volna jobb is, de elsőre így is évezhető volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése