Kép: moly.hu |
Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, de most kapóra jönne, ha tizenkettő lennék.
Annak is örülnék, ha a múzeumban maradnának a tárgyak, mire odaérünk megnézni őket. Emellett nagyon kellene egy eredeti ötlet a halloweenes jelmezemhez, és igazán elárulhatná valaki, hogy Nitának mi baja van velem…
De azt hiszem, ezekkel a gondokkal inkább megküzdök egyedül, vagy a titkos társaságommal, csak ez a Kheopsz fáraó hagyjon már minket békén! Mert így se nyomozni, se tanulni, se aludni nem tudunk!
Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában.
Mielőtt belekezdesz, fontos, hogy tudd: ez nem mese!
Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.
Vélemény:
Miért szeretem Holden Rose könyveit?
~ Mert sosem csalódok bennük
~ Jó néha visszarepülni az időben, és újra gyereknek lenni
~ Krimi és detektívsztorik nagy rajongójaként van min gondolkodnom
A fáraó jogara a harmadik a sorban Howard Matheu különös esetei közül, noha hatodikként jelent meg. Nem veszített semmit a hangjából, a korábbiakhoz hasonlóan itt is remek a történet, Howard, Nita és Gil még mindig szeretni való, és a szülők mintha már kicsit elfogadóbbak lennének velük szemben – ha nyomozni valóról van szó.
Érdekes volt az osztályok közötti távolságról olvasni, hogy egy hetedikes, ha nem muszáj, nem igazán áll szóba egy negyedikessel. Itt azonban a szükség nagy úr volt: megismerhettük jobban Sarah-t, Nita egyik nővérét; Zedet, Sarah fiúját; valamint Nigelt, az osztálytársukat, aki egy plusz üggyel bízza meg a CWTT-t.
Howardéknak bőven kijut a múzeumban a slamasztikából (amiből lehet repetázni is!), a rejtélyekből, a furcsaságokból, a gyanúsan viselkedő egyénekből… Nem igazán lehet letenni a könyvet, csak ha már leragad az ember szeme a napi robot után.
A rejtélyre rá is jöttem meg nem is, de ezt leszámítva tetszett! :)
A kisebbeknek bizonyosan ez is tetszeni fog, ahogy a korábbi történetek, és még egy kis történelem is ragad rájuk. Ki tudja? Talán e könyv olvasása után néhányan megszeretik az egyiptomi történelmet.
Az illusztrációk – mint mindig – most is szuperek.
És már alig várom, hogy olvashassam a Hófehér kelepcét. :)
A könyvet köszönöm a Főnix Könyvkiadónak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése