Vass Attila (szerk.): Az alkotó ember – Képekbe dermedt világok

Kép forrása: Írnom kell!

A napokban felkérést kaptam, hogy az Írnom kell! blog két, eddig megjelent antológiájáról írjak véleményt. Örömmel vállaltam a feladatot, mert szeretek új íróktól és új műfajokban olvasni. Itt mindkettő adott volt.

Azt már a kötet elején leszögezik, hogy amatőr írók műveiből szemezgethet a vállalkozó kedvű olvasó, viszont a művek nem estek át szerkesztésen. Úgy gondolom, ez bizonyos esetekben megbocsátható. Egy szerkesztő sok időbe és sok pénzbe kerül.

Kezdő írók gyakori hibája a sok szóismétlés és a túlzó hasonlatok, a nem megfelelő központozás… Ezek tanulható dolgok. Ami elsőre javasolni tudok, hogy legyen bármilyen rövid is az írás, a szerzőnek célszerű bétákat keresnie. Lehetőleg más korú és neműeket. Ők olyan helyesírási, fogalmazási és logikai hibákat is észrevehetnek, amiket az író nem.

Tudom, milyen nehéz egy kezdőnek, ha szárnyait bontogatva kap kritikát, jártam ebben a cipőben. Az elsőkön sokan nehezen teszik túl magukat, egyesek sokáig nem írnak. A kezdeti sértődöttségen azonban túl kell lendülni, és meglátni a mögöttes tartalmat. Nem azért húzzák le az írást, hogy keresztbe tegyenek a másiknak, hanem hogy felhívják a figyelmet a hibákra, amik kis tanulással orvosolhatók. A sértő kritikát amúgy is könnyebb felismerni, mert érdemi tanácsot nem tartalmaz. Ezekkel pedig nem kell törődni.

De térjünk is rá a novellákra.

~.~.~.~.~.~.~

AZ ALKOTÓ EMBER

Kornis Virág: A szorongó

A téma figyelemfelkeltő. Kíváncsi voltam kit takar a cím, és arra is, hogy Dávid végül milyen szobrot készített azok alapján, amit megtudtunk róla a novella első részében. Azonban a végén nem éreztem, hogy megkaptam, amire számítottam. Kevesellem a nagyapáról szóló részt, noha nem egészen ő volt a központi alak. Mégis: a szobrot róla mintázták, jó lett volna tudni, hogy pontosan milyen is ő, és hogy lett olyanná, amilyenné.

Ami picit zavart, az a rengeteg hasonlat és leírás, ami az első bekezdéseket uralja. Úgy érzem, kicsit háttérbe szorították a lényeget: a szobrot.

Kedves Virág! Mindenképpen keress bétákat, de ne a baráti, közeli ismerősi körödből. Már csak az elfogultságuk miatt sem. Olvass és írj sokat és sokfélét. A kevesebb néha több. Szépek a hasonlatok, de ha húzol kicsit a szövegen, akkor rövidebben is be lehet mutatni a kertet. Jó úton haladsz, csak gyakorolni kell.  :)

~.~.~.~.~.~.~

Csehi Andrea: Pippa játéka

Nagyon tetszett! Végi fenntartotta az érdeklődésem, faltam a sorokat. Pippa karaktere remek, és azt hiszem, léteznek is ilyen emberek (a képességet leszámítva, ami nem mindennapi). A vége, a lezáró sorok nagyon ott vannak, remek!

Kedves Andi, csak gratulálni tudok. Remekül összerakott írás. Mindössze két szónál akadtam meg. Az egyik az elején, a kukásautónál: robotolt. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a megfelelő kifejezés.  A másik pedig a vége felé, amikor Choux azt mondja, begyújtja a tűzhelyet. A nappaliban inkább kandalló. ;) Gratulálok a remek íráshoz!

~.~.~.~.~.~.~

Lengyel Gábor: A harkály

Egy szemlélődő és egy harkály különös kapcsolata. Milyen remek téma! És a kidolgozottság! Remek. A mozzanatok, gesztusok, reakciók mind-mind a helyükön vannak. Megérdemelten nyert. Szépek a leírások, látszik, hogy nem kezdő író tollából származnak. Szeretem, amikor valaki veszi a fáradtságot, és alaposan utána jár annak, amiről alkotni szeretne. Jelen esetben a harkálynak.

Kedves Gábor, már csak gratulálni tudok, mert a szavakból kifogytam. Le a kalappal! :)

~.~.~.~.~.~.~

KÉPEKBE DERMEDT VILÁGOK

Fülöp Dorottya: A lovag és az újságíró

Csak olvasom és olvasom, és egyszer csak vége. Olyan sok mindenre kíváncsi vagyok még! Milyen ember Vencel, miért a csokis süti a kedvence, ki volt a két lovag és miért találkoztak. Ilyen jó alapanyagból regény is kitelne. Szerintem megérné megpróbálni. Szóval, kedves Dorottya, ha gondoltál arra, hogy kibővíted, egy olvasód már lenne! ;) Csak így tovább!

~.~.~.~.~.~.~

Pigler Zita: Az ezeréves tölgy

Ennél a novellánál voltam a legnagyobb bajban. Mert nem tudom hova tenni. Sajnos nem fogott meg benne semmi. A leírások szépek voltak, mégis. Tanulságos történet, miszerint igenis uralkodjunk az erőnkön, legyünk képesek kordában tartani, mert különben baj lesz. Szívesen olvasnék még más témában Zitától. A kép amúgy remekül megjelenik az írásban, összhangban vannak egymással.

~.~.~.~.~.~.~

Köles Hajnalka: Lány a babák mögött

A rendhagyó kezdésben kapunk egy csepp írói ígéretet, ami meg is történik. Szeretem a romantikát, de a szívem nem bizsergett. Valóban egyszerű írás, és egyetértek azzal, hogy sokszor az apró dolgok teszik szebbé a napjaink. Azonban azt kell mondjam, talán kicsit túl egyszerű lett. Könnyed, szép, olvasmányos írás, a szöveg gördülékeny, ahol nem éri meglepetés a legtöbb olvasót. Sajnos semmi konkrétumot nem tudok kiemelni, ami igazán megfogott benne. Talán ha nincs bevezető bekezdés, akkor más véleménnyel lennék róla. Ugyanakkor jó néha az embernek olyan történeteket is olvasnia a mai, sokszor borús világban, ami megmelengeti a lelkét.

~.~.~.~.~.~.~

Szigeti Letisa: Az énekes

Az egész antológiában ez volt az egyik, ha nem a legjobban összerakott írás. Élvezettel olvastam, noha a fantasy nem áll a legközelebb hozzám. Ez azonban tetszett. Aprólékosan lett felépítve a világ és a karakterek is, noha sokáig azt hittem, a narrátor nőnemű. Talán a fogalmazásmód miatt. Tetszik, hogy nem lett összecsapva. Megérdemelten nyert. Gratulálok! :)

Végezetül köszönöm szépen a lehetőséget Vass Attilának, s azt, hogy felhívta a figyelmem a kötetre. Jó volt végre új világokba merülni. Az íróknak – és a blognak – további sok sikert kívánok!